12763.htm CIMSZO: Kötelesség SZOCIKK: "Kötelesség (héb. micvó, a. m. parancs és «hóbah» a. m. kötelezettség), azon erkölcsi fogalom, amelyet alkalmazni tartozunk Istennel, mint az élet urával szemben, de embertársainkkal és saját magunkkal szemben is. A K.-et belső ösztönzés hozza létre és lelkiismeretből fakad annak felismerése, hogy mit kell tennünk és mit nem; szentsége és tekintélye ennél fogva Istentől ered. «Féld Istent és tartsd meg parancsolatait, mert így vagy egész ember» (Eccles. 12. 13.). Hogy a K. elválaszthatatlan az emberi élettől, azt a Biblia különböző helyei kifejezésre juttatják, így, amikor az «Örökkévaló útjának megtartása»-ról (Gen. 18. 19) van szó, amelyet Micha próféta (6. 8) így fejez ki: «Megmondta nekem ó ember, mi a helyes és mit kivan az Úr tőletek: igazságot gyakoroljatok, a szelídséget szeressétek és alázatosan Isten útján járjatok». A szentségre való törekedés tiszta és erkölcsös életmóddal s annak állandó gyakorlásával, szintén K.: «Szentek legyetek, mert Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek szent vagyok» (Levitte. 19. 2) Ez a K. az egész zsidó irodalmon végig vonul: «Istened útjain járj; ahogyan Ő irgalmas, úgy légy te is irgalmas, ahogyan Ő jóságos, úgy légy te is jóságos» (Szótah 14a). Ugyanezt a gondolatot fejezi ki Philó, az alexandriai görög-zsidó bölcsész (De Decaloga § 197): «Az ember Isten képmására teremtetett, enélkül fogva az ember célja az kell hogy legyen, hogy mindinkább hasonlítson Istenére», továbbá: «Az ember legfőbb kötelessége legjobb képességei szerint Istent utánozni és semmiféle alkalmat el nem mulasztani, hogy hasonlatos legyen Istenéhez» (u. a. De Migratione Abrahami 4. § 40), A K.-ről való zsidó etikai felfogás felette áll tehát a görögnek és rómainak, mert a zsidó etika Isten szentségének emanációját látja a K.-ben s az egész emberi életet K.-ek gyakorlásaképpen fogja fel, mert a vallás parancsainak hűséges teljesítése teszi a zsidó népet «Am Kados»-sá, szent néppé (Exod. 19. 6; 22. 30; Levit 11. 44.45; 19 2; 20. 7, 26; Num. 15.40; Deut. 7. 6; 14. 2, 21; 26.19; 28. 9). A mózesi könyvek még nem tesznek különbséget a különböző K.-ek közt s a ceremoniális K. ott ugyanolyan, mint a morális K. A Mózes III. k. 7., mely a bibliai törvénykezés szellemét a a legtisztábban adja vissza, az áldozathozatalt éppen úgy K.-nek tekinti, mint a szülők tiszteletét, a szegények gondozását, a beszédben és cselekedetekben való tisztességet, az öregek iránti tiszteletet, a felebaráti szeretetet és más erkölcsi kötelességeket. A szombat megtartása épp oly K. a Biblia szerint, mint a súly- és mérték készítésnél a feltétlen becsületesség. A mózesi törvények szerint az élet maga is K. A próféták K.-fogalmai magasztosabbak. A legfőbb K.-ek: az igazság gyakorlása, az irgalom szeretete (Jesája 1. 26 ; Jerémia 7. 5, 8; Hósea 6. 6; Ámosz 5. 24 ; Zecharja 7. 9, 10). Legkimerítőbben a középkori R. Bachjah ibn Pakuda a «Chóbót Halebó-vót» (A szív kötelességei) c. kiváló etikai munka szerzője tárgyalja az egész világirodalomban a K.-ket az etika és vallás szempontjából. Ő két fő kategóriáját különbözteti meg a K.-eknek, ú. m.: a «hobot ha-ebarim» és a «hobot ha-lebabót», a külön vallásos K.-eket és a szív K.-eit, vagyis a rituális és a morális K.-eket a zsidó felfogás szerint, a későbbi korokban is minden K. Isten törvényeinek szentségén alapszik. A K. teljesítésénél annak indító oka az irányadó. Miért kell K.-et teljesíteni, jutalomért vagy öncélért? E tekintetben is a zsidó etika a legmagasabb nívón áll. A régi zsidó bölcsek ezt tanították: «Akár sokat, akár keveset tesz valaki, a szándék tisztasága az egyedül szükséges» (Beráchót 17a), a sokhoi Antigonos rabbi pedig így fejezte ki a K.-ről szóló tanítását: «Ne légy olyan, mint a szolgák, akik jutalomért szolgálják mestereiket, hanem olyan, mint, akik nem a jutalomért, Istenfélelemből dolgoznak a (Ábbót 1. 3.) A K. gyakorlásánál a közkeletű héber kifejezés máig is a «lesém Somájim» (Isten nevében) és «lismó» (saját magáért). Ezt fejezi ki a Talmud is: «Aki közügyekkel foglalkozik, az Isten Nevében tegye» és «minden cselekedetet Isten Nevében gyakorold» (Abb. 2. 2, 16); «Tanulni a tanulás kedvéért kell és a végén a tisztelet magától jön» (Nedd. 62a); «Boldog az, aki örülni tud az Ő parancsának, de nem a jutalomért, amelyet azok betartása miatt kapna» (Aboda Zára 19a). Az említett R. Bachja toledói tudósa «Hobot Halebóbót» (A szív kötelességei) szerzője ezt mondja: ((Meggyőződésem, hogy minden olyan cselekedet, amely Isten dicsőségére szolgál, a szív és a szándék tisztaságán alapszik; ha a szándék nem tiszta, a cselekedetek nem fogadtatnak el, még ha oly számosak is, miként az írás (Jesája 1. 15, 16) mondja: «Ha még annyi imát halmozol is fel, nem fogom meghallgatni, mert kezeid véresek; mosd meg magad, tisztulj meg!» V. ö. D. Philipson, (Jew. Encyl). B. R" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2763 .cimszó a lexikon 507 . oldalán van.