12612.htm CIMSZO: Kiss SZEMELYNEV Kiss József SZOCIKK: "2. K. József, költő, szül. Mezőcsáton 1843 nov. 3., megh., Budapesten 1921. Szegény szülőktől származott, tizenhároméves koráig héber tanulmányokkal foglalkozik Miskolcon. Tizennégyéves korában beiratkozott a rimaszombati, majd debreceni gimnáziumba, 1862. azonban, anyagi okokból kénytelen otthagyni az iskolát. Mint vidéki tanító bolyong az ország különböző vidékein, állandó érintkezésben mind a zsidó, mind a magyar néppel. Huszonöt esztendős, mikor Pestre kerül s kiadja első verseskönyvét, a Zsidó dalokat. Megvirrad napod valahára hát, zsidó, immár van neked is hazád!"" - írja boldog optimizmussal. Ismertebb versei közül ebben a kötetében van a Dal a szegény Árjeról, első kísérlete a népiesen zsidó ballada terén. 1870- 1873-ig a Képes Világ szerkesztője, 1873. feleségül veszi egy szegény rokonát, 1874. betegen írja Budapesti rejtelmek c. regényét (Szentesi Rudolf pszeudonim alatt), végre 1875. az első országos siker: Toldy Ferenc a Kisfaludy-Társaságban felolvassa a Simon Judit-ot. Ugyanez esztendőben kiadta a második Zsidó Évkönyvet. Ettől kezdve népszerű. A kevés szerencsés költő közé tartozik, kinek néhány alkotása közkinccsé válik. 1877-ben beválasztják a Petőfi-Társaságba (a Kisfaludy-Társaságba csak igen későn, 1913). E sikerek után sem tud meggyökeresedni a fővárosban s kénytelen jegyzői állást vállalni a temesvári hitközségnél (1776-1882). Körülbelül eddig tart K. költészetének első korszaka: a népies balladáké. Velök s a Gedővár asszonyával és az Ágota kisasszonnyal tette országosan ismertté és kedveltté nevét. El kell ismerni, hogy tökéletes virtuozitással kezeli bennök a ballada - igaz, akkor Arany János révén már teljesen kialakul - formáit, e korszakbeli versei mégis hidegen hagynak ma bennünket. Persze a hetvenes években, a népies modor kötelező divatja idején nem volt szembeszökő, hogy a szép magyarnevű Simon Judit, Kincses Lázár, Eszti és özvegy Salamonné családjában a magyar népdal rigmusaiban és fordulataival folyik a társalgás, ma azonban szinte művelődéstörténeti kuriózumokként hatnak ránk e balladák hősei, inkább zsidó felekezetű magyar parasztoknak, még hozzá népszínmű parasztoknak, mint igazi zsidóknak. Különös letűnt kor, amelyben a műveit városi zsidó is kedvét lelte benne és hízelgőnek érezte, ha a magyar paraszt jelmezében ábrázolták. Ma a divatja-múlt műfaj és a divatja-múlt stílus még e versek olykor igazi tragikus magvának méltánylásában is akadályoznak kissé. Megrázóbb ezeknél a figuráknál a Jehova hőse: Jób, a zsidósághoz való hűség e tragikus, fenséges szobra, aki gránitszilárd hitében megrendíthetetlenül száll szembe a gyermekeit elsodró idegen korszellemmel. K. 1882. visszatér a fővárosba. Ebben az évben (a tiszaeszlári pör alkalmából) írja Az ár ellen c. költeményét: a szétszóratásban élő üldözött zsidóság e fájdalmas feljajdulását, amelyet Falk Miksa németre fordított, héber fordításban pedig orosz-zsidó templomokban is énekeltek. A zsidó fájdalom az, amit K. a legőszintébben tud kifejezni. A zsidó örök üldözöttségének, idegenségének fájdalma (Új Ahasvér). Élete végén is úgy látja, hogy hiába keresett szeretetet és elismerést a magyarság körében s bevallja, hogy ha maga írhatná sírfeliratát, így írná: ""Szabad zsákmány volt a hazában, Kitagadott, szegény, hazátlan; A sír tán nyugtot ad neki, De lehet, hogy az is kiveti."" S mikor öregkorában mégis része van egy kis ünnepeltetésben, megható látni, hogy azonnal újból hinni akarja az illúziót : ""Valaki hazajött, aki nem volt itthon - Aki hazavágyott mindörökké titkon - Valaki hazajött..."" Ezekhez a versekhez képest megint kissé rutin-verseknek hatnak, néhány kivétellel, az Ünnepnapok (1888.) dalai, amelyeket a Pesti Izr. Hitközség felszólítására írt, de, dogmatikai kifogások merülvén fel, maga volt kénytelen kiadni. Most már haláláig itt marad Pesten, előbb mint a Magyar Francia Biztosítótársaság tisztviselője, majd 1890-től kezdve, mint A Hét c. hetilap tulajdonosa és szerkesztője. A falusi zsidó vándortanító egy-kettőre városi emberré alakul, s ép a Szegény Árje költőjének hetilapja lesz azoknak az új szellemi törekvéseknek gyűjtőmedencéje, amelyeket a hivatalos kritika már a kilencvenes években a ""kozmopolita"" és ""városi"" jelzővel igyekezett megbélyegezni. Sokáig itt jelentkezett úgyszólván minden, ami tehetség és modern volt a magyar irodalomban. K. maga is már a De profundis (1875) és a Me e a varrógépről c. költői elbeszéléseiben jellegzetesen nagyvárosi történetet dolgoz fel elsőül a magyar irodalomban: életének abban a korszakában, mikor még minden átmeneti volt benne, mikor félig még falusi-népies, félig városi ember, félig epigon, félig már újhangú s új utakra törő költő. A zsidó méltatlan társadalmi helyzetén kívül az emberélet általános problémája az, ami a legmeghatóbb szavakat íratja vele, eleinte kissé túlságosan csengő retorikával, később egyre tisztábbá szűrődött és megnemesedett hangokon. Fájó mosolyú, a szkeptikusan hivő filozófia az övé. Illúzió nélkül, éberen adja át magát az álmoknak és józanul dől a mámorba. Ez a filozófia szól, ha eltekintünk zsidó verseitől s néhány gyönyörű széljegyzetétől, a lüktető ritmusú Knyáz Potemkin legszebb verseiből: a Strófákból, a Tüzekből a biedermeyer Mécsvilágból s talán legszebb két verséből, a pajkos humort és a bús érzelmességet finoman összehangolt valörökkel, salaktalanul tiszta és bűbájosan egyéni módon keverő Ajánlásból és Meséből. S öregkorának nekibuzduló költői termékenységében, megérett filozófiájával visszanyúl egy zsidó hősért. (Legendák a nagyapámról). De ez a hőse, Reb Mayer Litvák már csak kevéssé hasonlít az egykori balladák alakjaihoz! Ahogy K. a nagyapjáról, e kaftános bohémról emlékezik, aki szerette a bort, a nótát és a nőket s pogrom elől menekült a Kárpátokba, deklamálás nélkül meghatott humorral, temperált színekkel: a sorok közt itt is mintha minduntalan az öreg zsidók mosolygó kék szeme, huncut bölcs jósága villanna felénk. De egy strófában így aposztrofálja nagyapját: ""Dalod a fáradt, kimarjult, bolyongó, Hazátlanoknak hont és hangot ad: És öröklöd én - a kicsi a nagynak. - Ím folytatom, ahol te abbahagytad."" Valóban ezt értette K. ? Bizonyos, hogy egy magyar zsidó költő sem volt annyira közel ily hivatás betöltéséhez, mint ő. Művei: Összes költeményei 2 k.; Legendák a nagyapámról; Avar; Esteledik; Alkonyodik; Utolsó versek. """ Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2612 .cimszó a lexikon 483 . oldalán van.