12697.htm CIMSZO: Kolozsvár SZOCIKK: "Kolozsvár (Cluj, R., ném. Klausenburg). K.-ra a zsidók
évszázadokon át csak mint vásáros kereskedők jöhettek. Legelőször a városnak az
1591-iki fehérvári országgyűlés végzéséből készített árszabályzata említi őket,
amennyiben limitálja a török, görög és
zsidó kereskedőktől behozandó marhák (portékák) árait. Ilyen vásáros zsidók
lehettek azok, kiket
1600. szept. 13. Básta György
császári generális bevonuló hadai az itt
talált románokkal és szerbekkel együtt levágtak, valamint azok
is, kiktől Pécsi Simon (l. Szombatosok) 1630. zsidó könyveket vásárolt. A K.-i harmincados hivatal 1631-iki számadásaiban a Magyarországból
Erdélybe hozott árucikkek sorában a lengyel gyolcs, török zsinór és más effélék
között előfordul a zsidó vászon is, ami arra mutat, hogy a zsidók igen gyakran
jelentek meg ezzel a portékával a piacon. Az
1693 márc. 7-iki városi közgyűlés a piaci elárusítóhelyek felől hozván
végzést, a görögök és más kalmárok mellett a zsidó kereskedőknek is helyet
jelöl ki. A következő században a K.-i vásárra utazó zsidó kereskedőkről
történik említés az 1738., 1745. és
1750-iki években. Ezek közül nem egy
próbálkozhatott meg az állandó megtelepedéssel, ami azonban legelőször Deutsch
Löbelnek sikerült 1770körül, aki maga hivatkozik erre, midőn másfél évtizeddel
később néhány más társával együtt őt is ki akarják utasítani a városból. A
törvény ellenére itt lakó zsidókat a hatóságok nem is tekintik városi
lakósoknak, ezért úgy az 1753-iki, mint az 1779. és 1781—82-iki összeírás meg
sem említi őket, holott a megyében 1780. 8 zsidó családot írtak össze. És
mégis, a királyi kormányszék 1782. vigyázatra inti a tanácsot, hogy a zsidók el
ne szaporodjanak a városban. Ez időtájt Hersch Mihály iklódi zsidó elnyeri
néhány teleknek és kapuvámnak haszonbérletét és Lebel Fülöpnek 1786. megengedik
a nagy vásárok alkalmával kereskedés
űzését, de a kért polgárjogot meg nem kapja. Ellenben sokféle korlátozásnak
vetik alá a zsidók kereskedését. A drágakőkereskedők csak a 20 aranyat
meghaladó értékű darabokat árulhatják. Az 1811-iki nyílt parancs 10. cikke
általában csak kiskereskedésre ad jogot a zsidóknak. Mindezek ellenére számban
mindinkább gyarapodnak s 1807. már istentiszteletet is tarthatnak, bár csak
magánházban. De már 1818. volt egy imaházuk a külvárosban, igaz, csak vesszőből
font falakkal, amelyért évi 50 forint bért fizettek. A község ekkor mintegy 40
tagból állott. De a városi tanács állandóan zaklatja őket. Még 1839. is
mindössze 15 zsidó családot «állított meg további rendelésig itten
megmaradandónak, a többieknek szállást adni senki se merészeljen». Ugyanezen
évben még fennállónak mondja azon helyhatósági szabályrendeletet, miszerint
K.-ott zsidónak fekvő birtokot szerezni nem szabad, sőt megtelepedni sem. A
következő évben a zsidók engedélyt kérnek temetőjük bekerítésére, amit a tanács
azzal tagad meg, hogy állandó lakásra K.-on nincs joguk. A felettes hatóság
azonban két évvel később teljesítette kérelmüket. Ekkor már 50 sírjuk és
sírkövük volt a temetőben. Ebben az évben Grüner Izrael zsidó könyvkereskedést
akar nyitni, amit a tanács meg nem enged. 1846. már 40 családot tart a városon
meghagyandónak a tanács, de még mindig 16-ot akar kiutasítani. Az Unió
kimondása után ezek a zaklatások megszűnnek és a zsidók száma előbb lassú,
később gyors emelkedéssel állandóan szaporodik.
1857-ben a lélekszám 231,
1869-ben 994, 1910-ben 7046, 1920-ban 10,633, 1927-ben 14.000 (az
összlakosság 13,4%-a). A zsidó népesség szaporodásával párhuzamosan történik
gondoskodás a szükséges vallási intézmények létesítéséről. A község eleinte
rabbi helyetteseket alkalmazott, aminőkül említtetnek Ábel Ferenc (1812), Kain
József (1816), Nasch Mózes (1837 és Rosenfeld József, kik a gyulafehérvári
országos főrabbi felügyelete alatt működtek. 1837-ben alakult a Chevra
Kadisa. 1850-ben épült az első, ma is
fennálló zsinagóga, melyet júl. 9. báró Urbán császári generális jelenlétében
avattak föl. A következő évben az országos főrabbi tiltakozása ellenére,
akinek fennhatóságát a község ezentúl nem ismeri el, első ízben
választott rabbit Lichtenstein Hillel
személyében, aki 2 év múlva Kolomeába távozott. 1853-ban a község iskola
létesítését tervezi, sőt
reáliskola felállítása is szóba kerül, de eredménytelenül A ma 9
tanítóval és 420 tanulóval működő 7 osztályú orth. elemi iskola csak a 70-es
években alakult. Fischmann Feivel, későbbi pozsonyi maggid (hitszónok), két
évig viselte a rabbi tisztséget. 1863—77-ig a liptószentmiklósi származású
Glasner Ábrahám volt a rabbi. Az 1868-iki kongresszuson a községet Grün Izrael
képviselte, ki az orthodox kilépőkhöz csatlakozott. Ennek következtében
szakadás állott be a községben: a kecskeméti születésű Fischer Lajos ügyvéd és
néhány társa külön községet alakított, amely csak rövid ideig állott fenn.
1878-ban Glasner Mózes (l. o.) hivatali elődjének fia, éles eszű talmudtudós, lett a
rabbi. De a
község egy része nem tudott belenyugodni az ő
megválasztásába és 1881. Allenberg Lázár, Farkasházi Fischer Vilmos, Kunwald
Lipót, Weisz Mór vezetésével status quo ante alapon új hitközséget alakított,
amely három évvel később kongresszusi alapon szervezkedett újjá s 1887. díszes
templomot építtetett, 1904. iskolát s legújabban óvodát létesített, melyek ma 9
osztályban 7 tanítóval 330 gyermeket nevelnek. Ennek a hitközségnek 1891 óta
Eisler Mátyás a rabbija. 1895-ben alakult az Izraelita Jótékony Nőegylet
Farkasházi Fischer Vilmosné elnökletével. Utódja az elnökségben, Neuberger
Zsigmondné, létesítette az első nagyszabású zsidó szociális intézményt, a
Napközi Gyermekotthont, mely az ő nevét viseli. A zsidó kultúra céljait
szolgálta az 1900—906-ig fennállott Izraelita Felolvasó Egyesület, melynek egy
évkönyve is megjelent (1906). 1905-ben
alakult az Ozér Dalim Izr. Segélypénztár a vándorkéregetés megszüntetésére,
amely 2 évig működött. 1907-ben létesült a ma is fennálló Ezra Ifjúsági
Egyesület a főiskolai ifjúság tömörítésére és zsidó kulturális nevelésére. Az
impériumváltozás rendkívül mozgalmas életet idézett elő a K.-i zsidóságban. Már
1918 nov. 20. megalakult Fischer Tivadar, később Fischer József elnökletével az
Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, amely helyi csoportjaival csakhamar behálózta
az erdélyi részeket és két év multán belekapcsolódott a cionista
világszervezetbe. A cionizmus érdekében rendkívüli agitatórikus tevékenységet
fejtett ki Glasner Mózes, ami éles harcokat idézett elő községében úgy, hogy
1921. állásáról lemondott s Jeruzsálembe költözött, hol 1924. meghalt.
Terjedelmes talmud-exegetikai műve Dor revii c. röviddel halála előtt jelent
meg. Utódja lett fia, Glasner Akiba. A Szövetség égisze alatt gyors
egymásutánban a kulturális intézmények egész sora keletkezett, melyeknek egy
része azonban nem bizonyult életképesnek. 1920-ban létesült társulati alapon a
zsidó fiú- és leányközépiskola, előbb héber, később román tannyelvvel, amelynek
a negyedik tanévben már 18 osztálya és 700 növendéke volt. Anyagi és más
nehézségek miatt azonban az iskola 1927. megszűnt. Rövid ideig működött a
Jehudit Zsidó Nők Kulturegyesülete, amelyet Gutmann Peterné alapított; de ma is
fennáll a Haggibor zsidó sportegyesület. K.-on jelenik meg az Új Kelet zsidó
napilap és itt vannak a Keren Kajemesz és Keren Hajjeszod erdélyrészi főirodái,
úgyszintén a Barisszia és Aviva cionista
ifjúsági szervezetek központjai Noar c. havi folyóiratukkal. A cionista sajtó
ellensúlyozására indította meg magyar nyelven Blau Pál és Gabel Vilmos