12206.htm CIMSZO: Isteni kegy SZOCIKK: "Isteni kegy, a zsidó vallás szerint Isten egyik tulajdonsága, mely az Ő irgalmát és szeretetgyakorlását fejezi ki, főleg pedig a gyengékkel, szerencsétlenekkel és bűnösökkel szemben gyakorolt szánalmát. Az I. attribútuma az igazságosságénak fogalmi ellentéte, amennyiben az I.-nek az érdemtelen is részese. Legjellegzetesebben a Szentírás eme sorai tüntetik fel Isten ezen attribútumát: «Örökkévaló, Örökkévaló, erős, könyörületes és irgalmas Isten, hosszantűrő, jóságban és hűségben bővelkedő» (Exodus 34. 6). Néha az I. és az igazság parallel fordulnak elő (Zsolt. 139. 15; 101. 1; 103.6, 8). Jónás próféta az I.-et és az igazságosságot nehezen tudja egyeztetni, de szavaiból kitűnik, hogy az I. nem csupán a választott népre, hanem mindenkire kiterjed, így a pogányra is, ha őszinte megbánás előzi meg. A próféták, bár hangsúlyozzák Isten igazságosságát, mégis remélik az I.-et. Jesája azt tanítja, hogy a bűnösnek is lesz része I.-ben. A zsoltárok költői kiterjesztik az I. ajándékát a felkent királyra és sarjaira (18. 50), a szegényre és szűkölködőre (128. 7), továbbá egész Izráelre (130. 7) s valamennyi más népre (117), végül valamennyi teremtményre. Az apokryfák szerint is az I. minden élőlényre kiterjed (Szirack 18- 13), szánalomból a gyengék bűnösök és rövidéletű emberek iránt (28. 2, 5). A Talmud az I.-et a rnidasz ha-ráchámim kifejezéssel jelöli, ellentétben a midasz ha-din-nel, az igazságosság attribútumával. A Midrás a teremtéshez a következőket mondja: «így szólt a Szentséges Egy, áldott legyen az ő Neve: Ha az irgalom attribútumával teremtem a világot, mindenütt bűn fog túltengeni és ha az igazságosság attribútumával teremtem azt, hogyan fog megállani tudni a világ? Ezért mindkettővel, a könyörülettel és igazságossággal teremtem meg azt, hogy tartós legyen» (Genes. Rabba 12. 15). Ugyanez áll az ember teremtéséről is (u. o. 21. 8). Istent sokszor «Bal-ha-Ráchámim»-nak (az Irgalom urának) nevezi a Midrás (Levit. Rabba 17. 4). Az ember kegyetlensége és Isten irgalma közötti ellentétet is jelzi a Talmud (Menachót 99b, Erubin 19a), és a köv. bibliai törvényeket az I. és irgalom törvényeinek nevezi. Mindez és még számos más tény világosan bizonyítja, hogy némely keresztény teológusnak az az állítása, hogy az I. nincs kellőképp hangsúlyozva a zsidó Bibliában és a Talmudban, minden alapot nélkülöz, mert épen az ellenkezője igaz. A középkori zsidó vallásfilozófusok viszont kevéssé fejtegetik az I.-et, aminek oka az, hogy már Szaádja gaóntól, az első vallásbölcsésztől (X. sz.) kezdve Isten egységét nem bolygatták az attribútumok előszámlálásával, csupán Juda Ha-Levi említi a «Cuzari»-ban a Chanun ve-Rachum-ot (Könyörületes és Irgalmas), az ú. n. aktív attribútumok között. A zsidó liturgia viszont mai napig tele van az I. eszméjével; hála-, tisztelet- és dicsőítő imáink hétköznapon és ünnepnapon egyaránt bőven tartalmazzák azt. (V. ö.: M. M. Eichler, «Jewish Encycl.», 1904.)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2206 .cimszó a lexikon 399 . oldalán van.