12317.htm CIMSZO: Jogfosztottság SZOCIKK: Jogfosztottság. Alkotmányos vagy alkotmányellenes úton bekövetkezett olyan állapot, amely egy felekezetet,osztályt, fajt,nemzetiséget, esetleg egy egész népet vagy nemzetet polgárjogainak gyakorlásában meggátol. Az egyéni, illetve kollektív szabadságnak ez a korlátozása sokszor ismétlődött a történelem során. A magyar zsidóság évszázadok alatt élt ilyen jogfosztottsági állapotban és az ezeréves történelem régmúlt korszakaiban, csak az államalapítás első két századában volt szabadságjogainak birtokában. Ha jogokhoz is jutott, mint IV. Béla alatt, akárhogyan is tekintjük, ez a jog, külön zsidójog volt és nem egyenlő jog, amely egyformán megilleti az állam minden polgárát. A középkor még nem ismerte az egyenlő elbírálás szellemét és a szabadságjogot is úgy kezelte, mint olyan kiváltságot, amit adományozni lehet és amit meg lehet vonni a kegyvesztettség bekövetkeztével. Noha a zsidóság a középkorban valósággal állandó jogfosztottságban élt, a folyton életben tartott külön zsidótörvények mégis egyszer sem szögezték le a jognélküliségét. Annál meglepőbb, hogy túl a középkor végső határain, III. Ferdinánd nyomta rá legelőször a zsidókra a jognélküliség bélyegét 1647., mikor elrendelte a zsidók elmozdítását a vámok bérlésétől és kimondta, hogy azok az ország jogainak nem részesei. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2317 .cimszó a lexikon 419 . oldalán van.