12281.htm CIMSZO: Jeremiás SZOCIKK: Jeremiás, próféta a zsidó királyság fennállásának utolsó napjaiban. Könyve az utolsó próféták között a második. J. élénkebben érzi prófétai hivatását, mint elődei. Már ifjúkorában hallja Isten hívó szavát: «íme, a mai napon rendeltelek a pogányok és királyságok fölé, hogy gyomlálj és szakíts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj» (Jer. 1. 10). J. a szív embere és a szívén szűri át gondolatait. A papok megtalálják az elveszettnek hitt Szövetség Könyvét, a Tórát, vagy annak ötödik részét, felolvassák a nép előtt, ez megesküszik rá és alkotmányának teszi meg. A megrendült állam új és erős fundamentumot kapott és a megmenekülés reménye éled a szívekben. De J. úgy érzi, hogy a kórság, mely emészti nemzetét, gyógyíthatatlan s erőtlen ahhoz, hogy elháríthassa a Babilónia felől fenyegető veszedelmeket. Még csak a nép megújulásába veti bizalmát. Pap létére forradalmi szavakat harsogtat a templomban, elítéli az áldozást, jóllehet, hogy Jósia király már megtisztította azt a pogány jellegtől. «Ne bízzatok hazugságban, mondván: az Úrnak temploma, az Úrnak temploma ez. Hanem inkább javítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket és olyan ítéletet tegyetek az ember között és a felebarátja között... És azt teszem, hogy békességgel lakozzatok e helyen, a földön, melyet adtam a ti atyáitoknak örökkön örökké» (Jer. 7. 4,5,7). «Vajjon mikor loptok is, vagy öltök, és paráználkodtok és áldoztok a Bálnak és idegen istenek útján jártok, kiket nem ismertek; akkor is eljöttök-é és álltok én előttem e házban, mely neveztetik az Én nevemről és ezt mondjátok: Megszabadultunk, hogy azután ugyanezen utálatos dolgokat cselekedjetek?» (Jer. 7. 9, 10). «Égő áldozataitokat csapjátok vágóáldozataitokhoz és egyétek meg azok húsát, mert nem szóltam a ti atyáitoknak és nem parancsoltam nekik azon a napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéből, az égő áldozatok és egyéb áldozatok felől.» (Jer.7. 21. 22). Tragikus sorsa előre látható. A népet csak úgy tudja megjavítani, ha régi rossz hitétől eltántorítja. Szembeszállásáért mi jót várhatna a néptől, amely tévelygéseihez ragaszkodik. Üldözni fogja a nép, üldözni fogják a hatalmasok és maga Jojákim király is, akinek a szemébe vágja: «Jaj annak, aki házat épít hamisan magának és palotákat álnokul, az ő felebarátját pedig ingyen dolgoztatja és munkájának bérét nem adja meg neki . . . Uralkodol-e azért, mert cédrussal keríted meg magadat ? A te atyád nem evett, ivott-e ... Igaz törvényt tett a szegénynek és a szűkölködőnek és akkor jó volt dolga. Nem-e ez az Én igaz ismeretem ? azt mondja az Úr! De a te szemed és szíved csak a te fösvénységedre irányul és az ártatlan vérnek kiontására, fosztogatásra és elnyomásra, hogy ezeket cselekedjed» (Jer. 22. 13, 15, 16, 17). Nem kíméli Jekonia királyt sem. Engesztelhetetlen üzenetet hoz neki Istentől: «Élek Én, azt mondja az Úr, hogy ha Jekonia, Joakimnak, Juda királyának fia olyan volna is, mint az Én jobb kezemen való gyűrű, onnan is lerántanálak és átadnálak azoknak, akik életedre törnek» . . . (Jer. 22. 24, 25). Cidkija, a jámbor Jósia fia, az utolsó király visszatér a Tóra törvényeihez, felszabadítja a rabszolgákat, de az ország nagyjai meghiúsították a királyi rendelkezést. Ez az embertelenség felháborítja J.-t és így próféciáit: «Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedtétek nekem, hogy mindenki szabadságot adjon az ő atyjafiának és a felebarátjának, azért hát Én hirdetek nektek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre». (Jer. 34. 17). Az optimista álpróféták, akik Jesájával vallották dogmatikusan, hogy Jeruzsálem és a nép maradéka nem pusztulhat el, természetesen üldözték J.-t, aki sötét jóslataival «megrontotta a keresetüket». De J. éppen olyan nagynak bizonyult szenvedéseiben, amilyen nagy volt hazafias érzelmeiben. «Unszoltál Uram és engedtem az unszolásodnak, megragadtál és lebírtál, szüntelen nevetség tárgyává lettem, mindenki engem csúfol . . . Azért mondtam : soha többé Róla meg nem emlékezem, sem az Ő nevében többet nem szólok, de az én szívemben lángoló tűz égett és beleharapott a csontjaimba, gyötrődöm és nem bírom elviselni.» (Jer. 20. 7, 9). «Bár volna a pusztában vándortanyám, hogy elhagynám népemet, elmennék tőle, mert mindnyájan paráznák és árulók gyülekezete (Jer. 9. 1). De marad és folytatja nehéz munkáját mert fel akarja tartóztatni a romlást és felemelni süllyedtségéből a népet, amelyet szeretett. Csakhogy minden küzdelme hiábavaló, mert a nép inkább az álprófétákra hallgat. «A jeruzsálemibeli prófétáktól ered az álszenteskedés az egész országban.» (Jer. 23. 15). Mikor bekövetkezett, amitől félt és amit megjósolt, mikor Jeruzsálem elesett, próféciája új irányba fordul. Keserű kitörései elnémulnak és érzelmessége vigasztaló szózatokban oldódik fel. «És mondja az Úr: Hang hallatszik Rámában, keserves sírás és jajgatás : Ráchel siratja az ő gyermekeit, nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek. Ezért azt mondja az Úr: Tartsd meg hangodat a sírástól és szemeidet a könnyezéstől, a te cselekedetednek jutalma lészen, azt mondja az Úr és az ellenségek földjéről visszajönnek. Mert van még reménység a te jövődre, hogy fiaid visszatérnek az ő földjükre . . . Hát nem kedvenc gyermekem-e Efráim? nem enyelgő kisdedem-e ? Ha rá is szóltam, jóindulattal kell rágondolnom, úgy hogy fáj érte a szívem és meg kell könyörülnöm rajta . . . Ímé, eljönnek a napok, mondja az Úr és új szövetséget szerzek Izrael házával és Juda házával . . . Adom az Én törvényemet ő beléjük és beírom azt az ő szívükbe és leszek az ő Istenük, ok pedig Nekem lesznek a népeim» (Jer. 31. 14, 15, 19, 30, 31, 32). Minden gondja az elhurcolt nép felé árad. A, babiloni foglyoknak bátorító üzeneteket küld. «Így szól Isten az egész számkivetettséghez, amelyet Jeruzsálemből Babilóniába vitettem: Építsetek házakat és lakjatok bennük, kerteket plántáljatok és gyümölcsével éljetek. Vegyetek magatoknak feleségeket és szüljetek fiúkat és leányokat, a ti fiaitokat is házasítsatok meg és a ti leányaitokat adjátok férjnek és szüljenek fiúkat és lányokat, szaporodjatok meg és meg ne keveredjetek. És annak a városnak békességét keressétek, amelybe titeket számkivetettelek és imádkozzatok érte az Istenhez, mert annak békességében lesz a ti békességtek is» (Jer. 29. 4, 5, 6, 7). Hetven esztendőre teszi a fogság idejét, akkor aztán jön a szabadulás. Életének folyását és üldöztetésének történetét bőven írta meg könyvében, amely Báruch feljegyzései révén maradt fenn. J. típusa azoknak a mártíroknak, akik szenvedtek a hitükért és a meggyőződésükért, de eszméik diadalát nem érték meg. Irodalom. V. Ryssel (Jew. Encycl.) ; Hitzig, Kurzgfasst. Exeget. Hbuch (Leipzig 1866, 2. kiad,) ; Ewald, Prophetieche Bücher d. Alten Testam. (2. kiad. 1868) ; Cheyne, Pulpit Commentary (3 vol. 1883—85); Orelli, Kurzgefasster Commentar (2. kiad. 1891); Giesebrecht, Handkommentar z. Alten Testament (1894); Duhm, Kurzer Handkommentar (1901); Budde (JBucher f. deutsche Theol. III. és XXIII); Cornill (Stade's Zschrift IV.); Stade(u. o. V.); Schwally (u. o. VIII.); Cornill, Dic metrischen Stücke d. Buches J. (Leipz. 1902); v. Bulmering, Das Zukunftshild d. Propheten J. (1894) ; Streane, The double Text of J. (1896) : Workmann, The Text of J. (1889). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2281 .cimszó a lexikon 409 . s köv. oldalán.