12629.htm CIMSZO: Kivételes törvényhozás SZOCIKK: Kivételes törvényhozás. A zsidók ellen irányuló K. a keresztény római császárok ama zsidóellenes törvényeire vezethető vissza, amelyek később belekerültek a Theodosius-féle kódexbe s ezáltal birodalmi törvényekké váltak. E törvények értelmében a zsidó vallás csak megtűrt vallás volt, maguk a zsidók pedig másodosztályú polgárokká degradálódtak. A K.-nak az volt a célja, hogy a zsidó hit terjedésének gátat vessen és a keresztények javára a zsidókat minden magasabb állásból kirekessze. A zsidó jog szerinti polgári bíráskodást korlátozták, kivételes örökösödési jogszabályokat állítottak fel a zsidók hátrányára, így pl. nem volt szabad azokat a gyermekeket, akik felvették a kereszténységet, az örökségből kizárni, vagy őket bármiképpen mellőzni. Nem engedték meg a zsidóknak azt sem, hogy keresztények ellen tanúskodjanak. A római kúria is hozott hasonló szellemű rendeleteket, amelyek később belekerültek a polgári törvényhozásba s alapját képezték az évszázadok folyamán rendszeresen kiépített K.-nak. Általában a zsidók az «idegen jog» védelme alatt állottak, más szóval csak annyi joguk volt, amennyit számukra a császárok, fejedelmek, földesurak és városok menlevelei és privilégiumai kifejezetten engedélyeztek. A K., amely mint minden államban, így Magyarországon is megvolt, meglehetősen széles területre terjeszkedett ki. Elsősorban is kizárták a zsidókat a közhivatalokból. A zsidó semmilyen vonatkozásban nem lehetett a keresztény felettese, tehát gyakran keresztény szolgát vagy szolgálót sem tarthatott. Tanúskodási jogát korlátozták s alkalomadtán kötelezték a megalázó zsidóeskü letételére is. Nem költözködhetett szabadon, illetve kötelessége volt az ú. n. zsidó negyedben (gettó) lakni és ruháján zsidó jelvényeket viselni (sárga folt). Ellenben a földesuraknak vagy a városoknak bármikor jogukban állott a zsidókat lakhelyükről elkergetni, sőt bizonyos esetekben vagyonukat elkonfiskálni. Szigorú gazdasági rendszabályokat is hoztak a zsidók ellen. így egyes foglalkozási ágakból teljesen ki voltak zárva. A nagy kereskedőszervezetek a legkülönbözőbb korlátozásokkal igyekeztek leszorítani a zsidókat a kereskedelmi pályákról. A céhtörvények eltiltották a zsidókat a kézművességtől. Az uzsoratörvény is főleg a zsidók ellen irányult. Voltak azután különleges zsidóadók, mint pld. nálunk a türelmi adó (l. o.). Szellemi térre is kiterjeszkedett a K. így az inkvizíció ítélkezett a zsidók igazhitűsége felett és cenzúra alá vetette az egész zsidó irodalmat, hogy «gátat vessen a zsidó eretnekségnek». A K.-t teljesen az emancipáció sem szüntette meg. Egyes országokban a XIX. sőt a XX. században is megmaradt a K., különösen Oroszországban és Romániában. ahol a köz- és magánélet minden területén erősen meg vannak nyirbálva a zsidók jogai. A világháború után sem oldották meg teljesen mindenütt a zsidók egyenjogúsításának a problémáját. Orosz példára egyes országokban újabb kivételes törvényeket hoztak a zsidók ellen. Ilyen törvény nálunk a numerus clausus (l. o.), Lengyelországban a szombati pihenő szabályozása és a dohánymonopólium, másutt a zsidó kereskedők bojkottálása, vagy a bevándorlási és más korlátozások, amelyeknek éle, ha kifejezetten nem is, de tényleg mindig a zsidók ellen irányul. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2629 .cimszó a lexikon 487 . oldalán van.