12356.htm CIMSZO: Judaizmus SZOCIKK: "«Igazságon alapszik a világ» (Bába Bátra 74a; Zsolt. 15. 2; Ábót 1.18; Áb. di R. N. 36. 1). Az igazság és igazságosság keresése és önzetlen felkarolása tette a J.-t hatalommá. Ugyanez áll a J.-nak a kultúra és nevelés előmozdításában való több évezredes részességéről. Ellentétben némely más hittel, mely a tömegek tudatlanságban tartását kívánja, a J. a szülőknek és a hitközségeknek, valamint minden közületnek feltétlen kötelességévé teszi a tanítást és tanintézetek létesítését. A J.-nak köszönheti a világ a jótékonyság első organizált formáit (l. Jótékonyság), az ethikai alapon álló adakozás kötelezettségét. A J. ellenezte mindenkor az élet céljával ellenkező önsanyargatást és cölibátust s elítélte azt akkor is, amidőn saját kötelékén belül látta azt gyakorolni (l. Chásszideusok és Esszénusok). A jeruzsálemi Nagy Templomban a főpap nem gyakorolhatta legmagasabb funkcióját az Engesztelő Napon, ha nem volt felesége (Jóma 1. 1; Taanit 2. 2). A J. teszi kötelezővé a feltétlen lojalitást az országhoz, amelyben a zsidók élnek, még abban az esetben is, ha az illető állam ellenséges indulatú velük szemben (Jeremiás 29. 7; Abót 3. 2; Ketubót 111a). A J. a szelíd öröm vallása, ünnepei a hálaadás, a természetben és családi életben való gyönyörködés jegyében folynak le. De a J. a remény vallása is s ehhez képest optimista, de nem a túlvilági boldogság elvárásában, hanem abban, hogy hisz a földi élet és az emberek megváltozásában, erkölcsi tökéletesülésében, haladásában. A J. azt tanítja, hogy: «egy óra igazi bűnbánásban és jótéteményekben eltöltve ezen a világon, többet ér, mint az egész túlvilági élet» (Ábót 4. 16—17). Az emberszeretet mellett Isten szeretete a J. egyik pillére. A liturgia naponként kétszer, ünnepeken többször is tartalmazza a sémát, Izrael hitvallását: «Halljad Izrael, az örökkévaló a mi Istenünk, az örökkévaló Egy !» «Szeretned kell az örökkévalót, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden tehetségeddel» (Deut. 6. 5). Ez a hit az, amely a J. próbaköve s amelynek vallása miatt ezrek mentek a máglyákra. Isten szeretetének alapja a J. szerint Isten teremtményeinek, felebarátainknak szeretete (l. Ethika és Szeretet) s ez csakis tiszta indító okokkal és teljesen önzetlenül történhet, éppen úgy, mint Isten szeretete, melynek alapja az önzetlen lemondás, nem pedig a félelem (Szifré Deut. 32, 48 ; Ábót 2. 12). A J. különbözik a többi hitrendszerektől abban is, hogy az az élet szentesítésének rendszere s ehhez képest azt tanítja, hogy az egész élet szent: «Legyetek szentek, mert az Úr, a ti Istenetek szent» (Lev. 19. 1.) Még az állatok életében is megnyilvánul Isten szentsége (Deut. 18. 15). A J. egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy míg magasztos és kitisztult ethikáját kezdettől fogva az egész emberiségnek adta s Istent az egész emberiség atyjának tekintette, addig sajátmagát mégis határozottan elkülönítette, mint «Isten népét» egyenesen a Tóra parancsára (Levit 20. 24, 29). Az ezen elkülönülésből származó nemzeti öntudat és büszkeség később az egész világ ellenségeskedését, támadását, az üldözések megszakítás nélküli láncolatát vonta maga után már az ókortól kezdve (l. Antiszemitizmus). Mégis, ezt a nemzeti elkülönülését a zsidóságnak félreértelmezik még a legnagyobb historikusok mint Mommsen és Edw. Mayer is. A tény csupán az, hogy a zsidóságban kezdettől fogva élt a hivatottság tudata, a Tíz Parancsolat népe magát «papi nép»-nek tekintette a többi népek között : s a későbbi rabbik, hogy a nép papi jellegét megőrizhessék, számtalan erkölcsi paranccsal bástyázták azt körül. «Izrael népe kezdettől fogva hűséget esküdött Istennek s elismerte Őt a világ kormányzójának» (Beráchót 6a; Chaggiga 13a); ezért «Isten fiainak» neveztetnek (Deut. 14. 1 ; Ábót 3. 13) de az «Isten fia» képzete maga után kell, hogy vonja azt, hogy a zsidó hűséges marad Istenéhez haláláig s inkább mártírhalált szenved, semmint hűtlenséget követne el. A rabbik már korán észrevették, hogy Izraelnek sinaji szerződése Istenével, mely Izraelt «papok népévé», «szent néppé» tette (Exod 19.6), a gyűlölet forrása lesz más népnél (Sabbat 89a), mert ez követelte a szeparációt, a tisztasági törvények betartását s az idolatriától való iszonyt. A testi és lelki tisztaság érdekében kétségkívül nem csupán a mózesi, hanem az annak nyomán alkotott későbbi farizeusi törvényhozás is gondoskodott a zsidóság szeparálásáról, amelyre a Makkabeusok korában külön műszó is volt, a görög «Amixia», amelynek jelentése «távoltartás a környező népektől. Ez lett a görög kortól mai napig az antiszemitizmus kiinduló pontja. Mégis ezek az elkülönítő törvények voltak azok, amelyek a zsidóságot megedzették a durva gonoszságok, hamisítások és igazságtalanságok elleni emberfeletti küzdelemre a legszörnyűbb és legbarbárabb üldözések közben is; ez tette lehetővé számára a jogfosztottság, nélkülözések, tortúrák, gúnyolódások elviselését. III. A J. viszonya más világnézetekhez annak ellenére, hogy a J. lenézte és megvetette a pogányságot, az idolatriát s az annak nyomában járó bűnözéseket, mégis toleráns volt mindenkor s erre a legfontosabb bizonyíték az. hogy a zsidó vallás sohasem ítélt örök kárhozatra máshitűeket, mert az embereket értékük és cselekedeteik, nem pedig hitük szerint becsülte; igazságos cselekedeteket, tiszta szándékot és Istenfélelmet kívánt a J. csupán, mert «Isten a szívekbe lát» (Szitra, Acharé Mót 3. 2). A J. ebbéli álláspontját R. Josua b. Chananja fogalmazta s ezt vallotta az utókor is máig: «valamennyi nép igazságosan gondolkodó emberének része van a jövő életben». A J. várja «az igazságos érzületű népet, mely megtartja a hitet (Jesája 26. 2.) s kitárja kapuit a pogányok előtt, hogy betérjenek (Zsolt-28. 20, Szifra, Acharé Mót 13.), az igazságos érzésű más népeket pedig egyenesen «Isten papjainak» nevezi (Otiot d' R. Akiba), míg a Szent Lélek éppen úgy nyugszik az igazságos pogányon, mint a zsidón (Tanna debé Elijáhu R. 9.), a pogány bölcsek iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetik (Beráchót 58a; Szóta 35b; Bechórót 8b, Genes. R. 65.), sőt prófétákat is elismer közöttük (Bába Bátra 15b, v. ö. Lev. R. 1. 12., 2. 18; Tanna debé Elijahu R. 26., u. o. Zutah 11.). " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2356 .cimszó a lexikon 434 . oldalán van.