12540.htm       CIMSZO:        Képzőművészet-Festészet        SZOCIKK:     I. Festészet. A sort a nagymartoni születésű, jobbára Bécsben élt arckép- és életképfestő Alconiére Tivadar nyitja meg, aki már az 1840-iki pesti Műtárlaton szerepelt. Követik őt az arcképfestő Kaan Henrik, Doctor Albert miniaturfestő, aki később fényképész lett, Knopp József arcképfestő, aki mint cégfestő végezte életét; továbbá az arcképfestők: Dux Zsigmond és Beck Vilmos. Ez utóbbi mint első karikatúra-rajzolóink egyike is híres. Az idealizált arcképek festői: Adler Mór és Oross Béla mellett koránál és festői felfogásánál fogva még Ingomár Ferenc említhető. A táblabíró-világ e korai arcképfestői és kezdetleges életképfestői után a 70-es évek végén egészen a 90-es évekbe nyúlóan részben novellisztikus, részben a természethű ábrázolására törekvő életkép festők következnek. Köztük a legjelentősebb Bruck Lajos, a francia iskola egyik első közvetítője a 70-es évek vége felé. A 80-as években feltűntek Déri Kálmán és Hernádi-Herzl Kornél, akik müncheni stílusban festettek magyaros életképeket. Valamivel későbben, a 90-es években dolgozott Karvaly Mór, aki a katonák életéből merített életképeket festett. Kortársuk volt Skutezky Döme, aki a 80-as években velencei életképeket, valamint a katona és a szalonéletből vett életképeket festett, a 90-es években és azután pedig kohómunkásképein a kettős világítás problémáival és festőibb feladatokkal is foglalkozott. A 80-as évek derekán lép fel Bihari Sándor, a Munkácsy után következő időszak magyar életképfestészetének egyik legerősebb tehetsége, egyben a naturalizmus jegyében festett legmagyarosabb életképek alkotója. Basch Gyula a 80-as évek végén és a 90-es években festi nagyváros-életképeit, emellett mint arcképfestő is számottevő. Kaufmann Izidor a galíciai és Tátra vidéki zsidók életét, enteriőrjeit, típusait ábrázolja képein már a 80-as és 90-es években és haláláig hű marad tárgyköréhez, folyton emelkedve festői előadásában. Tornai Gyula ugyancsak ez időkben tűnik fel a távol Kelet életéből merített, gyakran főleg etnográfiai érdekességű életképeivel. A 90-es évek elején kelt feltűnést Halmi Artúr Vizsga után sokat ígérő, akkor új irányú életképével, mely még nem sejtteti a későbbi virtuózan festett arcképek mesterét. Vajda Zsigmond is ekkor jelentkezik első életképéivel, bár az ő jelentősege azonkívül, hogy a századfordulón kedvelt arcképfestő, az Országházban és egyebütt levő freskókompozícióiban rejlik. Különösen az arcképfestészet terén találkozunk számos kitűnő tehetséggel. A már említetteken kívül a 80-as évek derekán és a 90-es években aratja diadalait a magyar arcképfestészet puritán egyszerűségű nagymestere Horovitz Lipót, valamivel később szerez népszerűséget Ferraris Artúr, Parlaghi Vilma Köves Izsó és már a 90-es évek végén kezdődik László Fülöp megcsodált arcképfestőpályája, mely Európa udvarain vezet keresztül. Mellettük és utánuk, ha néha nem is az arcképfestészetet folytatják kizárólag, de e téren is jelentős sikereket érnek el: Márk Lajos, aki különösen mint női arcképek festője kiváló, a külföldön is nagyhírű Halmi Artúr, továbbá Szenes Fülöp, Knopp Imre, Timár-Thein Miksa. A vonal a XX. sz.-ban egészen napjainkig folytatódik, amikor csak a legutóbb dőlt ki fiatalon a mondén női arcképek egyik népszerű mestere Glatter Gyula. Mellette említendők még Kiss Rezső, Brüll Aladár. Más-más értelemben és más-más eredményekkel művelték az utóbbi és legutóbbi évtizedekben az arcképfestészetet: Pór Bertalan, Czigány Dezső, Jávor Pál, Erdei Viktor, Kunwald Cézár, Hatvány Ferenc báró, Feiks Jenő, majd Frank Frigyes, Gábor Móric, Zádor István.              A századforduló nálunk a modern festői irányban való fejlődés útjelzője, a festészetnek a plein air, naturalizmus, impresszionizmus jegyében való   fejlődésének. Ilyen plein air értelmében vett életképeket festenek: Poll Hugó, Kunffy Lajos, Tull Ödön. Már a 80-as években tűnik föl  olaszországi  tanulmányaival Magyar-Mannheimér Gusztáv, de sokoldalú dekoratív tehetsége színes, aprólékos, olaszos életképein keresztül csak a jelen században fejlődik   a zománcos   színekben ragyogó, dramatikus mozgalmasságú, modern tájfestővé. Fényes Adolf kiváló tehetsége is sok átalakulás után lesz a magyar festészet egyik vezető értékévé. Fejlődésének állomásai a naturalisztikus, szegény embereket ábrázoló életképek, a festői fölfogása szolnoki parasztképek, a stilizált, meseszerű kompozíciók és a szolnoki táj lelkét egyszerű   eszközökkel   kifejező   tájképek. Katona Nándor mély érzésű, költői lelkülete a Tátra vidéki hegyi tájak változatos hangulataiban nyer kifejezést és biztosít neki különleges helyet a modern magyar tájfestészetben. A legutóbb említett három festő egyéniségük külön súlyával emelkedik ki a század első évtizedében és tartja meg pozícióját napjainkig. Egy nagy mozgalomnak,  a nagybányai  iskola megindításának egyik főrészese Iványi-Grünwald Béla a múlt század 90 es éveinek végén. S bár a jelen század első évtizede után   elvált a nagybányaiak naturalista irányától, főjelentősége abban csúcsosodik ki, hogy ez iránynak a magyar festészetben másokkal együtt egyik megindítója volt. Sokrétű művészete később  dekoratív kompozíciók felé fordult, míg végre legújabban a nagy magyar Alföld tájainak monumentális ábrázolásában fejeződik ki. A naturalistáktól az impresszionistákhoz való átmenetet képviseli a múlt század 90-es éveiben indult Knopp Imre életképeinek levegő- és tónus festésével. Az impresszionisztikus látásmód érvényesül Góth Móric finom pasztellképein és Feiks Alfréd színes foltokban festett, nagymozgalmasságú,  tengeri fürdőket, cirkuszt és lóversenyeket ábrázoló,  tömegeket mutató képein. Impresszionisztikus arcképek és tájképeken át szobrászi felfogáshoz közeledik aktábrázolásain Hatvány Ferenc báró. Naturalisztikus figurális és tájképek után, színes foltokban fölépített tájakat fest Kosztolányi-Kann Gyula. A XX. sz   elején kezd szerepelni és a háborút közvetlenül megelőző időkben igaz elismeréshez jutott Perlmutter Izsák, aki hosszabb hollandiai tartózkodás után festi magyar életképeit és alakos magyar enteriőrjeit, melyek az ország határain túl is becsültté tették nevét. László Fülöp mellett abban a tisztességben részesült, hogy önarcképét a firenzei Uffiziban helyezték el. Képei tárfölfogásuk  és festői kezelésük folytán a vezető magyar mesterek közé emelik. Az előbb említetteknél jóval fiatalabb, de képeinek stílusánál fogva régebbi mesterekkel tart közösséget a háború előtt feltűnt Hermann Lipót, aki barokkos lendületű, fantasztikus aktkompozíciókkal és újabban nagyvonalú tájképekkel szerzett nevet magának. A XX. sz. második évtizedének első éveiben jelentkeznek már ama fiatal festők, akik részben Nagybányán, részben Parisban kapott hatások alatt kezdik átformálni kifejezési eszközeiket, de mert a háború megszakította fejlődési és érvényesülési lehetőségeiket, csak a század második évtizedének első éveiben tünedeznek föl ismét egyenként, mint az újabb festői törekvések képviselői. 1911-ben rendezték a Nyolcak első kiállításukat, mely ez új törekvésűek első nyilvános megjelenése volt. Ezek sorában találjuk a következő művészeket, kik azóta ma már mind kialakult s jobbára a külföld előtt is számottevő   művészegyéniségek: Berény Róbert, Czóbel Béla,  Czigány Dezső, Orbán, Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. E neveken kívül az új törekvéseket képviselték még, már a háború előtt Nagybánya és Paris által termékenyülve, az azóta művészetükben teljesen kialakult festők: Perlrott-Csaba Vilmos. Ziffer Sándor, továbbá a kezdettől fogva Parisban élő Réth Alfréd. Már a háború előtt szerepeltek, de a háború után érvényesültek, többé-kevésbé a   német   expresszionista   művészet behatása alatt fejlődött Scheiber Hugó, Kádár Béla és a náluk fiatalabb, csak a háború alatt föltűnt Schönberger Armand. A háború után fölbukkant új törekvésű, jobbára fiatalabb művészek kívülük még: Diener-Dénes Rezső, Bató József,  Medgyes László,  Korda  Vince,  Szenes András, Farkas István. A konstruktivista irány képviselői a Németországban  élő   Peri László és Moholy-Nagy László. Művészeinknek egész sora pedig grafikai munkáikkal tette érdemessé magát arra, hogy e vázlatos áttekintésben fölemlítsük. Különösen a karikatúrarajzolásnak támadtak kezdettől fogva jeles képviselői. A már említett Beck Vilmos 1843. alapítja meg Magyarországon az első németnyelvű élclapot; Faragó József a 90-es évek elején majd egy évtizedig uralja Jankó János örökében a magyar politikai karikatúrát, kit azután néhány évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig Bér Dezső váltott föl. Inkább a társadalmi karikatúra művelői: Márk Lajos, Feiks Jenő, a külföldi élclapokba is rajzoló Lakos Alfréd, Kóber Leó. Írók és művészek karikatúráival lettek ismertté Herman Lipót, Gedő Lipót és a később külföldön nagy sikereket aratott Major Henrik, kit mint külföldi nagy lapok rajzolói követtek Kelen Imre és Dezső Alajos. Mint illusztrátorok tűntek ki Radóné Hirsch Nelli, Honti Nándor, Pogány Willy, Vadász Miklós, Márk Lajos. Könyvcímlapok és könyvek díszítői: Falus Elek, Kozma Lajos, Gara Arnold. A modern plakátművészet művelői:  mint kezdeményezők  Basch  Árpád, Márk Lajos, Faragó Géza, utánuk a szociális plakátokat készítő Bíró Mihály és Vértes Marcell, továbbá Falus Elek, Földes Imre. Bardócz Árpád. A grafikának régi művelői: Ehrenreich Ádám, Vidéky Károly, Tyroler József a Kossuth-bankók rajzolója és Petőfi acélmetszetű arcképének készítője,   Winter Sámuel régi kottacímlapok metszője az 50-es évek végén, Pollák Zsigmond a 60-as, 80-as évek híres fametszője. Részben eredeti, részben reproduktív grafikáik révén lettek a modern időkben ismertekké. Erdei Viktor, Barta Ernő, Józsa Károly, Lénárd Róbert, Conrád Gyula, Berón Gyula, Krón Béla, Krón Jenő, Gy. Sándor József, Zádor István, Farkasházi Miklós, Csabai Ekés Lajos és Weil Erzsébet.                                                                                                                                    Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2540 .cimszó a lexikon 462 . s köv. oldalán.