12294.htm CIMSZO: Jézus SZOCIKK: "Hanán adatta át tehát J.-t Pilátusnak, akinek szemében az eset olyan volt, mintha p. o. ma Indiában a bíró elé egy mohamedán népvezért visznek azzal a «váddal», hogy az «Mahdi»-nak tartja magát s hátvédje van a népnél. Ez esetben, ha zavargás mutatkozik, az illetőt az államrend érdekében kivégzik. Pilátus is így járt el, de habozás után s hagyta a zsidók privilégiumát érvényesülni, mely abban állott, hogy az ünnepnapra való tekintettel kérhetik egy halálraítélt kiszabadítását. Ekkor két foglya volt a prokurátornak, ú. m. J. és Jézus bar Abbasz (Barabás), akit nem ok nélkül vádoltak rebellióval, mert ez a zelóta Róma ellen nyíltan lázadt. A nép nagyobb része épp emiatt vele szimpatizált s nem J.-sal, aki a rómaiaknak fizetendő adót ajánlotta s midőn a fogolymegváltásra került a sor, a nép Bar Abbasz nevét kiáltotta, minek következtében J.-t a római törvénykezésnek szolgáltatta ki. A kivégzés módja csak egy lehetett, mert a «crimen lesae» esetére a provinciákban (nem nemeseknél Rómában is) a krucifikációt, a borzalmas keresztre feszítést alkalmazták s erre ítélte Pilátus J.-t is, akitől a szánalom érzését a nép nem tagadta meg, mert éppen Lukács evangéliuma (23, 28—31) szerint részvétét az utolsó percig megmutatta s hogy fájdalmait enyhítse, a jeruzsálemi asszonyok tömjén-mirha-ecet keveréket nyújtottak neki, mert ez kábító hatású volt, de J. a szörnyű tortúrát öntudattal szenvedte el s a bódító italt visszautasítva a Zsoltárverssel panaszkodott (Zsolt. 22,1: «Éli, Éli, láma azávtáni»), ami egyébként szintén ellentmondásnak látszik, ha ő maga is Messiásnak tudta magát. Ez is bizonyítja, hogy messiási küldetésének hite tisztán tanítványaitól ered. (L. Kereszténység és zsidóság viszonya). Hívei az egyszerű nép köréből kerültek ki, még pedig Galileából, amely műveltség dolgában hátramaradott volt Palesztina egyéb országrészei közt. Az egyszerű nép körében terjedt el halála után a feltámadási legenda és messiási mivoltának hite is. Ellentmondóak a J. születéshelyére vonatkozó adatok is. A galileai Nazarettel (Márk 1,9:6, 3), ellentétben áll a kényszerített Bethlenem, amely Micha próféta (5, 1) jövendölése folytán került oda, mint a megjövendölt Messiás szülőhelye. Két különböző legendát és genealógiát is találunk az Új-testamentumban (Lukács 1. 26; 2—24 és Máté 2.1- 22). Máté genealógiája szerint (1, 1—16) J. ősei Ábrahámig vannak visszavezetve 40 generáción át, Lukácsnál (3, 23—38) Ádámig, «Isten fiá»-ig. J. csodái jórészben Mózes csodatételeinek ismétlése míg a halottak feltámadása az Elijahú-legendák felelevenítése és átírása. J. az esszénusoktól tanulta nem csupán a gyógyítást, hanem az elnyomott, elhagyott emberekkel való együttérzést, szánalmat (Máté 14, 14; 15, 32). Külön járt J. abban, hogy az «Am ha-Arec»-ekkel, az egyszerű, tudatlan parasztokkal és a leprásokkal is érintkezett, sőt a bűnösökkel is (amit egyébként a Talmud is erénynek tart) s hogy a nőknek is megengedte, az esszénusokkal ellentétben, hogy követhessék. Nagy súlyt helyezett arra, hogy «Isten Királysága» közeli eljövetele miatt tanítványai igazságosak és tiszták legyenek s nagyobb, kölcsönös szeretetet mutassanak egymás iránt, mint a farizeus tudósok (Máté 5. 20; 18, 4—5). J. az esszénus szellem és gyakorlat útján járt, amely önkéntes szegénységet, szűkösséget és a családtól való eltávolodást követelt. Egyik szép cselekedete volt J.-nak, hogy a kufárokat kiverte a Templomból. Az evangéliumi szövegek «farizeus»-a helyett eredetileg főpap v szadduceusok állhatták s a «farizeus» betoldás későbbi eredetű; még későbben az egész zsidóság szerepelt J. vádlójaként, sőt Pilátust tekintették ártatlannak s olyannak, aki J.-t ártatlannak is merte el (Máté 27, 24; János 18, 28;l9,16), Megjegyezzük még, hogy Celsus J.-nak 10—11, a Talmud öt tanítványát említi (Szanhedrin 43a), a Toledot Jesu (« J. élete», középkori héber irat) hatot említ, köztük négy evangélistát. Azonban maguk az evangéliumok szerint J.-nak mind a 12 tanítványa zsidó volt. Irodalom. Krauss Sámuel, Das leben Jesu, nach jüdischen Quellen (Berlin 1902); u. a., K. Kohler és J. Jacobs (Jew. Encycl. 1904); Mehlführer, Jesus im Talmude (Altorf 1699): A. C. Werner, u. a. (Stade 1738): Wagenseil, Ignea Satanae (Altorf 1861) ; D'Herbelot, Bibliothéque Orientale II.: Von der Alin, Die Urteile heidenischer und jüdischer Schriftsteller über Jesus (Leipzig 1864): Hoffmann, Das Leben Jesu nach den Apocryphen (n. o. 1851) ; G. Rosch, Jesusmythen (Theol. Studien u. Kritiken, 1873); Conrad, Jüdische Sagen über das Leben Jesu (Erlangen-Leipzig 1901); Baring-Gould, Lost and Hostile Gospels (1875); Laible, Jesus Chr. im Talmud (Appendix : Die talmudischen Texte, von Dalman. Berlin 1891): Travers Herford, Christianity in Talmud and Midrash (London 1903); Bischoff, Ein jüdisch-deutsches Leben Jesu (Leipzig 1895) ; Lightfoot, Horae Talmudicae, (Oxford 1854): Abboth, Gospels (Encycl. Britt.); A. Wünsche, Neue Beiträge zur Erläuterung der Evangelien aus Talmud und Midrasch (Göttingen 1878); Dalman, Worte Jesus (1900); O. Holtzmann, Leben Jesu (Leipzig 1901); Bousset, Jesu Predigt in ihrem Gegensatz zum Judentum (Göttingen 1892); G. H. Dalman, Christianty and Judaism (London 1901); G. Solomon, The Jesus of History (London 1880)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2294 .cimszó a lexikon 416 . oldalán van.