12392.htm CIMSZO: Kabbala SZOCIKK: "Az igazság és könyörület fogalmait nem szó szerint értelmezi a K. filozófiája, hanem mint az akarat kiterjedését és összehúzódását, amelyek eredménye a szépség, vagyis erkölcsi rend. Ez az utóbbi trinitás eredményezi a további szférákat: a Nécach-ot (győzelem) és Hód-ot (dicsőség), az előbbi a növekedés, az utóbbi a kényszer kifejezései. Ezek hozzák létre a Jeszód-ot, az alapozást, amely minden egzisztencia gyökere. A tízedik szféra a Malchusz (birodalom), amelyben az akarat, a terv és az aktív erő nyilvánul, valamennyi szférának permanens és immanens aktivitása. A szférák aktivitása — miután a felsorolt képzetek a végeinek felelnek meg, — az ú. n. három világban kezdődik. Ezek: 1. a teremtő eszmék világa (Ólam ha-Berió), 2. a teremtő képződés világa (Ólam ha-Jeciró), 3. a teremtő anyag világa(Ólam ho-Aszijó). Az első vagyis a Berió világ tartalmazza tehát a szférákat; ebbe az eszmeteremtő világba (Berió) jutnak a jámborok lelkei s ott van az isteni csarnok; a Jeciró (formateremtő) világ az angyaloké, melyben Metatron az űr, tűzzé változva; ez utóbbiba jutnak az emberek lelkei. Az Aszijó világában vannak azok az angyalok, akik felfogják az emberek imáit, ellenőrzik cselekedetüket s óvják a rossz ellen. Természetesen ez a négy világ tisztán idealisztikus. A későbbi K. a természetben három hatalmat fogadott el, ú. m. a mechanikust, az organikust és a teológiait. A K. a Talmudhoz hasonlóan, az embert a teremtés összességének, legfőbb eredményének tekinti. A testet a lélek ruházatának tekinti; a lélek háromszoros: Nefes, Ruach és Nesomó, megfelelően az Aszijó, Jeciró és Berió világának. Nefes az állati, érzéki testtel közvetlen érintkező lélek; a Ruach az erkölcsi lélek, mely jó és rossz közt különbséget tud tenni s eszerint Nefessé vagy Nesomóvá tesz. A Nesomó a tiszta intellektus-lélek, túl a jón és a rosszon, tiszta isteni fény, a lélek-élet legmagasabb foka, mely egyenesen a Bölcsességből ered, míg a másik két lélek a Tiferesz és Malchusz szférákból erednek. .Minden lélek visszatér a világosság és élet kimeríthetetlen forrásához, Istenhez. A három lélek közül a Nefes a földön marad, a Ruach az Édenbe jut, a Nesomó felszáll Istenhez, de csupán az igazságosnak lelkére vonatkozik ez. Kapcsolatos ezzel a K. valószínűen indiai eredetű lélekvándorlási tana, melyre a K. nagy súlyt helyez. Hogy a lélek, misszióját teljesítve, visszaszállhasson eredetéhez; fel kell tételezni, hogy már előző földi életek folyamán tökéletesedett. Ha egy élet alatt nem tudott feladatának eleget lenni s a feltételeknek megfelelni akkor újra és újra testet kell öltenie, hogy feladatát teljesíteni tudhassa. Luria K.-ja ehhez a metempszichozishoz hozzáadta az impregnáció teóriáját, amely szerint, ha két lélek nem tudott megfelelni a feladatának, mindkettőt egyesíti Isten egy testben, úgy, hogy támogatják, kiegészítik egymást. A léleknek Istenhez való a K. részint a megismerésben, részint az akaratban találja. Az előbbinek alapján féljük Istent, tehát szeretjük is; az istenfélelem csak akkor jogosult, ha szeretet vezérli azt: «Szeretetben található fel az isteni egység titka, a szeretet egyesíti a magasabb és alsóbb fokokat és segít mindent ahhoz a fokhoz, ahol eggyé kell válnia», így szól a Zóhár egyik magasztos ethikai princípiuma (Vajakhel II. 216a). Az emberi tudás intuíción alapuló legmagasabb fokozata az, amikor a tiszta kontemplációhoz és ezáltal Isten szeretetéhez jut. Ezáltal tér vissza a lélek ősforrásához. A halál utáni élete a léleknek a tökéletes kontempláció és tökéletes szeretet A K ethikája. Az eddig mondottakból nemcsak az következik, hogy a K. ethikai felfogása a legmagasabb nívón áll, hanem az is, hogy az ethika egyenesen a végcélja a K. tanításainak, melynek alá van rendelve a metafizika. «A földi világ össze van kapcsolva az égi világgal, mint az égi a földivel», mondja a Zóhár (Noach 1.70b). A későbbi K. ezt úgy tanította, hogy a földi világ kópiája az égi eszményképnek; a valódi és eszményi világ között való kapcsolatot az ember hozhatja létre, mert lelke az égi szférákba, teste a földhöz tartozik. A két világot az ember Isten szeretetével kapcsolhatja össze, mert ez egyesíti őt Istennel. A magasabb régiókba való jutás eszköze a vallástörvények ismerete és a tudás, mert a tudás jelenti az ember egyesülését az isteni bölcsességgel. A vallás törvényeinek, a rítusnak is magasabb, misztikus értelme van, mert megőrzi az Univerzumot és biztosítja az áldást; régebben ez volt az áldozás értelme, ma ugyanez az imáé. Alázatos ima, mely alatt a lélek exaltált állapotban a testtől szabadulni kíván, hogy ősforrásával egyesüljön, az egekbe emeli a lelket, amely így jut a Binó-szférába és a többi szférák titkos mozgásai által valamennyi lélek közelébe jut, míg az utolsó fokot, a Malchusz-szférát el nem éri. Csakis a közvetlen emanációknak világa, az Ólam Acilusz az, ahol a végest létezés nélkül lehet felfogni s amely ennélfogva mentes a rossztól. Az emberhez való viszonyában a rossz abban nyilatkozik meg, hogy a lényeg látszatát ölti és az isteni őseredettől elvezet, ahelyett, hogy a vele való egyesítésre törekedne. A K. úgy a nem-specialista zsidó tudósoknál, mint a keresztényeknél mindig nagy tiszteletnek örvendett, bár a zsidó tudósok közt voltak ellenségei is, mint p. o. Sámuel David Luzzatto, akinek egyik őse a legjelentékenyebb K.-szerzők közé tartozott. A K. támogatói voltak a középkor kiváló biblia- és talmudkommentátorai, így Nachmanides és a hasonlóan kiváló talmudtudós Salomo ben Aderet aragóniai rabbik, továbbá a XVI. sz.-ban Josef Caro, a Sulchan-Áruch rendszerezője, Mózes Isserles és a XVIII. sz.-i méltán hírneves R. Elijah Wilna és Eybenschütz Jonathán is. Kétségtelen, hogy a K.-nak van káros befolyása is, miután tisztult ethikáját, nehéz nyelve és formái, elvont gondolatmenete, magasan szárnyaló allegóriái miatt nem tudta mindenki megérteni s így számos, bár kizárólag szelíd babonára adott alkalmat. (Ez utóbbiakat l. Chaszidizmus és Babonák.). Mint minden népnél a világon, a zsidóknál is lehetett, bár aránytalanul szelídebb formában a mágia, angelológia, demonológia, exorcizmus, sorsvetés, nekromancia és bibliomancia, de a káros tudatlanságon és fanatizmuson kívül másnemű veszélyt (emberélet stb.) sohasem okozott séma K., sem általában a zsidó babona, mely utóbbi csak az Észak-Kelet ghettóinak évszázados nyomorában születhetett meg. Az is kétségtelen, hogy sok helyen a K. a Talmud és más stúdiumok elhanyagolására vezetett, bár nem mindenhol, sőt, hogy a K. határozottan talmudellenes, mert elveti a formalizmust. Ez utóbbit azonban a modern tudomány éppen úgy a K. érdemei közé számítja, mint azt, hogy gátat vetett az aristotelianizmusnak is a maga idején. Irodalom. J. Broydée, K.-h (Jew. Enc. 1904); Kecskeméti L., Egy zsidó vallás van-e több-e ? ; S. D. Luzzato, Vicuoch ha-K. ; Moses Korduero, Pardes Rimonim ; Luria, Devusim és Éc chajim ; Stern J., a Ben Chananja I—IV. évfolyamában. A. Frank, La K. (Paris 1843) u. a. németül A. Jellinek fordításában (Leipzig 1844) ; A. Jellinek, Moses de Leon und sein Verhältnis zum Zohar (Leipzig 1849) ; Steinschneider, Jewish Litterature (§ XIII.) ; Jost, Geschichte des Judentums und seiner Sekten (II—III.) ; Ginsburg, The K.-h (London 1885) ; Hamburger, Realencyclopedie zur Bibel u. Talmud ; Rappaport, Kerem Chemed I. ; Grätz. Gesichte der Juden VII.; Bacher Vilmos, L'exerése Biblique dans le Zohar (Revue des Etudes Juifs XXII.) ; u. a., Jewish Quart. Rew. III. : Karppe, Études sur les origines du Zohar (Paris 1891); Isaac Mayer, K.-h (Philadelphia 1888); Flugel, Philosophy and K.-h (Baltimore 1902); H. Beer, Historische Daten in den Zohar (Monatschrift V.) ; Duschak, Platonische Mythe in den Zohar (Orient X.) : Landauer, Zohar (Orient VI.)" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2392 .cimszó a lexikon 443 . oldalán van.