12293.htm CIMSZO: Jézus SZOCIKK: "Egyéb újítása volt, amit szintén nem lehet lekicsinyelni, hogy a házasságot egész életre szólónak tekintette s a törvényes elválást sem engedélyezte (u. o. 10. 2—12), azonkívül a Talmud egyik helye szerint (Sábbát 116a), a primogeniturát meg akarta változtatni, hogy fiú- és leányutódok egyenlően örököljenek, mely utóbbi jelentős szociális és gazdasági újításáról a keresztény forrásokban nincs szó. Egyik fontos probléma J. életének vizsgálásánál a farizeusokhoz való viszonya, J. maga ezekkel nem volt soha rossz viszonyban, sem a farizeusok nem voltak neki ellenségei; tanításainak legnagyobb része azoknak s azok legnagyobbikának, Hillel , és iskolája tanításainak ismétlése. Hogy nem volt rossz viszonyban a farizeusokkal, azt megerősíti Lukács evangéliuma (14), mely szerint J. együtt lakott és ünnepelt velük. J. maga nem tartotta magát Messiásnak s messiási volta Pétertől ,Simeon) ered, aki a többi tanítványokkal együtt az utódlás miatt azt titokban tartotta. J. mindössze a próféták teljesítőjének s nyomatékosan az Ember fiának vallotta magát. Jóllehet J. majd 2000 év óta a humanitás reprezentálója a kultúrvilágban, a régi szövegek kritikai vizsgálata után meg kell állapítani azt is, hogy szelídsége mellett fellépésében szigorú és kemény is tudott lenni az akkor uralkodó társadalmi osztályokkal, a kaszt-papsággal, a gazdag világiakkal és a gőgös írástudókkal szemben. Feltűnő, hogy a gazdagokat elkerülte, s hogy e tekintetben is zsidó volt, mert a késői Zsoltárok szerint (Zsolt. 9, 10, 22, 25, 35, 40, 69, 109) a szegények pártfogását szíve egész melegével gyakorolta, ő is azt vallotta, amit ezek a zsidó Zsoltárok és a próféták, hogy a szegénység és jámborság, másrészt a gazdagság és antiszociális dölyfösség azonos fogalmak. J. életének nagy fordulója a 29. év, amikor Jeruzsálembe ment Peszach ünnepére. A főforrás erre a szinoptikus evangéliumokon kívül a Héber Evangélium apokrif irat, de még ebből is a gyanútlanság tűnik ki, nem pedig sajátmagának feláldozási szándéka. Ez evangélium szerint a Getsemánéban megkísérelte még a menekülést (24, 42). Jeruzsálem a Peszach ünnepsége előtt állott közvetlenül, s ilyenkor szokott volt a római prokurátor a fővárosban megjelenni megerősített csapataival, melyre annál nagyobb szükség volt, mert a nép a római adó miatt forrongott, sőt mozgalmában vezetőre talált egy J. bar Abbasz (Barabás nevű vezérben, aki nyíltan fellázadt. J. Nazareti) mindössze 20 tagú kíséretével ment a fővárosba, de ott már várták, mert csodatevő gyógyításának a nép ajkán híre kelt, éppenúgy annak is, hogy a rómaiak ellensége. Jövetele Niszan hó. 10-én volt, amikor a peszachi bárányt azon városszerte, áldozathozatal céljából. Ő is azért ment Jeruzsálembe, hogy áldozzon, de a fogadtatás meglepetés volt számára. Itt a Templom belső ügyeibe való avatkozása miatt kérdést intézett hozzá a papság, ill. Hanan v. főpap néhány megbízottja. Rejtélyes válaszában J. igényeit tanítójáéval, Jánoséval tette egyenrangúvá, ami más szóval a közvéleményre való apellálást jelentette a kaszt-papsággal szemben, mely ez időben a római prokurátortól függött (l. Főpap). A «szófer» (írástudó) kérdésére J. is ugyanúgy redukálta a zsidó vallás tanításait, mint Hillel és Sammái iskoláját, t. i. «Sémá»-ban: «Halljad Izráel, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló Egy!» (Deuter. 6, 4), vagyis a zsidóság feltétlen hitvallomásában és a «Szeresd felebarátod, mint saját magadat» bibliai szeretet-parancsban (Levit. 18, 19) foglalta azt össze, tehát a judaizmus etikáját vallotta ő is. Azonban a legkegyetlenebb kérdést Herodes Antipas kémeitől kapta s ez az volt, hogy törvényes-e Caesarnak adót fizetni? erre habozva, de helybenhagyólag válaszolt (Máté 22, 21), ami a zelótáknak (l. o.) ellenszenvet vonhatta maga után, mert ők Róma ellen fegyveresen szervezkedtek, ami a papságot is aggasztotta. De a papság J. és híveinek felkelésétől is tartott s a Rómának való felelősség következtében határozta el a papi-párt (tehát korántsem a farizeusok, hanem ellenkezően a szaddaceusok) J. letartóztatását még Peszách előtt, hogy a Szanhedrin ülésezhessen. Niszan hó 14., csütörtökön fogyasztotta el J. tanítványainak mellette tartózkodó részével a széder-esti vacsorát (Utolsó vacsora), mert az ünnep szombatra esett. Ezután, megsejtve, hogy Hanan v. főpap eljár ellene, a város falain kívül eső Getsemane kertjébe menekült, de ezt a rejtekhelyét elárulta egyik tanítványa, Judás Iskariót. Hogy milyen alapon tartóztatták le, nem egészen világos. J. nem igényelte a Messiás szerepét, de ha tette volna is ezt, a zsidó törvények szerint ezért nem lehetett perbe fogni. Először a prokurátortól lemondatott előző évi főpapnak, Hanánnak, a tényleges főpap Joszef ha-Chaifa apósának a szintén városon kívüli, az Olajfák Hegyén levő magánvillájába vezették J.-t, ahol sietve azt a vádat hangoztatták ellene, hogy a Templom elpusztítására törekszik s hogy azt szellemi uralommal akarja pótolni. A vád ebben a formájában egyenlő volt a messiásságra törekvéssel. Valószínűnek látszik azonban, hogy a tényleges, bár természetesen koholt vád, amelynek alapján letartóztatni lehetett, a «gidduf» volt, vagyis a blaszfémia, mert a főpap megszaggatta ruháit, amit csak ily esetben tett (Szanhedrin 8, 10, 11). A Nagy Szanhedrinnek nem lehetett ez ügyben tárgyalása, mert csütörtök éjjel volt az Jeruzsálem falain kívül, amikor a 73 tagból álló eme legfőbb törvényhozó testületet nem lehetett egybehívni, de lehetséges, hogy annak 23 tagú papi-bizottsága Hanánnál tartózkodott s ott határozta el J. átadását a római hatóságnak, ill. Pontius Pilátus prokurátornak, azon a címen, hogy messiási igéjével zavart támaszt a népben s lázadást okoz Róma ellen, s így a római intézkedések következtében a város falaiba lépéskor át kellett adni a már letartóztatott foglyot a római hatóságnak. Bár zsidó részről per nem volt, a letartóztatást a v. főpap közegei foganatosították s ugyanők eszközölték az átadást a prokurátornak. Az evangéliumok többes számban beszélnek a főpapokról, aminek oka, hogy ez időben történt a főpapi méltóság átruházása Hanánról Joszef Chaifára. Hanánt Valerius Gratus deposszedálta, de ennek dacára a nagyobb tekintély az övé volt s rangjánál fogva feljogosítva érezhette magát az intézkedésre. " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2293 .cimszó a lexikon 415 . oldalán van.