12354.htm CIMSZO: Judaizmus SZOCIKK: "A J. mindenkor elvetette az eredendő bűn gondolatát; a test ki van téve vágyaknak, de nem következik ebből a bűn elkövetésének szükségessége. A hús tisztátalanságának örökletessége nem a J. felfogása, mert az ellentétben áll a lélek tisztaságával. A zsidók reggeli bevezető imájában mai napig van egy ősrégi ima, melyben a következők foglaltatnak : «Te adtad nekem a lelket tisztán, Te teremtetted azt, Te formáltad azt és Te lehelted azt belém, Te őrződ meg azt bennem s a kijelölt időben Te fogod azt tőlem elvenni, hogy az a jövő életben visszatérjen belém» (Beráchót 60b). Az a hit, hogy «a test a lélek börtöne», Plató révén származott át a mindenkor apokrifnek tartott iratokba, melyet tehát a J. kizárt a kánonból (Bölcsess. Kv. 9. 15; Josephus De bell. Jud. 2. 8, § 11), amely sohasem tudott gyökeret verni a zsidóságban. A J. nem akar tudni az evangélista Pál «testben levő bűn törvényé»-ről (Róm. 7. 23—25). A J. régi főelve, melyet Maimonides is a More Nebuchim-ban. (3. 17) kifejt, az, hogy az ember szabad, tehát jó és rossz közötti választás rajta áll. «A bűn az ajtódon fekszik, annak vágya benned van, de neked uralkodnod kell felette» (Gen. 4. 7), szólt Isten Káinhoz s eme legrégibb zsidó írás az emberi akarat szabadságának törvényét örök időkre leszögezte. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki Mózes is, Isten nevében tanítva népét: «Lássátok, ezen a napon elébetek tettem az életet és a jót, a halált és a rosszat, .. . azért válasszátok az életet» (Deuter. 30. 15, 19). Változatlanul vallják az akarat szabadságát etnikai alapon Jézus Szirach (15. 14—17) és R. Akiba, aki burkoltabban így fejezte azt ki: «Mindent előre lát, de a szabad akarat adatott a embernek» (Ábót 3 15). Az akarat szabadsága az ember erkölcsi felelősségét vonja maga után ; az ember Istenének tartozik számot adni magáról s éppen ezért az «eredendő bűn», mely örökletes átokként nehezedik az emberre, a J.-ban sohasem talált melegágyra, a J. azt mindenkor bölcsen kivetette. «Minden ember halálra ítélhető saját bűnei miatt», mondja a mózesi törvény (Deut. 26.16) s ugyanezt fejezi ki Ezékiel próféta is (18. 20), a Midrás pedig ezt mondja: «A gonoszak szíveik hatalma alatt állnak, az igazságosak szíveiket tartják hatalmukban» (Gen. Rabba 67). Az akarat szabadságot a Talmud így fejezi ki: «Az ember azon az úton vezettetik, amelyen haladni kíván; ha az ember magát bűnnel kívánja beszennyezni, a bűn kapui kinyílnak előtte; ha tisztaságra törekszik, a tisztaság kapui fognak megnyílni előtte» (Jóma 38a; Makkót 10b; Niddin 30b). A rabbinikus felfogás tagadja a bűn örökletességét s Ábrahámot és Ezékielt, mint bűnös apák gyermekeit mutatja. A bűn a J. régi tanítása szerint is a helyes ösvényről való letérés, melyet az emberi természet gyengesége idéz elő (Num. 15. 26; 1. Kir. 8. 46; Zsolt. 19. 13. 78. 39. 103. 14; Jób 4. 17—21), de csupán a gonosz támad Isten ellen (Jesája 57. 20; Zsolt. 1. 4-6, 36. 2. stb.). Mégis nincs olyan bűn, amelyre bűnbocsánat és megtérés ne adatnék (Ezékiel 18. 23; Jerus. Pea 1. 16 b; Kiddusin 40b). A. J. elveti az emberiség bűntől való degeneráltságának gondolatát s megbocsátást mindig lehetségesnek tart úgy zsidó, mint nem-zsidó bűnöző számára (Peszáchim 119a; Ros Hasánah 17b; Szanhedrin 103a, 108a; Jóma 86a, b). «Mielőtt Isten a világot teremtette, megteremtette a bűnbánatot, mint szükséges kelléket az ember számára», mondja a Talmud (Peszáchim 54a; Gen. Rabba 21. 12). A J -nak az a doktrínája, amellyel legnagyobb befolyást gyakorol a világtörténelemre, az emberi család egységének gondolata volt. A Genesis első tíz fejezete, akármennyire is hasonló a külső elbeszélő rész más nép mondájához, mégis teljesen önállóan tanítja, hogy valamennyi ember és nép egy szülőtől, Ádámtól (h. a. m. ember) származik. Ez a doktrína logikus következménye az Isten-egység gyakorlatának. A bábeli nyelvzavar és a szétszóródás gyermekiesnek látszó, idegen (babiloni) eredetű mondáját is megtoldotta a J. az emberiség egységének gondolatával. A próféta szerint a történelem célja és vége az, amikor «az Úr tiszta nyelven fordul a népekhez, hogy azok valamennyien hívhassák Isten nevét és egyértelműen szolgálják Őt» (Cefanja 3. 9. : v. ö. Gen. IX. 1). Ebben a megváltásnak és az Ég királyságának eszméje, a J. speciális gondolata veti előre árnyékát. Aminthogy a teremtés az ember körül összpontosult, úgy az emberiség tökéletesedése a világtörténelem végcélja (Gen. 1. 28; Jesája 45. 18). «A világ az ember részére teremtetett» (Beráchót 6b), a Tóra, a sinai-i kinyilatkoztatás a J. szerint eredetileg minden népnek szánva volt, de a többiek vonakodtak azt átvenni s így Izrael lett a «papok népe». A talmudi legenda szerint a Tíz Parancsolat 70 nyelven lett kihirdetve (Sabbat 88b); «ha Izrael sem fogadta volna el a Törvényt, a világ visszaesett volna a Káoszba (Sabbat 88a). Izrael missziója már a legkorábbi időkben éppen az volt, hogy, mint Isten «elsőszülött fia» (Exod. 4. 22), a népek tanítója, papja legyen s példaadásával, az Egyetlen Isten erkölcsi törvényeinek megőrzésével s az Ő imádásával példát mutasson a népek családjának (Sabbat 19. 6; Jesája 61.6). Izrael magát oly népnek tekintette, «mely a pusztaságban lakik s nem számít a többi népek közt» (Num. 23. 9 ; Deut 7. 7), de amely felett isteni Gondviselés őrködik különös gonddal (Deut. 27. 18-19. 32. 8—12), amelyik a bölcsesség és igazságosság összehasonlíthatatlan törvényeinek fáklyavivője a népek közt (Deut. 4. 5—8), amelyik azért teremtetett, hogy Isten dicsőítője legyen az egész világon, hogy az Egy- Istenség gondolatának tanúja, mártírja, «a népek világossága» legyen, «akinek Templomába a népek seregleni fognak, hogy megtanuljanak Isten útjain járni», hogy visszatérjenek a béke és a lelki boldogság útjára, mert igazságosság fog uralkodni mindenütt és az egész föld Isten ismeretével fog megtelni» (Jesája 2. 2—4,9. 6. 11. 4-9, 65. 25; Micha 4. 1 — 4). Izrael Egyiptomból való szabadulásakor Isten királyságát fogadta el (Exod. 15. 19; Lev. R. II. 4) s a sinai-i kinyilatkoztatást bizalomnak fogta fel, éppen azért nem pihenhet addig, amíg Isten királyságát az egész világ el nem ismeri s amíg minden ember és nép térdet nem hajt az Egy- Isten előtt (Zacharja 14. 9); Jesája 40. 5. 45.13.44. 19; Zsolt. 29. 47. 9. 77. 5. 96-99)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2354 .cimszó a lexikon 432 . oldalán van.