12307.htm CIMSZO: Jób SZOCIKK: "Jób (Ijób, Hiób), hőse a róla elnevezett könyvnek, amely a bibliai Szentiratok c. gyűjteményben a harmadik helyre került a zsidó kánon szerint. J. a szenvedésben való jámbor kitartás eszményképévé magasodott a világirodalomban. J. nem zsidó, hanem Uc-ból való arab. Három országból való három barátja szintén nem zsidó. Egész környezete idegen s a könyv témája is kiemelkedik a zsidóvallás légköréből és az általános emberi vallásbölcselet magasságában mozog. J. könyve (Kohelettel és a Példabeszédekkel) az ú. n. Chochmó- (bölcsesség) irodalom körébe tartozik és az egyetemes emberi szempontok racionális fölismerése jellemzi. Költői stílusú párbeszédben bontakozik ki a hős szenvedése és valláserkölcsi szemlélete. A dialógust prózai nyelven írt prológus előzi meg. A prológus nem minden adata egyezik a párbeszéd adataival és ezért sokan azt a felfogást vallják, hogy a prózai bevezetés csak későbbi toldalék. J. jámbor ember s nagyon gazdag. A sátán kétségbe vonja az ő igaz jámborságát, s azt mondja, hogy azért istenfélő J., mert gazdag. Sújtaná Isten őt csapásokkal, bizony nem tartana ki vallásosságában. Isten, hogy próbára tegye J.-ot, kiszolgáltatja őt mindenestül, de élete kivételével, a sátánnak. Gyermekeit, vagyonát elvesztette és barátai Elifáz, Bildád és Cofár (aztán Elihu) felkeresik, hogy megvigasztalják. Végül Isten is megszólal és J. sorsa jóra fordul. J. tehát azáltal is pernyertessé lett, hogy ő bizonyult vallásosnak a jámborkodó barátokkal szemben. Amazok vallása a megszokottság kényelmes puha párnája, az övé azonban a kritika útvesztőjén keresztül világosságra kijutott vallásosság, mely a becsület védelmének hevében született újjá. Kételyek mardossák meg mindvégig az isteni igazságszolgáltatás felől, de elvégre Isten fölötte áll még annak az igazságnak is, melyet ember a maga szűk látókörében annak tart. Az anthropocentrikus világlátásnak át kell alakulni theocentrikussá. Ennyiben lehet a könyvet, mint általában szokás, theodiceának, istenigazolásnak venni. De még sokkal inkább igazolja az embert, ki a sátán ármánykodása ellenére megtartja jellemének tengelyét: az Istenhitet. Ilyen értelemben fogja fel e könyv tendenciáját magyar-zsidó kutatója : Hevesi Simon is. A liturgiában J. könyve borús hangulatú tartalma folytán av hó 9 napjának magánolvasmányai között kapott helyet. Jób könyvét az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat bibliájában Béres Ármin, a Frenkel-féle bibliában Hevesi Simon fordította. Irodalom. Hevesi Simon, J. könyve; C. Siegfried (Jew. Encycl.), Ewald (2. kiad. 1854) : Klostermann (Real-encycl.) : Budde (1896) ; Ceyne, J. a. Solomon (1887) ; Bickell, Dichtungen d. Hebräer II. (1892) : Das Buch J. (Wien 1894): Voigt, Einge Stellen d. Buches J.). (1895) ; Lei, Studien u. Kritiken (1896) ; Bár. Text d. Buches J. (1895) ; Laue,, Die Komposition d. Buches J. (1895) ; Reuss, Das Alte Testament (1892—94) ; Duhm, J. (1897) : Reuss, Vortrag über d, Buch J. (1888): Hoffmann. J. (1891): Fr. Delitsch, Das Buch J. (Leipzig 1902)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2307 .cimszó a lexikon 418 . oldalán van.