12555.htm CIMSZO: Kereszténység és zsidóság viszonya SZOCIKK: "Ebben az Evangéliumok megegyeznek (Máté, Márk, Lukács, János és az Apostolok cselekedetei) s így nem kétséges, hogy Keresztelő János az esszénus próféta adta a legfőbb impulzust Jézusnak s híveinek, akiket ugyancsak az Apostolok cselekedetei szerint (8. 25, . 3—4) János tanítványainak hívtak. János életében Jézus még nem volt próféta s csupán, amikor a teljesen elrómaiasodott galileai tetrarcha, Herodos Antipas Jánost esztelenül kivégeztette, akkor lépett fel Jézus mint próféta (Máté, Lukács, János és Josephus több helye). Tanítása a zsidó prófétákéval megegyezett s ő nem is kívánt több lenni, mint a Szentírás végrehajtója. Működésének magasztos vonása, hogy a kitaszítottakkal, a tudatlanokkal, a szegényekkel, a bűnösökkel, a leprásokkal tudott együtt érezni s őnekik prédikált. Ezáltal szerezte híveit az egyszerű emberek körében. Ezek látták benne a Megváltót. Erkölcsi tanításai s mondásai mind szószerinti idézetek és összefoglalások az előző korokban megvolt zsidó imádságos formulákból s főkép az előtte hetven évvel élt Hillel magasztos erkölcsi tanításaiból (l. Ethika). Soha egy percig, még a keresztfán sem maradt el Jézus a zsidóságtól és sohasem tagadta meg sem faját, sem tiszta zsidó vallását, erkölcstanát: «Ne gondoljátok, hogy elpusztítani jöttem a Törvényt és a prófétákat, nem rombolni, hanem teljesíteni jöttem» (Máté 5. 17). Nem is ő, hanem a tarsosi Saul, gör. Pál csinálta meg az elkülönülést és elszakadást, mert ő vetette el nyíltan a Törvényt s hirdette világszerte Jézus istenségét. Agitációja az egész művelt, görög-római világra kiterjedt s leginkább a zsinagógákban prédikált, de azok vezetőivel vallásellenes tanításai miatt állandóan ellentétben volt. Látszólagos liberalizmusa, mely a térítésnél határt nem ismert, valóban ellentétbe hozta a zsidó vallással, mert Pálnál Isten háttérbe szorul s tanításában nem az igazságos Isten, az emberek atyja, a központ, hanem Jézus. A kereszténységet még sokáig a zsidóság egy részének tekintette s e kor Krisztus követői is annak tekintették magukat. Az első püspökök még circumcizált zsidók voltak, akik a zsidó vezető férfiakkal még meghitt viszonyt tartottak, míg a pogányokkal kevésbé. Szertartásilag se különültek el eleinte s a jeruzsálemi Templomot központnak tekintették, magukat pedig Kehila Kedósónak (szent község) nevezték. Döntő fordulat volt a jeruzsálemi Templom elpusztítása s a zsidóságnak ezután következő nemzeti és szellemi organizációja, a Hadrián alatti (II. sz. eleje) Bar-Kochba felkelés. Ekkor már a keresztények a rómaiak pártján vannak, sőt azok oldalán vesznek részt és Róma felé gravitálnak. A III. sz.-ban azután Constantinus császár betetőzte azt, amit Pál kezdett s így az egész világ ellensége lett annak a népnek és hitvallások, melyben Jézus élt és meghalt. A niceai zsinat (325) különíti el hivatalosan is a zsinagógát és keresztény templomot. Egyébként a zsidóság is, ahol nem rómaiasodott el teljesen, szintén törekedett a szeparációra, hogy megőrizhesse vallását. (A kereszténytől különálló zsidó katakombák Rómában bizonyítják ezt.) Ennek nagyfontosságú spirituális okai voltak, így elsősorban a szentháromságdogma és az abból következő tanok,továbbá a kettős morál, mely egyrészt világmegvető és földöntúli papi, szerzetes és aszkéta vallási morál volt, másrészt a laikusok morálja, mely sok mindent megengedett, amit a zsidóság elvetett. Így a nő a családon belüli egyszerű, de megbecsült háziasszonyi tisztéből a társadalom központjába került s különös hódolat tárgya lett. Ezt, de főképp a trinitariánizmust a zsidóság elvetette már akkor, amikor Pál ezzel járta be a világot. (Később a niceai zsinat dogmává emelte a trinitariánizmust). A zsidóság rendkívül magas színvonalon álló vezetői a monoteizmust féltették e tantól, amelyben Assyria s Egyiptom hasonló képzeteit látták, aminthogy a tudomány (pl. Zimmern) ezt be is igazolta napjainkban. E tekintetben tehát a zsidóság semmiféle engedményt nem tett a legrégibb időtől máig, ellentétben míg a kereszténység tudósaival, akik Augustinustól Hegelen át D. Straussig igyekeztek azt koronként interpretálni. További nagy kölcsönös eltávolodási ok volt a szentek tisztelete és a képimádás, továbbá az istenanya hit, amelyeket a zsidóság már kezdetben a legteljesebben elutasított. Nem lehet tagadni, hogy a közép- és újkor folyamán, amikor a zsidók jogfosztottan, de vallásukhoz és erkölcs-tanukhoz imponáló szigorral és halálmegvető elszánt hősiességgel ragaszkodtak, a szobor- és képimádás, maga a feszület is, de nem Jézus személye bizonyos averziót váltott ki azokból, akiket annak ártatlan megszemélyesítője nevében vittek a máglyára. Az egyházatyáktól és skolasztikusoktól rendszerré kidolgozott kereszténység tanítása csupán mélyítette az ellentétet, mert a zsidóság szempontjából nézve az új vallás a következő képet mutatta: a kereszténység egész tanítása, Jézus eljövetele és küldetése az ember bűnbeesésére van alapítva, mert Pál apostol Ádám bűnbeesésében, a Sátánnal, mint a halál urával való harcban látja az emberi történés kulcsát s ez háttere az inkarnációnak és a keresztrefeszítésnek is. Pálnál Jézus-missziója s közvetítőszerepe egyenesen a Sátán hatalmától és a haláltól való megszabadulásban nyilvánul. Pál megveti a Törvényt s a Jézusban való hitet hangsúlyozza erősen (Rómaiak 3. 28, 10.4; Gál. 3. 7; 1. Korinth 1. 18—31); aminek következményei az ókornál hasonlíthatatlanul műveletlenebb középkorban végzetessé váltak, amennyiben annak nyomán szorította ki az észt és gondolatszabadságot a puszta hit. Ettől a felfogástól csupán egy lépés volt a «credo quia absurdum», helyesebben «credibile quia impetum, certum est quia impossibile est» elve Tertullian egyházatyánál (De carne Christi 5.) (hihető, mert esztelen; biztos, mert lehetetlen); ez Márk evangéliumának egy valószínűen későbbi betoldásából származik : Vak hit annyi, mint a lehetetlent lehetségessé tenni (9. 23). Az ezekben való hiedelem a természet törvényeinek és általában a tanításnak, főleg azonban a gondolkodás szabadságának elvetését vonták maguk után." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2555 .cimszó a lexikon 473 . oldalán van.