12550.htm CIMSZO: Kereskedelem SZOCIKK: "Csak az 1840. hozott törvény foglalkozott ismét a zsidók jogállapotával. A törvény megadta a szabad költözködési jogot, a bányavárosokban azonban még most sem telepedhettek meg. A kereskedelmet azonban szabadon űzhették a fennálló feltételek mellett épp úgy, mint a többi foglalkozási ágakat. Ezzel kezdődött meg a zsidók polgárosodásának korszaka és a gazdasági élet minden ágában megindult a zsidók építő munkája. Ekkor azonban felmerült az a vád, hogy a zsidók nem veszik ki részüket az ipari és nehéz kézimunkával űzött foglalkozásokból. A vád jogosulatlan volt, mert hiszen a céhek maguk tartották eddig távol a zsidókat, most azonban a zsidók mozgalmat indítottak abban az irányban, is, hogy az iparnál is és földmívelésnél is elhelyezkedést találjanak a zsidó munkaerők. Nagy változás állott be ekkor már a K. terén is. Vidéken ugyan még sikeresen akadályozták a zsidó kereskedők vállalkozásait a céhek szellemét követő kereskedelmi testületek, Pesten azonban szabadabb lehetőség nyílott a kereskedelmi tevékenységre. A városi tanács a törvényeknek közvetlenebb ellenőrzése alatt állt és így inkább érvényt lehetett szerezni a törvény által adott jogoknak, mint a távoli vidékeken. A negyvenes években már fennállott Pesten az «Izraelita kereskedők testülete». Keletkezéséről és működéséről keveset tudunk, biztos adatunk az, hogy az osztrák abszolutizmus 1851 febr. 6. beszüntette s tagjainak meghagyta, hogy vagy a polgári, vagy a nagykereskedők testületébe lépjenek be. A pesti polgári kereskedelmi testület alapszabálya azonban a tagfelvételt, illetve a kereskedés jogát nagykorúsághoz, szakképzettséghez, bizonyos alaptőkéhez és keresztény valláshoz kötötte. Még 1842. azok a kereskedők, akik szükségesnek tartották a zsidó kereskedőkkel való kapcsolatot, zsidó kereskedőkkel együttesen folyamodtak a nádorhoz egy királyi szabadalmazott nagykereskedők testülete alakításának engedélyezéséért, «mely az ország kereskedelmének akar Pesten központot létesíteni, minthogy a polgári kereskedők testülete csak helyi igényeket elégít ki s amelybe a tagok valláskülönbség nélkül vétetnek fel». Három évi halasztgatás után, mert a polgári kereskedők ellenezték a tanács jóváhagyását, 1845 nov. 20. hagyhatta csak jóvá I. Ferdinánd. A polgári kereskedelmi testület erőfeszítése ellenére is a negyvenes években már 120 nagykereskedő volt Pesten, akik közt a királyi szabadalmas izraelita nagykereskedők a következők voltak : Boskovitz Manó, Boskovitz József L., Breicach Ármin, Fleischl Dávid, Herzfelder Dávid, Kadisch Joachim, Kánicz Mózes Löbl, Kánitz Manó, Kern Salamon Enoch, Koppél Lipót M., Kunewalder Jónás, Kunewalder Fülöp, Lakenbacher Jakab, Löwy Ármin, Mandl Joáchim, Pollák Márk, Pontzen Lipót, Rosenfeld Móric L., Schulhof Ádám, Stern József és Wodianer Fülöp. E kor kereskedői már a korszerű gazdasági élet színvonalán mozognak és az ország közjólétének jelentős elősegítői. Mikor 1844 október 6. megalakult az Országos Ipar védegylet, amelynek tagjai kötelezték magukat arra, hogy a hazai ipar fellendítése érdekében hat évig minden szükségletüket magyar gyártmányokkal fogják kielégíteni, a zsidó kereskedők már számottevő szerephez jutottak. Az Iparvédegylet által létesített gyáralapító társaság melynek elnöke gróf Keglevich Gábor, alelnöke gróf Széchenyi István volt, a választmányába beválasztotta Fröhlich és Ullmann nagykereskedőket is, gróf Batthyány Lajos, gróf Dessewffy Emil, gróf Teleky László, Szentkirályi Móric és Kossuth Lajos mellé. Ugyanez évben megalakult a Magyar Kereskedelmi Társaság is, amelynek célja az Angliába való export volt. Elnöke gróf Batthyány Lajos volt és választmányában bent volt Kossuth és Szentkirályi és három pesti nagykereskedő. A Társaság azonban Szabó Pál igazgató elhibázott vezetése miatt működésének második esztendejében megbukott. A kereskedők szociális tevékenységét élénken demonstrálja az 1846. Kanitz Manó kezdeményezésére alakult Kereskedelmi nyugdíj és betegápolási egyesület, amely aztán megalapította a Ferenc József kereskedelmi kórház elődjét. Az egyesületet Kern Jakab szervezte át oly módon, hogy a kereskedelmi alkalmazottakat is kötetezték a belépésre. Ez az intézmény volt Magyarországon az első betegpénztár. Ez a korszak azonban csak nem hozta meg a K. számára a békés fejlődés lehetőségét, mert a kereskedelmi verseny újabb tápot adott az antiszemitizmus fellobbanására. Az antiszemita izgatásoknak pedig súlyos következményeit érezte meg ott a zsidó K., ahol a vandalizmus előtört a felizgatott tömegekből. Ilyen eset játszódott le pl. Pozsonyban 1848 márc.-ában, amikor 19. és 20. közti éjjelen a zsidókat megtámadták. «Pozsony iparosainak előítéletes alsóbb osztályai, melyek az ügyes izraeliták szaporodását és gyarapodását a városban már rég kancsal szemmel nézték, nem tűrhetvén, hogy azok e törvény által velők egyaránt jogosíttatnak, dühös csapatokban támadták meg a zsidók lakjait, vagyonukat szétrombolták, személyeiket vad bántalmakkal illették. Csak fegyveres erő fékezhette meg az előítélet és szennyes érdek szülte gyűlölet végső kitörését.» (V. ö. Horváth M.: «Huszonöt év Magyarország történetéből», II. köt. 615. 1.) Az egyenjogosító törekvések (l. o.) folytonos kedélyhullámzásban tartották az ország közvéleményét és ez a periódus nem múlhatott el visszahatás nélkül a K. fölött sem. A szabadságharc alatt a zsidók is együtt véreztek a nemzettel, ez az idő sem volt alkalmas a kereskedelmi élet kifejlődésére. A szabadságharc leveretése után is még mindig fennálltak bizonyos korlátozások és csak a 1860 jan. 13-án kiadott rendelet engedte meg a zsidóknak, hogy gyógyszerészséget űzhessenek, valamint italmérést, szeszégetést és malomipart. A bányavárosok is még elzárva állottak a zsidók előtt, míg végre a jan. 14-iki rendelet megszüntette a bányavárosokban való tartózkodás és letelepedés tilalmát. Most már csak az 1867-iki emancipáció (l. o.) hozott nagyobb és jelentőségteljesebb változást a zsidóság számára és ettől kezdve indult meg a magyarországi K. is a fejlődés felé. A gazdasági élet ugyan lassan kapott vérkeringésre; a magyarság még ebben a korszakban is húzódott a kereskedelmi pályáktól." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2550 .cimszó a lexikon 470 . oldalán van.