12343.htm CIMSZO: Jótékonyság SZOCIKK: "Ezeknek J.-célú látogatása és támogatása kötelesség volt s ezt a tradíció már a zsidóság kánaáni letelepedésekor Ábrahámra vezette vissza. Később, az egész ókorban fejlesztették ezt az intézményt és midőn a 4. sz.-ban Julianus császár hasonló intézményeket létesített a Római Birodalom minden részében, rendelkezésében kifejti, hogy a zsidók és keresztények, jóllehet az istenek ellenségei, a filantrópia megtestesítői s a zsidók közt koldus egyáltalában nincs. A J. későbbi kodifikálása Maimonidestől származik. Ő 8-féle J.-ot sorol fel (Jad Hachazáka 10. 7—13): 1. Aki támogat és pénzhez juttat szegényeket vagy valamely jövedelemmel járó munkához segíti azokat; 2. Aki ad anélkül, hogy tudná: kinek és az illető sem tudja, kitől kapott; 3. Aki titokban ad, bedobva a pénzt a szegények lakhelyére; 4. Aki a szegények közé dobja a pénzt, anélkül, hogy ismerné az illetőket; 5. Aki ad, mielőtt kérnének tőle s végül 8., aki ad, bár nem derült szívvel. A kórház és az azzal párosult menház intézménye a 11. sz.-tól kezdve van meg állandóan Közép-Európában. A Tóra előtti nyilvános fogadalom útján való J.-gyakorlás ünnepek vagy gyászesetek alkalmával, bár szintén ókori zsidó eredetű (Toszafót), a középkorban terjedt el. Ugyancsak megvolt mindenütt a kötelező J.-i alap támogatás biblikus alapon a legszegényebb gettóban is, sőt ezt egyenesen kötelező adónak fogták fel s a tehetős nőket és gyermekeket is megadóztatták. Az átlagos jövedelmű zsidó ember jövedelmének 10%-át tartozott J.-i célra adni a Talmud előírása szerint (Ketubót 50a és Pea Jer. I. 15b., Maimuni Jad Hachazáka 7. 5) s ennek alapján a középkori rabbik kötelező hitközségi adóvá emelték ezt. Ez a szokás a XIII. sz.-ban egész Európában s ehhez képest a magyarországi zsidónegyedekben is megvolt. A gettók fennállása idején a következő J.-i egyesületek léteztek mindenütt, ahol zsidók éltek hitközségekben: szegénytámogató, ruhakiosztó, nevelési, hozományosztó, árvasegélyző, és-növelő, beteglátogató és- segélyző, gyermekágyasokat segélyző, hajléktalanoknak menhelyet nyújtó, aggokat gyámolító, ingyenes tanítást elrendező és foglyokat megváltó egyesületek, melyek valamennyien megvoltak már a talmudi korban és a közép- és újkorban csupán új életre keltek. Főképp a foglyok megváltása volt a legnagyobb micvó (jó cselekedet) s ezt Maimonides valamennyi J.-nak föléje helyezi. Szervezés tekintetében a J. éppen a római, olasz és spanyol zsidóknál érte el tetőpontját az egyenjogúsítás előtti időben. Itt a XVII. sz.-ban négy különálló hatalmas J.-i egylet volt s ezek a J. valamennyi ágát felöleltek, emberszeretetük és pénzalapjuk pedig oly jelentékeny volt, hogy nem-zsidókat is rendszeresen támogattak, emellett pedig itt volt az első modern nőegylet. Ez utóbbi tekintetében egyébként a sokkal csekélyebb zsidó lakosságú román államok, az utóbbi században pedig ezek mellett Anglia és az Egyesült Államok zsidóságánál a közép-európainál lényegesen jelentékenyebb intézményeket találunk. A modern zsidó J.-i egyletek tehát a legrégibb korig mennek vissza s az emancipáció csupán újabb fejlődést adott ezeknek az intézményeknek, amelyek ha látszólag nagyobbszerűek is, de nem mindenben érik el a gettók önkéntes adóin alapuló J.-i intézményeit. A XIX. sz. óta vannak a J.-nak újabb organizációi, amelyeknek kiinduló pontjai Párizs és London hitközségei, ahol a század elején valamennyi későbbi J.-i intézmény már készen volt. Közép-európában és így Magyarországon is csupán ezeket követték. A modern zsidó J. a következő organizációkat öleli fel: 1. Üldözöttek és emigránsok támogatását. Ennek Magyarországon nincsenek állandó szervezetei, csupán a romániai üldözések idején a század elején támogatták a hitközségek az átutazó kivándorlókat. Óriási szervezetek vannak Londonban, Párizsban és az Egyesült Államokban. 2. Szűkölködő családok élelemmel, tűzifával és téli segéllyel való ellátására létesült egyletek különböző neveken a legtöbb hazai hitközségben is megvannak. 3. Elhagyott, elhanyagolt és bűnöző gyermekeket és ifjakat, valamint rossz útra kényszerült nőket foglalkozásra nevelő egyesületek. Ez utóbbiak Magyarországon csupán részben ismeretesek, ilyen p. o. az egyik legrégibb pedagógiai és gazdasági célú egyesület, a «Mikéfe», míg az utolsó (nőmentő) kategória teljesen ismeretlen; Londonban a kilencvenes években létesült előkelő társadalmi állású nőkből oly egyesülés, mely a prostituáltaknak a munkás életbe való visszavezetését gyakorolja. 4. Kórházak, orvosi rendelők, betegsegélyzők és gyermekágyasokat segélyző egyesületek: Ezek valamennyije elterjedt nálunk is a hitközségek anyagi képességei szerint; az utóbbi két kategória a legkisebb hitközségeknél is megvan. 5. Börtönlátogatás, mely szintén Nyugat-Európában és Amerikában van rendszeresítve, míg Magyarországon a kezdeményezés állapotában van csupán. 6 Vakokat, bénákat, süketnémákat stb. fogyatékosokat támogató egyletek. Ezek részére nálunk magán jótékonyságból eredő kiváló intézmények vannak. Az első ilyen egyesülés az ilyen betegek részére berendezett palotával Londonban 1863. létesült hitközségi kezelésben. 7. Aggok menhelye és szeretetházak, melyek Magyarországon régóta megvannak és népszerű, fejlődőben levő J.-i intézmények. 8. Szegénység megakadályozására szolgáló intézmények (ingyenes ebéd, tej- és táplálékkiosztás, ünnepi segély, macósz-kiosztás, másrészt főzőiskolák, óvodák, leányegyletek szegény sorsú leányok és ipari nevelés szegény gyermekek részére), melyek részben Magyarországon is megvannak (Pesti Izr. Hitközség, Pesti Orth. Hitközség, Omike, Nőegyletek, Mikéfe). 9. Intézmények kölcsönös támogatása a hitközségek részéről, ill. a hitközségek szövetsége, mely Magyarországon még nincs meg. A zsidó J.-ról szólva meg kell említenünk a XIX. sz. legnagyobbszerű intézményét, az «Alliance Israelite Universelle»-t, melyet Adolph Crémieux v. francia igazságügy miniszter kezdeményezett s amelynek fiókintézményei a Balkánon, Orosz-Lengyelországban, a Keleten és Afrikában a zsidóság több mint félszázadon át tartó segélyezésével és kitűnő francia nyelvű iskolák és kórházak létesítésével a legáldásosabb J.-ot fejtette ki. (A hazai J. intézményeit l. az illető hitközségek monográfiáinál és a nagyobb intézmények címe szerint.)" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2343 .cimszó a lexikon 427 . oldalán van.