12207.htm CIMSZO: Istenkáromlás SZOCIKK: "Istenkáromlás (Blasphemia). Rosszindulatú vagy épen profán kitétel, mely Istenre vonatkozik, ami ennélfogva bűn. A Bibliában a I.-ról ott van szó, amikor az Egyiptomból kivonuló Israelhez csatlakozott mindenféle vegyes elem káromolta Isten nevét és átkozódott (Lev. 24. 10-23). A Mózesi törvényhozás megköveztetésre ítéli az istenkáromlót. (Lev. 24. 15 — 16) A szigorú mózesi törvények jelentékeny része a honalapítás előtti Izrael hadijoga volt s ennek vasszigora volt szükséges ahhoz, hogy Mózes a theokratikus demokráciát megalapozhassa. A próféták is beszélnek I.-ról s a régi zsidó törvényhozás úgy látszik, a felségsértést is a blasphemia egy nemének tekintette. A Misna szerint I.-nak csak akkor minősíthető a káromlás, ha bizonyítható, hogy a vádlott Isten nevét használta szitkozódásai közben (Szanhedrin 7.), a Gemára azonban az istennév más körülírásainak megszentségtelenítését is I.-nak minősíti. A zsidó állam önállósága s a legfőbb Szanhedrin fennállása idején elvileg halálbüntetés (megkövezés) járt a I. elkövetőjének, de csupán akkor, ha a kimondhatatlan Isten nevet ejtette ki szentségtörő módon; a közönséges I.-t azonban, mely Isten tulajdonságainak megszemélyesítésére vonatkozott, testi fenyítékekkel büntették s azt a templomban hajtották végre (Szanhedrin 56 a). Tárgyalások alkalmával maguknak a tanuknak nem volt szabad megismételniük az I.-t, hanem csupán körülírniuk lehetett. (Misna-Szanhedrin u. o.). Minthogy azonban az ily tárgyalás néha nagyon komoly volt s az életre mehetett, az egyik tanúnak engedélyezték a teljes blasphemia ismétlését. Ez alkalommal a bíróság elnöke a hallgatóságot kiküldte s a tanút felszólította, hogy betűszerint tanúsítsa, amit hallott. Amikor a tanú megismételte az I.-t, a bírák felálltak s megszaggatták ruháikat gyászuk jeléül. A többi tanúnak nem kellett megismételni az istenkáromló kifejezést, hanem csak jelezniük, hogy úgy hallották-e vagy nem. A tradíció szerint az I. egyike volt a hét bűnnek, amely Noah utódainak el lett tiltva (Szanhedrin 56 a). A pogány felelősségre vonása ugyanolyan módon történt, mint a zsidóé, csupán a ""bírák és közönség nem szaggatták meg ruháikat a vád beigazolásakor. Ez utóbbi szokás igen régi eredetű s csupán a jeruzsálemi templom elpusztítása után szűnt meg (Szanhedrin u. o.) azzal a megokolással, hogy akkor mindenki rongyokban járhatna. A későbbi Bész dinek már nem hozhattak halálos ítéletet I. ért. A megkövezéssel járó ítélet végrehajtásáról egyébként nincs adat a régebbi korokból sem I. esetére. A ruhamegszakítás kötelezettsége azonban érvényben maradt. Rab Amram babyloni gáón egy napra való exkomunikálással büntette az I.-t. A Sulchan- Áruch (Jóre Dea 340. 37) szintén a ruha megszakítását rendeli el azok számára akik az I. fültanúi voltak. A rövidlejáratú exkomunikációt a halálbüntetés pótlásaképpen alkalmazták. (V. ö. Mayer, «Die Rechte der Israeliten, Athener und Römer III.»; Saalschütz, «Das mosaische Recht»; «Tesubót Geóné Mizrah umá-Arab», ed. Joel Milller és Jev. Enc.)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2207 .cimszó a lexikon 399 . oldalán van.