12541.htm CIMSZO: Képzőművészet-Festészet SZOCIKK: "A századforduló nálunk a modern festői irányban való fejlődés útjelzője, a festészetnek a plein air, naturalizmus, impresszionizmus jegyében való fejlődésének. Ilyen plein air értelmében vett életképeket festenek: Poll Hugó, Kunffy Lajos, Tull Ödön. Már a 80-as években tűnik föl olaszországi tanulmányaival Magyar-Mannheimér Gusztáv, de sokoldalú dekoratív tehetsége színes, aprólékos, olaszos életképein keresztül csak a jelen században fejlődik a zománcos színekben ragyogó, dramatikus mozgalmasságú, modern tájfestővé. Fényes Adolf kiváló tehetsége is sok átalakulás után lesz a magyar festészet egyik vezető értékévé. Fejlődésének állomásai a naturalisztikus, szegény embereket ábrázoló életképek, a festői fölfogása szolnoki parasztképek, a stilizált, meseszerű kompozíciók és a szolnoki táj lelkét egyszerű eszközökkel kifejező tájképek. Katona Nándor mély érzésű, költői lelkülete a Tátra vidéki hegyi tájak változatos hangulataiban nyer kifejezést és biztosít neki különleges helyet a modern magyar tájfestészetben. A legutóbb említett három festő egyéniségük külön súlyával emelkedik ki a század első évtizedében és tartja meg pozícióját napjainkig. Egy nagy mozgalomnak, a nagybányai iskola megindításának egyik főrészese Iványi-Grünwald Béla a múlt század 90 es éveinek végén. S bár a jelen század első évtizede után elvált a nagybányaiak naturalista irányától, főjelentősége abban csúcsosodik ki, hogy ez iránynak a magyar festészetben másokkal együtt egyik megindítója volt. Sokrétű művészete később dekoratív kompozíciók felé fordult, míg végre legújabban a nagy magyar Alföld tájainak monumentális ábrázolásában fejeződik ki. A naturalistáktól az impresszionistákhoz való átmenetet képviseli a múlt század 90-es éveiben indult Knopp Imre életképeinek levegő- és tónus festésével. Az impresszionisztikus látásmód érvényesül Góth Móric finom pasztellképein és Feiks Alfréd színes foltokban festett, nagymozgalmasságú, tengeri fürdőket, cirkuszt és lóversenyeket ábrázoló, tömegeket mutató képein. Impresszionisztikus arcképek és tájképeken át szobrászi felfogáshoz közeledik aktábrázolásain Hatvány Ferenc báró. Naturalisztikus figurális és tájképek után, színes foltokban fölépített tájakat fest Kosztolányi-Kann Gyula. A XX. sz elején kezd szerepelni és a háborút közvetlenül megelőző időkben igaz elismeréshez jutott Perlmutter Izsák, aki hosszabb hollandiai tartózkodás után festi magyar életképeit és alakos magyar enteriőrjeit, melyek az ország határain túl is becsültté tették nevét. László Fülöp mellett abban a tisztességben részesült, hogy önarcképét a firenzei Uffiziban helyezték el. Képei tárfölfogásuk és festői kezelésük folytán a vezető magyar mesterek közé emelik. Az előbb említetteknél jóval fiatalabb, de képeinek stílusánál fogva régebbi mesterekkel tart közösséget a háború előtt feltűnt Hermann Lipót, aki barokkos lendületű, fantasztikus aktkompozíciókkal és újabban nagyvonalú tájképekkel szerzett nevet magának. A XX. sz. második évtizedének első éveiben jelentkeznek már ama fiatal festők, akik részben Nagybányán, részben Parisban kapott hatások alatt kezdik átformálni kifejezési eszközeiket, de mert a háború megszakította fejlődési és érvényesülési lehetőségeiket, csak a század második évtizedének első éveiben tünedeznek föl ismét egyenként, mint az újabb festői törekvések képviselői. 1911-ben rendezték a Nyolcak első kiállításukat, mely ez új törekvésűek első nyilvános megjelenése volt. Ezek sorában találjuk a következő művészeket, kik azóta ma már mind kialakult s jobbára a külföld előtt is számottevő művészegyéniségek: Berény Róbert, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Orbán, Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. E neveken kívül az új törekvéseket képviselték még, már a háború előtt Nagybánya és Paris által termékenyülve, az azóta művészetükben teljesen kialakult festők: Perlrott-Csaba Vilmos. Ziffer Sándor, továbbá a kezdettől fogva Parisban élő Réth Alfréd. Már a háború előtt szerepeltek, de a háború után érvényesültek, többé-kevésbé a német expresszionista művészet behatása alatt fejlődött Scheiber Hugó, Kádár Béla és a náluk fiatalabb, csak a háború alatt föltűnt Schönberger Armand. A háború után fölbukkant új törekvésű, jobbára fiatalabb művészek kívülük még: Diener-Dénes Rezső, Bató József, Medgyes László, Korda Vince, Szenes András, Farkas István. A konstruktivista irány képviselői a Németországban élő Peri László és Moholy-Nagy László. Művészeinknek egész sora pedig grafikai munkáikkal tette érdemessé magát arra, hogy e vázlatos áttekintésben fölemlítsük. Különösen a karikatúrarajzolásnak támadtak kezdettől fogva jeles képviselői. A már említett Beck Vilmos 1843. alapítja meg Magyarországon az első németnyelvű élclapot; Faragó József a 90-es évek elején majd egy évtizedig uralja Jankó János örökében a magyar politikai karikatúrát, kit azután néhány évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig Bér Dezső váltott föl. Inkább a társadalmi karikatúra művelői: Márk Lajos, Feiks Jenő, a külföldi élclapokba is rajzoló Lakos Alfréd, Kóber Leó. Írók és művészek karikatúráival lettek ismertté Herman Lipót, Gedő Lipót és a később külföldön nagy sikereket aratott Major Henrik, kit mint külföldi nagy lapok rajzolói követtek Kelen Imre és Dezső Alajos. Mint illusztrátorok tűntek ki Radóné Hirsch Nelli, Honti Nándor, Pogány Willy, Vadász Miklós, Márk Lajos. Könyvcímlapok és könyvek díszítői: Falus Elek, Kozma Lajos, Gara Arnold. A modern plakátművészet művelői: mint kezdeményezők Basch Árpád, Márk Lajos, Faragó Géza, utánuk a szociális plakátokat készítő Bíró Mihály és Vértes Marcell, továbbá Falus Elek, Földes Imre. Bardócz Árpád. A grafikának régi művelői: Ehrenreich Ádám, Vidéky Károly, Tyroler József a Kossuth-bankók rajzolója és Petőfi acélmetszetű arcképének készítője, Winter Sámuel régi kottacímlapok metszője az 50-es évek végén, Pollák Zsigmond a 60-as, 80-as évek híres fametszője. Részben eredeti, részben reproduktív grafikáik révén lettek a modern időkben ismertekké. Erdei Viktor, Barta Ernő, Józsa Károly, Lénárd Róbert, Conrád Gyula, Berón Gyula, Krón Béla, Krón Jenő, Gy. Sándor József, Zádor István, Farkasházi Miklós, Csabai Ekés Lajos és Weil Erzsébet." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2541 .cimszó a lexikon 463 . oldalán van.