12292.htm CIMSZO: Jézus SZOCIKK: "Ez utóbbi hegy szülőfaluja, Nazareth határán volt, míg a Szentlélek az esszénusoknál ismeretes Ruach ha-Kódes-nak felelt meg s ezt már Jeromos egyházatya is így látja. Mindenesetre a mondás arról tanúskodik, hogy J. hitt lelkének isteni eredetében s vallási absztrakciókra hajlott, amely utóbbi lehetett hallucináció, mint némely más embernél, de lehetett extázis is. Ilyennek tekintették hozzátartozói is, akik a keresztes mozgalommal nem szimpatizáltak egészen J. tragikus haláláig. J., ellentétben Jánossal és az esszénusokkal, nem ír áradt állandóan a mezőkön, hanem visszament szülőhazájába, Galileába. Itt főleg a betegek gyógyításával s az ördögűzéssel tűnt ki, sőt az utóbbit láz ellen is alkalmazta (Luk. 4, 39), de Máté (10. 1; 9,14.29) is tesz említést J. ördöghitéről s az exorcizációról, melyet gyógyításnál alkalmazott s amelyet természetfelettiségének mintegy bizonyítékául említenek tanítványai. Tanítása lényegében megfelelt tanítója, Ker. János tanításának s ehhez képest prédikálta a bűnbánást és Isten Országa közeli eljövetelét. Úgy ezek, mint az «Isten-Atyaság» közhelyek voltak az akkori zsidó liturgiában; a bűnbánás, a magábaszállás meg kiváltképpen a zsidó vallás lényege volt mindenkor s ezek szükségességének hirdetésével J. ősrégi zsidó gondolatkörben mozgott. Az Ég Királysága v. Mennyek országa (héb. Malchusz Samáim) speciálisan zsidó koncepció, amely közszájon forgott fellépése előtt, különösen esszénus körökben. J. csupán azt vallotta, amit a zsidó nép a római uralom igája alatt hitt, hogy világkatasztrófa közeledik, azaz Jeruzsálem el fog pusztulni s romjain felépül «Isten Országa». Mesterétől, Jánostól különbözött J. két dologban, ú. m. a mózesi és rabbinikus törvények némelyikének elhanyagolásában és megszegésében, míg a többiben speciálisan zsidó volt, még oly dolgokban is, amelyeket zsidó szűklátkörűségnek tartottak. J. rendszeresen zsinagógákban tanított, ami lehetetlen lett volna, ha a farizeus tanításokkal lényegében ellenkezett volna, mert ekkor a zsinagóga teljesen farizeus befolyás alatt állott, miután mint valláspolitikai párt abszolút többségben volt a Nagy Szanhedrinben s a kaszt-papság feletti ellenőrzést is teljes mértékben gyakorolta (l. Farizeusok). J. tanítási metódusa az ú. n. másál, az akkor dívó parabola volt s ebből 31-et őrzött meg a három szinoptikus evangélium. Ezek egyike, a szamaritánus-parabola (Luk. 10. 17—37) különös figyelmet érdemel zsidó szempontból, mert ez Jos. Halévy francia orientalista bizonyítása szerint eredeti formájában a három társadalmi osztály : a kohaniták, azaz arisztokrata papság, a leviták, azaz segédpapság és az ezen kívüli zsidó nép közti ellentétet mutatta s a kasztpapság áldozása ellen irányult. Később változott át a szövegben levő «izraeliták» szamaritánussá. J. ős tanítványai figyelme a morális megtérésre helyezte a fősúlyt, ámde ez a misszió csupán Izráel elveszett tíz törzsére irányult (u. o. 7, 24) s nem a pogányokra és szamaritánusokra (10, 5) s ezért vonakodott először gyógyítani J. a szír nőt (7, 24). A 12 apostol megválasztása szintén Izrael 12 törzsére való emlékezés (3, 13 —16), de ezenkívül is J. egész felfogása nem csupán zsidó, hanem a túlzó esszénus nemzeti zsidó álláspont volt, némely, alább megjelölt elkülönülést kivéve. Így zsidó volt abban, hogy az étkezési törvényeket megtartotta s a tisztátalan állatok evését, pl a kutyáét és sertését eltiltotta (Máté 7. 6); a zsidó reggeli ima kegyszerét, a talliszt és ciciszt megőrizte és előírta (u. o. 9. 20); az áldozást megtartotta s tanítványaival is megtartatta (u. o. 5, 23—24); speciális imája pedig (l. Miatyánk) a már régebben a farizeusoktól a liturgiába felvett szigorúan előírt s máig változatlanul naponként háromszor mondott «18 benedikció» (Semóne Eszré) 3.5. 6. 9. és 15. szakaszainak, valamint az Ovinu Málkénu «bűnbánat 10 napi» ima rövidítése (l. Miatyánk). A hegyi beszédben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem a Törvényt elpusztítani jött, hanem épen teljesíteni (u. o. 5, 17, v. ö. a kifejezést Sábbát 116b) s hogy egy jottát sem kíván változtatni a Törvényen, azaz a Tóra előírt parancsain (u. o. 5, 18, v. ö. Luk, 16, 17). Sőt, még a későbbi tradíció is, úgy látszik, J.-t a Törvény skrupulózus őrének tekintette (v. ö. János 8, 46). Másrészt némely más tekintetben elhajlott a Törvénytől s annak rabbinikus magyarázatától s pl. ahol mesterének, Ker. Jánosnak követői böjtöltek, ő vonakodott ezt tenni (u. o. 2, 18) s megengedte híveinek, hogy szombaton szedjenek gabonát (2, 23—28) s ő maga is gyógyított azon a napon (3, 1—6), míg a rabbik csak életveszedelem esetében engedték meg ezt (Sábbát 22, 6), azonkívül elengedte a kézmosás szigorú törvényét étkezés alkalmával (7, 2). Mindazáltal J. nemcsak kívánta a Törvény csorbítatlan megtartását, de annak belső értelmét is kereste s ezért a cselekedetek, a szándékok tisztaságára helyezte a fősúlyt, jóllehet ebben a legkevésbé sem volt eredeti, mert ezzel már nemzedékek óta vallási iskolák foglalkoztak s a próféták és a rabbik, Izrael tanítói állandóan hangoztatták ennek szükségességét (v. ö. Jesája 1, Micha 2). Mégis a ker. teológusok nagy része szerint ezek az újítások különítették el a régi és az új Törvényt, mely utóbbi a «Hegyi beszéd»-ben foglaltatik, de amelyet az esszénus-chaszideusok már J. fellépése előtt vallottak és gyakoroltak, kivéve a szombat legcsekélyebb megszegését. Ugyancsak ezektől ered a védtelenek és kiutasítottak, a szegények és ügyefogyottak nagymértékű támogatása, felkeresése is, amelyet ez az aszkéta s világról lemondó szekta a farizeusoknál is nagyobb mértékben gyakorolt. Egy jelenség azonban kétségtelenül van az evangéliumokban, amely — bár a ker. teológusok nem domborítják ki megfelelő mértékben — mégis J. merészen önálló újítására s erkölcsi nagyságára vall s ez a leprások negyedének felkeresése, látogatása, vigasztalása. Ez azért volt nagy dolog, mert a rigorózus tisztasági-higiénikus törvények értelmében az ezekkel való érintkezés még az esszénus-chaszideusoknál is szigorúan tiltva volt, sőt ezek magukra egyenesen a kohaniták számára előírt tisztasági törvényeket alkalmazták. J.-nak ezt a nagystílű jótékonyságát és humanitását tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni. " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2292 .cimszó a lexikon 414 . oldalán van.