12552.htm       CIMSZO:        Keresztelés                              SZOCIKK:     "Keresztelés. A megtisztulást, megszentelést jelképező keresztény vallásos szokás, lemosás által. Ez utóbbi ősidők óta előírt és gyakorolt szokás volt Izrael népénél, sőt a ruházat lemosása is fontos volt, már a sinaii kinyilatkoztatás előtt (Exod. XIX. 10). A rabbik a fürdési kötelességet a vízalámerüléssel kapcsolták össze s ezt tevilónak nevezték (Jebámót 46b). Mindezen szokásokat mar ősidőkben alkalmazták a zsidók a prozelitákon is, hogy «a Sechina szárnyai alá vigyék őket» (Jebámót 46b). Ezékiel próféta így szól a tisztulásról: «Akkor tiszta vizet fogok rátok szúrni és ti tiszták lesztek» (36, 25), amire R. Akiba ezt jegyezte meg: «Áldott vagy, óh Izrael; mert ki előtt tisztulsz meg s ki tisztít meg téged ? A te mennyei Atyád!» (Jóma VIII. 9). A víz alá merülés nem csupán a vétkezés és a papi tisztasági törvények áthágásának kiengesztelésére irányult, hanem a szent élet és az Istennel való szorosabb kapcsolat előkészítésének jeléül is fogták fel azt. Ilyen értelemben beszél Josophus római zsidó történetíró Jochanán ha-Kohenről (Keresztelő János) (Josephus: Antiquitates XVIII. 5, § 2). János a Jordán vizében gyakoroltatta híveivel a K.-t (Máté III. 6) s ő ezt az esszénusoktól tanulta. Josephustól még azt is tudjuk, hogy tanítója, Banus, egy esszénus «úgy éjjel, mint nappal gyakran fürdött hideg vízben» ( Vita § 2) s hogy ez a szokás az esszénusoknál el volt terjedve (De Bello Judaico II. 8, § 5). János egyébként a Szent Lélek útján való K.-t fontosabbnak tartotta (Márk 1, 8; János ev. 1, 27), viszont már a Talmud azt mondja, hogy a Szent Lélek úgy előhívható, mint a víz a   kútból (Jerus. Szukkóth 5. 1; Jesája 12, 3 alapján). A rabbinikus tanítások szerint a K., vagyis alámerülés a circumcisio és áldozás mellett elengedhetetlenek voltak a prozeliták felvételénél (Jebámót 46b, 47b; Keritót 9a; Abodah Zára 57a; Sábbát 135a; Jerus Kiddusim 3.14, 64d). Minthogy a circumcisio Pál agitációja óta elmaradt a keresztény vallás szokásai közül, az áldozás pedig a jeruzsálemi  templom elpusztítása   után  megszűnt, csupán a K. maradt meg, mint a vallásba való felvétel alapja. Ennél a ceremóniánál a kézmozdulat és az olaj használata szintén zsidó szokás volt s az utóbbi a papok felkenéséből eredt (l. Főpap), mert az esszénusok a papi tisztasági és egyéb   előírásokat   szívesen  alkalmazták   magukra. A régi esszénus-chaszideusok a hideg vízben való tisztulást, mint vezeklést, böjttel egybekapcsolva nemcsak,  hogy alkalmazták, hanem azt egyenesen Ádámra vezették  vissza (Vita Adae et Evae I. 5—8; Pirké R  Elézer XX.). Hogy a fürdéssel kapcsolatos böjt a vezeklés jele volt a régi  Izraelben,  azt több hely tanúsítja (l. Sámuel 7, 6): «Vizet hoztak és öntöttek ki az Úr előtt s azon a napon böjtöltek, mondván, vetkeztünk az Úr ellen», ami a Midrás Sámuel és a Jeruzs. Targum szerint azt jelenti, hogy szívük feltárását szimbolizálták azzal, hogy kiöntötték a vizet. Jeremiás Siralmaiban (2, 19) is előfordul ez a kifejezés: «Szívedet a vízhez hasonlóan ontsd ki az Úr előtt». A Midrás-Tanchuma szerint ahhoz, hogy az ember Isten Szellemének és jelenlétének (Sechina) felfogására alkalmas legyen, alá kell magát vetnie  az  alámerülésnek s a messiási korban Isten maga szór vizet Izrael megtisztulására, mint azt Ezékiel (36, 25) megjövendölte. Hogy Isten nevét kiejthessék, az esszénusok reggeli imádságuk előtt az alámerülést gyakorolták (Toszefta,  Judaim 2. 20; Beráchót 22a, v. ö. Kiddusim 70a) s ugyanezt teszik a  chaszideusok a mai napig, sőt a zsidó mikve (fürdő) is a háromszori víz alá bukásból áll, amelyet a reggeli Istentisztelet előtt kell gyakorolni. A prozeliták K.-e az idolatriától való megtisztulás jegyében történt oly célból, hogy az egész ember mintegy újjá szülessen. A Szála talmudtraktátusban (12b) Simon b. Jochai ilyen magyarázatot ad, s így fogja fel a fáraó leányának a Nílusban való fürdését. A prozelita, ha felvétetett Izraelbe,  «újszülött   gyermekhez volt hasonló» (Jebámót 48b), azért kellett neki le-Sém Somáim, «Isten Nevében» fürdenie, azaz Isten Királysága igáját magára vennie. Így magyarázták már a rabbik és Philo is (De Decalogo II., XI.) Izrael megtisztulását a tengerben. A vízzel  való  lelki megtisztulás bármennyire zsidó szokás is, nem  vezethető  le a  papi  kódexből, hanem végső eredetében a babiloni és más sémi népek gyakorlatából származik. Ezek a szokások ceremóniákká változtak s mint tisztasági törvények (l. o.) később is érvényben voltak a zsidóknál. Hogy eredetileg a kettőt már igen régi időben egyesítették, bizonyítja a Biblia leírása Elisa prófétáról (II. Királyok III. 11 és V. 10); ő alkalmazza a Jordánban való hétszeri fürdést először egy lepráson, mert a Jordán vizének különös erőt tulajdonítottak; az «élő víznek», vagyis a folyónak a zsidók általában véve mindenkor nagy fontosságot tulajdonítottak a megtisztulásnál, mely utóbbinál a lelki tisztulás a teljes testi tisztasággal mindig együtt járt. A zsidó Sibyllina IV. könyve is így fogja fel a bűnbánást: «Ti nyomorult halandók, bánjátok meg bűneiteket élő folyóvízben mossátok meg egész testeteket, mely bűnnel van tele». Ugyanezt prédikálta Keresztelő János is a bűnösöknek, akiket a Jordán vizében keresztelt meg. Ennek célja ugyanaz volt, mint a zsidóknál a prozeliták felvételénél, hogy t. i. «új teremtmény» jöjjön létre a teljes tisztulás által. Ez tehát tiszta zsidó felfogás volt (Genes. Babbah XXXIX. és Philo «De Poenitentia» I.: «A prozelita sötétségből világosságra jut). L. Jézus, Kereszténység és zsidóság, Esszénusok, Chaszideusok (ókori). Irodalom. Krauss Sámuel (Jewish Encyclop. 1904) Bengel, Über das Alter d. jüdischen Prozelytentaufen (Tübingen 1814); Schneckenbürger, u. a. (Berlin (1828); Renan, Les Evangiles (2. kiad.) ; u. a., Les Ápotres ; Schechter (Jew. Quarterly Review XII.) ; Schürer, Gesch. d. jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu (3. kiad. III.) Edersheim, The Jewish Messiah (II.)"                                Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2552 .cimszó a lexikon 471 . oldalán van.