12774.htm CIMSZO: Kozárok SZOCIKK: "Kozárok. Az Azovi- és a Fekete-tengertől északra fekvő Lebedia tartományig terjedt a Kozár-birodalom, amelynek földjén és tőszomszédságában 884 óta laktak a magyarok is, mielőtt megkezdték nyugat felé vándorlásukat. Régóta érintkezésben állott a két nép egymással és közöttük a legbensőbb jó viszony fejlődött ki. A K.-at fehér, a magyarokat fekete ugoroknak nevezik az orosz évkönyvek. A nyelvüket is egymástól tanulhatták, mert az csak szójárásilag különbözött egymástól A két nép közti szövetség még szorosabbá fűződött, mikor a kozár khágán a Hét Vezér egyikének, Elődnek, Álmos után a magyarok legtekintélyesebb vezérének egy előkelő kozár nőt adott feleségül. Mikor a magyarokat a besenyők Lebédiából kiszorították és azok Etelközbe költözködtek, a kozár khágán azt tanácsolta a magyaroknak, hogy egy fejedelem alatt egyesüljenek. A magyarok a tanácsra hallgatva, meg is választották kozár módra, pajzsra emelve Árpádot vezérükké és fejedelmükké. A VIII. sz. második felében a K. nagy része a zsidó vallásra tért át. Országukban nagy vallási türelmességben éltek együtt mohamedánokkal, pogányokkal és később keresztényekkel is. A két kozár államfő, a khágán, és a pech (bég), az egész udvar, az állami hivatalnokok és tisztviselők, a törzsfők és vezérek, valamint a fegyveresek vezetői mind felvették a zsidó hitet. A pogány magyarok így kerültek össze Lebédiában zsidókkal és a zsidó vallással így ismerkedtek meg kozár szövetségeseiknél. Mikor már a magyarok Etelközben laktak — tehát kevéssel azelőtt, hogy útnak indultak Pannónia felé — a K. közt belső viszályok támadtak, aminek következtében a legyőzöttek a magyaroknál kerestek menedéket, hozzájuk csatlakoztak és így az eddigi hét magyar törzs egy nyolcadikkal erősödött. Egykorú följegyzés szerint ezeket a lázadó K.-at «holmi kabaroknak», magyarul talán kóboroknak nevezték (l. Kabarok). Egy más tudósítás alapján utóbb még hét kozár törzs csatlakozott a magyarokhoz és ezek is mind elkísérték a magyarokat Pannóniába. Bizonyos, hogy ebben a honfoglalásban nekik is nagy részük volt, mert erős és vitéz harcosok voltak. A honfoglaló magyarokkal együtt Pannóniába bejött K. emlékét több család- és helynév őrzi még ma is (l. Kozárnevek; Kozár telepek). Némely feltevés szerint Árpád honszerző magyarjai között voltak olyanok is, akik a K.-tól átvették a zsidó hitet, bár feltehető az is, hogy a zsidó vallású harcosok nem befolyásolták egyáltalán a magyarok szokásait. Azoknál is, akik a zsidó hitet vallották, nem gyökerezhetett mélyen, mert amilyen könnyen felvették annakidején, olyan könnyen cserélték fel a kereszténységgel, midőn az megkezdte hódítását közöttük. Többen a kunokat és a palócokat tartják a K. leszármazottjainak. (V. ö. Kohn, «A zsi dók története Magyarországon».) A fentebbiek kel ellentétben egy másik történelmi felfogás is kialakult és ez bizalmatlanul fogadja azt a tudósítást, amely a kozároknak zsidó hitre való áttérését említi. Ugyancsak ellentétet vél felfedezni a kabarok, illetve fekete K., ahogy más szóval jelölik őket, áttérési ideje és a magyarok honfoglalási útjának ideje között. A K. áttérését a VIII. sz. közepére, végére, sőt a IX. sz. második felére is teszik. Ez esetben viszont szó sem lehet arról, hogy a fekete K. közt a zsidó hit elterjedhetett, mert hisz a magyarokkal együtt honfoglaló úton voltak. Ha mégis a VIII. sz.-ot vesszük időhatárul, akkor meg kell állapítani, hogy a K.-nak politikai, vagy nemzeti alkatrészét képezték-e a kabarok, mert csak a nemzet szerves részéről lehet feltételezni az azonos szándékokat, amit politikai kapcsolat meg nem magyarázhat. A végső és megdönthetetlen feleletet ez a történelmi felfogás sem tudja megadni a kozár problémára. V. ö. Büchler, «A zsidók története Budapesten»." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2774 .cimszó a lexikon 509 . oldalán van.