12357.htm CIMSZO: Judaizmus SZOCIKK: "A modern tudósok némelyikének, pl. Max Müllernek az a véleménye, hogy a J. nem misszionárius vallás, ma már meg van cáfolva, mert azóta az adatok nagy tömege bizonyítja, hogy különösen Alexandriában kiterjedt prozelita propagandairodalom volt s a Midrás is bőségesen tud arról; csupán a kereszténység államvallássá emelkedése vetett gátat a J. missziójának, mely a nyugati részen még a középkor első felében sűrűn hódított (l. Kereszténység és zsidóság viszonya és Prozeliták címszókat), bár a kényszertérítés mindenkor távol állott a J. felfogásától. Egyik igen jellemző tény a J. toleranciájára, hogy a jeruzsálemi templomban szukósz-ünnep alkalmával hetven békeáldozatot mutattak be a hetven pogány népért (Szukkót 55b). Az egész zsidó etikai irodalom a középkorban éles ellentéte a végtelenül türelmetlen egyháznak, mert az előbbi az emberiességet és emberi lelket nem nézi egocentrikus és elfogult látószögből, hanem mindig egyetemes tud maradni. Ugyanilyen megértő álláspontot tanúsítottak a zsidó moralisták és teológusok a mohamedán vallással szemben. A három gyűrű parabolája, melyet Lessing Bölcs Náthán szájába ad, nem véletlen, hogy zsidó eredetű és azt régi hagyományok alapján már Boccacio is földolgozta a zsidó türelmesség dicsőítésére. IV. A J. mint törvény. A J. törvényét, a Tórát, amely egyaránt jelent törvényt és doktrínát, a közfelfogás mindig helytelenül értelmezte s ez Pál evangélistára vezethető vissza, aki a Törvényt és Hitet szeparálta és ellentétbe állította. A Tóra a J. centruma, eleven valóság, nem pedig vak dogma, mely megköti hittételekkel a lelket. A Tóra «terheit» a J. erkölcsi szükségességnek fogta fel mindig, az «Isteni parancsolatok igája» Isten királyságának igáját jelentette a zsidóságnak, amely boldogan viselte a «terheket» : «A legközönségesebb zsidó is érdemdús éppen a számos parancsolat teljesítése következtében » (Beráchót 17a). A J. Isten különös kegyét látta az Izraelnek szóló számos parancsban, mely erkölcsösebbé, tisztábbá, emelkedettebbé tette; amely spiritualizálta az egész életet, a kötelességek szentségét rányomta minden cselekedetre ; mérsékletre, önuralomra, lemondásra szoktatta s a zsidó otthont szentéllyé avatta. Ez a J. 613 parancsának értelme. Maguk a ceremóniák és jelek (ósz) mint a tefillin, tallisz, a circumcisio fontos tényezők voltak a J. szerint, de magukban véve még nem tettek valakit zsidóvá. Maimonides szerint a Tóra változhatatlansága és a szóbeli hagyomány sarkalatos zsidó doktrínák, addig maga a Talmud azt reméli, hogy a messiási korban az összes parancsolatok meg fognak szünni. (Nida 61b és Midras Tehillim 146.4). Graetz is, miután megállapítja, hogy a, J. alapeszméje egyrészt a monoteizmus, másrészt az erkölcsi tökéletesülés («Szentek legyetek, mert Én magam is szent vagyok»), kijelenti, hogy az áldozást és rítust sem a próféták, sem a Talmud nem tartották a J. föltételeinek. A J. vallási és világnézeti főprincípiuma kezdettől máig a minden zsidó által vallott «Sémá», a zsidóság liturgiájának a Bibliában leírt hitvallása, mely Isten egységét oszthatatlanságát és szellemiségét proklamálja. Ebből vezették le a Izrael oszthatatlanságát is. Mechilta Jitró, Bachódes 1.); «Egy Isten, egy Izrael, egy Templom», hangoztatja Josephus is (Antiquitates 4. 8, § 6; Contra Aspionem 2. 28); « Egy Isten, egy Izráel, egy Tóra» a princípium, amelyen a hagyományhű zsidóság nyugszik máig. A Tórának isteni eredetét és szövegének változatlanságát és megváltozhatatlanságát a talmudi kor rabbijai és később az orthodox J. vallotta, sőt az ebbéli hit az orthodox J. egyik lényeges sarkpontja. A független és elfogulatlan kutatás azonban a J.-on belül is a középkortól kezdve lehetővé tette a tudományos bibliakritikát (l. Bibliakritika) s megállapította a fejlődést és korszakokat a bibliai törvényhozásban, de egyszersmind azt is — s ez mindennél fontosabb, — hogy az etikai monoteizmust a zsidóság nem örökölte senkitől s nem mint sémi faj kölcsönözte azt más népektől, hanem a világhódító etikai monoteizmus, mely az összes későbbi vallásoknak tehát az egész kereszténységnek tulajdonképpeni szülője volt, tisztán a zsidó géniusz terméke. A zsidóság tiszta és szelíd életfelfogása vallotta először a tiszta és szent Egy Istent, ellentétben más művelt sémi népek kegyetlen és erkölcstelen tulajdonokkal felruházott bálványaival. A zsidó nép prófétai géniusza és vallásos ihlettsége volt az, amely Jahvet, a törzs-istenséget átformálta már az igen korai időkben, az időszám, el. 1200 körül és összekapcsolta azt az abszolút szentség, igazságosság, tökéletes jóság és morális tökéletesség magasztos és testetlen, tisztán spirituális fogalmával. A bibliai törvények végleges megállapítása Ezra idején már ennek a kitisztult szellemnek a terméke. Attól kezdve bontakozik ki a J. két főiránya, a tudományos törvénymagyarázat, mely a haladás eszméjét vallotta mindenkor s amelynek első képviselői a farizeus tudósok és a talmudszerzők voltak e a betűkhöz ragaszkodó szadduceizmus (l. Farizeusok és Szadduceusok) vagy ritualizmus. Ez a két irány: a racionális ós progresszív liberális, másrészt a konzervatív-ritualisztikus, két évezreden át megvolt a J.-on belül s máig is megvan. Az előbbi a prófétai, spirituális és egyetemes a másik nacionális és rítusokhoz ragaszkodó, orthodox, de mindkettő a J. kísérője, «egy kötelék» (Levit R. 30.) tagja, melynek hivatottsága «az egész emberiségnek egy kötelékbe való egyesítése», mint azt a zsidóság ros-hasonói liturgiája és a Midrás (Gen. Rabba 88.) tanítják zsidónak és nem-zsidónak egyaránt. (L. még Evolúció ós Ethika címszót és annak utalásait.) Irodalom. Főképp Prof. Kaufmann Kohler művei így: The Spiritual Forces of Judaism ; u. a., Judaism and Reform ; u. a., The Spirit of Judaism (1894—97); u. a., The Judaism (1904); M. Friedländer, The Jewish Religion (London 1891) ; A. Geiger, Das Judentum und seine Geschichte (Breslau 1865); u. a. Nachgelassene Schriften I—V. ; M. Güdemann, Was ist Judentum ? (Wien 1902) ; Morris Joseph, Judaism as Creed and Life (London 1903) ; u. a., Judaism at the World Parliaments of Religions (Cincinnati 1894); Margois, The Theological Aspect of Reform Judaism ; Yearbook of the Central Conference of American Rabbis (1903) ; Claude Montefiore, Hilbert Lectures (London 1892); u. a . Liberal Judaism (u. o. 1903) ; Jost, Gesch. des Judentums und seiner Sekten (Leipzig 1857—59) ; F. Perles, Boussets Religton des Judentums im neutestamentliches Zeitalter, kritisch untersucht (Berlin 1903); Schechter, Studies In Judaism (Philadelphia 1896) ; Schreiner Márton, Die jüngsten Urteile über das Judentum (Berlin 1902); Toy, Judaism and" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2357 .cimszó a lexikon 435 . oldalán van.