12336.htm CIMSZO: Josephus Flavius SZOCIKK: "Ekkor még őszintén akarhatta a rómaiak kiűzését s a Törvényt is megtartotta, de nagy ellenfele, Giskalai János (l. o.) már árulással vádolta meg s fellázadt ellene, azonkívül bevádolta a Nagy Szanhedrinnél, amely elhatározta letételét, de J. nem fogadta a kiküldötteket, mire újból kinevezték Galilea kormányzójának s a zendülő Tiberiás lakóit erőszakkal leverte. Minthogy a lázadások ellen Sepphoris vára római őrséget kért, J. azzal a szándékkal ment oda, hogy megbünteti őket, de Cestius Gallus hamarabb elfoglalta azt s J.-t visszavonulásra kényszerítette, ő azonban egy másik római sereget a Jordánon túlra kergetett. Midőn Vespasianus megérkezett, J. erősítéséket kért Jeruzsálemből s ő maga Sepphoris közvetlen közelében állott fel seregeivel Jotapatánál s jóllehet a Szanhedrin nem tudott neki seregeket küldeni, J. kitűnő stratégának bizonyult a védelemben s Vespasianus csak 47 napi ostrom után tudta tőle az erődítményt elfoglalni. J. egy ciszternába menekült, de társait kijátszva, megadta magát Vespasianusnak, akinek megjósolta császárságát. Ekkor kezdődik J. árulása. Felvette az őt adoptáló Vespasianus családi nevét s midőn Jeruzsálem ostroma alatt az valóban császár lett, J. elkísérte őt Alexandriába, de később Titushoz csatlakozott Palesztinában. Jeruzsálem elpusztítása után J. több száz foglyot szabadított ki, főképp nőket és gyermekeket s kieszközölte több elítéltnek a keresztfáról való levételét. Ezután zsidó iratokkal felszerelve, Rómába ment, ahol azonnal polgárjogot kapott, pénzt és ellátást az udvartartástól. Ezenkívül Judaeában birtokot adományozott neki a császár árulásáért, úgy, hogy J. gondtalanul élhetett stúdiumainak. Halála után Rómában szobrot állítottak neki Eusebius és Jeromos egyházatyák szerint. J. történelmi művei nem csupán tartalmuk bősége, hanem apologetikájuk miatt is rendkívül becsesek s az ókorban is igen nagy hatásúak voltak. Művei, melyeknek legtöbbjét görögül írta, de a történettudomány általában latin címeiken említi, a következők: 1. De bello Judaico, a zsidó háborúról szóló nagy mű hét könyvben. Ennek az egynek eredetijét, mely teljesen elveszett, arameusul írta, később görögre fordította és Vespasianusnak s Titusnak ajánlotta azt. Úgy Titus, mint II. Agrippa az eseményekkel egyezőnek találták azt. Ebben többek közt az is áll, hogy a templomot nem Titus parancsára gyújtották fel, sőt annak akarata ellenére. 2. Antiquitates Judaicae, J. legfontosabb műve, egyszersmind az ókor legnagyobb szabású zeneműírásműve. 20 könyvből áll s kronológiailag teljesen megfelel Dionysios Halicarnassus műve beosztásának. Ebben a művében J. a zsidóság komoly védelmezőjének s a görög-római világban elterjedt félreértések és ferdítések helyreigazítójának bizonyul. A könyvet Domitranus alatt, 93-ban írta. Felöleli a világ kezdetétől 66-ig, Palesztina megszállásáig terjedő időszakot. A könyv az egyházatyákra rendkívül nagy hatással volt s azok főképp innen, meg Philoból (l. o.) ismerték meg a zsidó múltat. Művébe szándékosan beleszövi a haggadikus legendák legszebbjeit. Művének a bibliaexegézis szempontjából is nagy, sőt kezdeményező hatása volt. Szempontjai és érzései valódi zsidó szempontok és érzések, csupán nyelve görög. Ismeretei rendkívüliek, nemcsak minden zsidóiratot és szóbeli hagyományt is mer, hanem az alexandriai és a régebbi egyetemi írókat, így Manethot is. 3. Vita, J. önéletrajza, mely főképp aktív katonai-politikai szereplésére és önigazolására vonatkozik, miközben ellentmondásba kerül régebbi művével. E művét élete alkonyán, 100 körül írta s Eusebius véleménye szerint csupán az előbbi nagy mű függeléke volt, amelyet azonban csak II. Agrippa halála után bocsátott közzé. 4. Contra Apion a zsidók elleni rágalmak és vádak eloszlatására írta és csupán latin fordításában maradt fenn. Több más művet is tulajdonítanak J.-nak, így az ú. n. Makkabeusok negyedik könyvét és más műveket, melyeknek nem ő a szerzője. A zsidó törvényekről szándékában állott nagyobb szabású munkát írni, de ezt nem válthatta valóra, más kisebb művei pedig elvesztek. J. erősen hitt saját prófétai tehetségében. (Állásfoglalását az esszénusokkal szemben l. Esszénusok). Zsidó vallásossága, sőt orthodoxiája egészen kétségen kívüli, habár hadvezéri szereplése árnyat vet jellemére. Másrészt ez sem volt közönséges értelemben vett árulás, inkább a lehetetlen helyzet teljes felismerése, a menthető megmentése és az emberi élet megkímélése lehetett a célja. Ezt bizonyítja nem közönséges szeretete fajtája iránt. J. olvasása sohasem szünetelt; könyvei a keresztény egyházatyák legkedveltebb olvasmányai közé tartoztak; Eusebius a legnagyobb tudósnak tartja. a bizánci későbbi historikusok pedig az ő nyomán írnak. Írói képessége és stílusa egyaránt magas színvonalon állnak, de hiúsága és egoizmusa jellemének rovására mennek. J. műveinek görög, latin, szír, héber és modern nyelvű kiadása rendkívül nagyszámú s fel nem sorolható. Az Antiquitates egyes könyveit először Horschetzky (l. o.) nagykanizsai orvos fordította németre (Prága 1826 és Nagykanizsa 1843). Magyarra a latin szövegből Istóczi Győző, az antiszemita vezér fordította le J. műveinek egy részét (Budapest 1900). Irodalom. Krauss Sámuel, J. Fl. Jew. Encycl., (1904). mely a jelen értekezés alapjául szolgált ; Nikolai, Griechische Litteratursgeschichte II. ; Fürst, Bibl. Judaica II.: Bärwald, J. in Galiláa (Breslau 1877) ; Korach, Über den Wert des J. als Quelle für die römische Geschichte 1. (Leipzig 1895) : Niese, Der jüdische Historiker J. (Hist. Zschft. LXXVI.) : Ungrer, Sitzungsberichte der Münchener Akademie) : Bloch, Die Quellen des J. Fl. (Leipzig 1879) ; A. Mez, Die Bibel des .J. (Basel 1895) ; Duschak, J. Fl. u. die Tradition (Wien 1864) ; Olitzki, J. Fl. u. die Halacher I. (Berlin 1885) : Grünbaum, Die Priestergesetze bei Fl. J. (1887); Weyl, Die jüdische Strafgesetze bei J. Fl. (Berlin 1900); Poznanski,"" Über die religionsphilosophischen Anschauungen des Fl. ,J. (u. o. 1887) ; Lewinsky, Beiträge zur Kenntnis d. religionsphilosophischen Anschauungen des Fl. ,1. (Breslau 1887) : Destinon, Die Chronologie des J. (Kiel 1880); Niese, Zur Chronologie des J. («Hermes» 1893): Destinon, Die Quellen d. Fl. J. (Kiel 1882). A bővebb irodalmat Schürer. Geschichte des jüd. Volkes (3.. kiad. I.) és főképp Krauss Sámuel i. m. tartalmazza." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2336 .cimszó a lexikon 424 . oldalán van.