12352.htm CIMSZO: Judaizmus SZOCIKK: "Az Egy-Istent Izrael és a J. születésének órájában, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor így szólaltatja meg a Biblia: »Egyiptom valamennyi istensége ellen ítélkezni fogok, Én, az Örökkévaló» (Exod. 12.12), a szintén bálványimádó Babilon ellen pedig a próféta így dörög : «Az istenségek, amelyek nem alkották az eget és földet, el kell, hogy pusztuljanak a föld színéről és az ég alól» (Jeremiás 10. 10). «A többi népek istenei bálványok, az Örökkévaló Isten alkotta a világot» (Zsolt. 96. 5). Kezdetétől fogva a J. ellentéte az élő, örökkévaló Egy- Isten és a más népek által imádóit képek és bálványok között, sokkal erősebb volt, mintsem, hogy a pogány ostobaságokat máshogy tekintették volna, mint gúnyos megvetéssel (Jesája 94. 9—19; Jeremiás 10.8—15; Zsolt. 135.16—18), míg másrészt a pogány vallások éppen azt vetették a zsidóság szemére, hogy láthatatlan Istent imád, olyat, akinek képe nincs. Ez utóbbi a legkiválóbb ókori történetírók véleménye is (Tacitus. Historiae 2. 5, 9; Juvenalis 14. 97). A J. az idolatriát főképpen a velejáró ocsmány rítusok, a tisztátalanság és kicsapongások miatt vetette meg (Exod. 20. 5, 23. 24, 33; Levit. 18. 24-30; Deuter. 10, 24; 7. 2—5; 23; 9. 3; 14.16; 20.17—18). Mózes korától kezdve Philóig és a talmudszerzőkig a pogány kultuszok főkísérői a bűnözés és kegyetlenség voltak, amelyek «utálatosak Izrael Istenének, aki gyűlöli a fajtalankodást» (Szanhedrin 106 a). Ezért a bálványimádássál szemben a rabbinikus törvényhozás a rideg elutasítás álláspontját foglalja el és semmiféle engedményt nem hajlandó tenni a bálványimádás és politeizmus semmiféle formájával szemben sem. E tekintetben annyira ment mindenkor a J., hogy inkább az élet kínos feláldozását tette feltétlenül kötelezővé, mintsem, hogy a tiszta monoteisztikus zsidó hitét feladja (Dániel 3.; I. Makkab. 1. 63; 2. Makkab. 7.; Szanhedrin 74a). Ez a szilárd hit nemcsak nem változott, hanem még növekedett a diaszpóra zsidóságánál, amely már a szétszóródás kezdetén őszintén meg volt győződve a maga monoteizmusának felsőbbségéről s teljes bizalommal tekintett a legvészesebb időkben is a J. végső győzelmére, tudatában lévén annak a missziónak, amelyet az egyistenség eszméjéért már ősei is teljesítettek. A J. hite a végső győzelemben s a pogányság elmúlásában visszatükröződik úgy a prófétáknál, mint a liturgiában (Jesája 2. 2. 15; 46., 49.; Zecharja 8. 23; Genesis Babba 89.; Olénu-ima és különösen a Ros-Hasónó liturgia). Ha a zsidó nép Istent Izrael Istenének is nevezte, bebizonyítható, hogy még primitív korában sem fogta fel őt törzsistenségnek, más néphez hasonlóan, hanem univerzális jelleget adott neki már kezdetben is és imádta, mint a világegyetem teremtőjét, a világnak (megteremtése s nem csak a zsidó nép létezése óta) igazságos kormányzóját, a gonoszság elítélőjét, a jog és igazság megalkotóját (Genes. 1—10.). Ehhez képest az idolatriát a J. lázadásnak tekintette a világegyetem Egy- Istenével szemben, «akin kívül nincs más Isten» (Deuter. 5. 39; Jer. 10. 7) és aki előtt minden térdnek tiszteletre kell hajolnia (Jesája 45. 23, 66. 23). Ezen eszmei alapból nőtt ki, mint a J. egyedüli eszménye: a tiszta monoteizmus hitvallása s annak propagálása az egész világon (Zecharja 14. 9). A Sínai-kinyilatkoztatást is úgy fogta fel a zsidóság, mint Isten és az ősatyák Ábrahám és Nóach között kötött szerződés megújítását, amely az egész emberiségre kiterjesztetett (l. Izrael szerződése). Ez a szerződés tehát a monoteizmust az egész emberiségnek adja aminthogy Isten is az egész emberiségé, nem csupán Izraelé, amely azonban «papok birodalma a nemzetek között». A Zsoltárok és próféták Istene valóban nem egy néptörzsé, hanem az igazságosság és jog Istene (Amosz 1-2., 9. 7; Jeremiás 26., Ezékiel 40.; Zsolt. 96. 13., 98. 9 stb.). A J. Istene az egész történelem Istene lett a prófétai meglátásban; a Zsoltárok és a chásszidok imáiban pedig az emberi szív istene, az «Atya», a «lélek szeretője» lett. A Nagy Zsinagóga (Keneszesz Hagédóló) korában már annyira átlényegült a J. istenfogalma, hogy egyáltalában nem volt szabad nevét kiejteni semmiféle formában sem. Később a J. megóvta, sőt mégjobban hangsúlyozta monoteizmusát, amelyben nem engedte hozzátapadni sem a gnosztikusok dualizmusát (Szanhedrin 38a; Gen. R. 1.; Eccl. R. 4. 8), sem a kereszténység trinitariánizmusát (l. Kereszténység és zsidóság viszonya), mert ellenkezett felfogásával, hogy az egy igaz Isten legfőbb attribútumai : a végtelen jóság, az igazságosság és a könyörületesség különböző személyekre ruháztassanak s hogy ugyanakkor Isten antropomorf (l. o.) jelenséggé váljék. Éppen ezekben van a J. világtörténeti nagy szerepe, hogy őrködött a tiszta monoteizmus fölött; istenhite nem túl transzcendentális, Istene soha sincs távol az embertől, amikor az szükségben van ; a J. Istene « mindig közel van, közelebb, mint minden más segítség» (Jerus, Beráchot 9. 13 a); «valódi nagysága abban áll, hogy leszáll az emberhez» (Megilla 31a, Levit Rabb. 1. a 113. 6 Zsolt.-hoz): «Isten mindenkinek megjelenik az illető képessége és szüksége szerint» (Mechilta, Besallach 4.). A J. szerint Isten csupán szellem, elhatárolás és forma nélkül, az Abszolút Lény, aki magát így hívja: «Én vagyok, Aki vagyok» (Ehje áser Ehje, Exod. 3. 14), minden létezés forrása, Aki felette áll minden másnak, független minden feltételtől s Akinek nincsenek fizikai tulajdonságai (Maimonides, Jad Hachazáka, Tesuba 3. 7). A középkori R. Abraham de Posquiéres Maimunivel szemben azonban azon az állásponton van, hogy azok, akik a kabbalisták módjára Isten testiségét vallják, szintén lehetnek zsidók s valóban, a különböző időkből származó, de egységes liturgia a bevezető Adón Ólomtól a befejező Sir ha-Jichudig a legkülönbözőbb gondolatmenetet mutatja: egyszer racionalista, más helyen misztikus jellegű, transzcendentálizmussal kevert és oly mértékben panteisztikus, mint a világ egyetlen vallásának liturgiája sem. Míg a különböző korok és civilizációk egyre inkább kiterjesztették és elmélyítették az Istenről alkotott képzetet, addig az Isten- Egység gondolata mindenkor a legféltveőrzöttebb eszme volt, amelyet érinteni sem lehetett. Azonban a legjellemzőbb és leglényegesebb különbség a J. és más vallás- vagy véleményrendszer közt a J. etikai monoteizmusában nyilvánul meg. " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2352 .cimszó a lexikon 430 . oldalán van.