12284.htm       CIMSZO:        Jeruzsálem                               SZOCIKK:     614-ben II.   Chosroes  perzsa király elfoglalta J.-et. de 629. Heraclius császár visszafoglalta. 637-ben a győzelmes Omar kalifa négy havi ostrom után végkép elfoglalta J.-et, mely egészen 1918-ig mohamedán uralom alatt volt, kivéve 1099—1187-ig, amikor a keresztes hadak megszállva tartották, de az utóbbi évben Szaladin egyiptomi szultán visszafoglalta azt. Később Törökország alá tartozott Palesztinával együtt J. is, mely egészen a jelen századig vissza fejlődött s csupán a cionizmus fellendülésével regenerálódott. Ma J.-nek 120,000 lakosa van, amelyből 80,000 zsidó. A Balfour-deklaráció (1918) óta az angol protektorátus alatti zsidó államfővárosa s a főbiztos (Chief Commissioner) székhelye. Számos középülete s újabban gyártelepe is van. Iparai közül különösön a faáruk készítése jelentékeny. J. nevezetessége az utóbbi években létesült egyetem, melynek épülete a Scopus hegyén van. Úgyszintén van a fővárosnak hébernyelvű modern operaháza is, mely magas színvonalon áll. Emellett régebb idő óta van nagyszabású árvaháza, újabban több modern berendezésű kórháza, hébernyelvű gimnáziuma, számos napi- és hetilapja ugyancsak héber nyelven és könyvtára is. J. zsidósága nem alkot egy hitközséget, hanem külön községekben tömörülnek a különböző országokból származó zsidó beköltözöttek. J. tudományos szempontból is rendkívül nagy jelentőségű, nem csupán az újonnan létesült egyeteme miatt, hanem főképen azért, mert ott van az amerikai, angol és német Biblia-archeológiái kutatók központja. J. minden időben a zsidóság szent városa volt s az is maradt mind e mai napig. A Zsoltáros rajongó lelkesedéssel énekli meg mint «Isten városát», a «szent várost», de a későbbi talmudtudósok munkáiban is sűrűn bukkannak fel poétikus képek J. hajdani dicsőségéről. «Ez volt a város, melynek híre a világ egyik végétől a másikig visszhangzott» (Midr. Rabba). «Tíz mérő szépséget kapott a világ, ebből kilenc jutott J.-nek» (Kiddusin 49b). A diaszpóra évezredei alatt J. a jobb jövőnek mindig eleven szimbóluma volt a zsidóság számára, rnely sohasem adta fel a reményt, hogy visszatérhet ismét  majdan régi fényében tündöklő J.-be. Ennek a zsidó liturgiát sűrűn átszövő reménykedésnek legmeghatóbb kifejezéseit a Haggadában (jövő évre J.-ben) és a Zsoltárban (Száradjon el a jobbom ha valaha elfelejtelek J.) találjuk. L. Bar Kochba. Giskalai János, Tiso-be-av, Cion és Zarándoklás a Szentföldre).                              Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2284 .cimszó a lexikon 411 . oldalán van.