12390.htm CIMSZO: Kabbala SZOCIKK: "Ez a gnoszticizmusnak is fő eszméje volt. Az angelológia és demonológia, mely egyiptomi, babiloni és perzsa eredetű, a K.-ban az Isten-Név misztikus imádásává és a héber alfabéta variálásának misztikus hatalommal való felruházásává változott. A misztikus párok, vőlegény és menyasszony, melyektől visszhangzik a kabbalisztikus irodalom, szintén készen került a K.-ba. A gnosztikusok syzigies (a. m. párok) teóriái jutottak be a Talmudba, ahol már a nemek misztériuma (Szóta 17a) van említve, a Midrásban pedig ily kitétel van: mindennek, ami létezik, párja van; Izrael a szombat mátkája, míg a többi napok egymással párosulnak (Gen. R. 11. 8). Ezt a K. szintén tovább fejlesztette, csakúgy, mint az emanációs elméletet, melyet a gnosztikusok nyomán a tannaiták szintén ismertek a II. sz.-ban (Gen. R. 4. 4). Az az eszme, hogy az igazságos ember jámbor cselekedetei növelik az égi hatalmat (Peszikta 26. 166b) és az igazságos Isten támaszai (Gen. R. 69. 3), a K.-ban tovább fejlődött oly módon, hogy az ember befolyást gyakorolhat a természetre, amennyiben a jó és rossz cselekedetek az élet jó és rossz hatalmait erősítik. A Talmudban szétszórva jelentkező miszticizmus és a K. rendszerré alakulása közt a hidat a gáoni korszak képezte. Az anthropomorphismus (Siur Kómó) ekkor fejlődött ki, bár allegorikus értelemben. Ez tisztán a gnosztikusoknak köszönheti létét, mert az alexandriai Clemens egyházatya és Marcion óriási dimenziója istenképzetet hittek. Az Ódom Kadmon kabbalisztikus képzet az első emberről, szintén gnosztikus eredetű. A középkori R. Eleazar Worms észrevétele, hogy a gáóni-korszak vége felé, a IX. sz.-ban Aáron b. Sámuel babiloni tudós Itáliába vitte a kabbalisztikus tanításokat, a tudományos megállapítások szerint helytálló. Innen jutott Németország területére a XIII. sz.-ban míg spanyol és francia területen szintén ekkor bukkan fel (l. Zóhár) s nyelv és misztikus fogalmak teljesen azonosak a gáoni-korszak misztikus irodalmával. A Széfer Jeciró képezi az összekötő kapcsot a gáoni-korszak miszticizmusa és a középkori K. közt. Ennek az alapvető műnek az eredete és keletkezési ideje vitás, annyi azonban bizonyos, hogy a IX. sz. elején már oly elterjedt volt, hogy nem kisebb ember, mint Szaádja gáón írt hozzá kommentárt. A Széfer Jeciró, amely Isten és az Univerzum közötti viszonyt fejtegeti, a legrégibb zsidó filozófiai mű. Alapvető doktrínái a következők: Minden létezés alapja a tíz Szefirósz,. ez a közvetítő Isten és az Univerzum közt és magába foglalja Isten szellemének három fő emanaciós processzusát: a szellem-lelket (héb. ruach), az első vizet, amelynek sűrítése a tűz. A hat többi emanáció három-három dimenzió kétféle irányban, jobbra és balra. Ezek képezik a Szefirószt, amely öröktől fogva van s amely Istenben nyilatkozik meg. Az első három a teremtés előtt létezett, de akkor vált valóvá, amikor a másik hat tefiló által jelképezett végtelen tér megteremtetett. Isten Szelleme azonban nem csupán a kezdete, hanem a végcélja is az Univerzumnak, mert a Szefirók szorosan egymáshoz tartoznak és végük kezdetükben van, mint a tűznek a szénben. Míg a három főelem a dolgok lényegét, addig a héber alfabéta azok formáját alkotja s az képezi a határt a spirituális és fizikai, világ közt, mert a dolgok valódi egzisztenciája csupán a nyelv segítségével, azaz az ember felfogó képességével ismerhető fel. Ahogyan a betűk megoldják az ellentétet a dolgok lényege és formája között, úgy szimbolizálják Isten feloldó hatalmát is, mert minden, ami ellentéteken alapszik, Istenben oldódik fel, minta tűz és víz a szellem-lélekben (ruach). Az araboknál zsidó fordítók révén újra éledt görög, főkép arisztotelészi filozófia szintén hatott a középkori K.-ra, főképpen azonban Salomo ibn Gabirol hatott ki rá nagyban. Gabirol abszolút egységnek fogja fel az Istent, akinél forma és lényeg azonosak, ennélfogva semmiféle attribútummal nem ruházható fel s csupán az Ő emanációja okozta lényekből ismerhető fel. Minthogy Isten minden dolog kezdete és minden teremtett dolog lényegét bírja, ennélfogva Isten és az Univerzum közt közvetítőt kell feltételezni, mert szükségszerűen van távolság a kezdet és vég közt. Gabirol öt közvetítő lényt tételez fel Isten és az anyagi világ közt: az akaratot (acilusz), a formai anyagot, az univerzális szellemet, a háromféle lelket (vegetatio, állati és gondolkodó lelket) és a természetet, a tért mozgató hatalmat. E kornak, sőt a középkori zsidó tudományosság legnagyobb racionalistájának, Maimonidesnek is jelentékeny hatása volt a K. fejlődésére. A német zsidóságnál Szaádja-gáon egyenes követője lett a wormsi R. Eleazar, akinek tanítója, Juda a jámbor a XII. sz. végén az első K.-tudós volt német területen, jóllehet a X. sz.-ban a Karolingok révén Itáliából Mainzba került Kalonymos rabbi és utódai voltak a K. első szóbeli tanítói askenáz területen. Spanyol területen Ábrahám Abulafia és Joseph Ghikatilla teremtettek K. iskolákat. A K.-t először ezen a néven a provenceai zsidó tudósok kezdték terjeszteni. Itt Jacob ha Nazir, Ábrahám de Posquieres és fia, a vak Izsák voltak az első szerzők (XI. és XII. sz.) Az utóbbinak tulajdonították a Bóhir (Fény) c. nagyfontosságú munkát, mely a spekulatív K. egyik főterméke. Itt vannak világosan kifejtve a Szefirósz-emanációk, melyeket úgy fog fel, mint az Univerzum észlelhető elsőleges princípiumát és az Isten Lényének emanációját, melyek együtt alkotják az Univerzumot. Az emanáció állandó és örökké tartó. Az aristotelesi és arab filozófia nyomán a K.-t a tudománnyal a XII. sz. második felében Azriel spanyol zsidó tudós egyeztette. Ő nevezi Istent Én Szof-nak, azaz abszolút végtelennek, akit csupán mint minden negáció negációját lehetséges felfogni. Kortársa volt a provencal Aser ben Dávid és iskolájából került ki Isaac ben Sóset geronai rabbi, aki a Sáár ha-Somáim c. kommentárt írta s ugyanennek az iskolának a terméke a jelentékeny Széfer ho-Ijjun (Az intuíció könyve). Nachmanides, Salomo ben Aderet és Bachja b. Áser szintén jelentékeny ismerői voltak a K.-nak, de azzal mégis csupán mellékesen foglalkoztak a Talmud és exegézis mellett. A XIII. sz.-ban Ibn Latif, a Széfer ha-Temunó (A forma könyve) szerzője volt, aki az emanációt a héber betűk formáinak segítségével magyarázta." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2390 .cimszó a lexikon 441 . oldalán van.