12195.htm CIMSZO: Irodalom SZOCIKK: Zsidó vonás az a melankólia és az a lágy szentimentalizmus is, amely a hontalanságunkból és talán onnan ered, hogy kétezer éve már a gondolkodás örömei uralkodnak életünkben a földdel való élet ősi, természetes örömei helyett. Vagy van-e zsidóbb Szép Ernő érzékenységénél, öniróniájánál s népies stílusánál, amelyben a népiesség éppúgy nem bőr, hanem csak köntös, mint Berzsenyinél a görög-latin klasszicizálás? S ezek a költők épp a zsidó voltuk miatt tudják sajátos hivatásukat a magyar költészetben betölteni. Itt egy érdekes jelenségre kell felhívni a figyelmet. Kiss József fellépése, 1868 után két évtized telik el anélkül, hogy egyetlen új zsidó költő jelentkeznék. Mi lehetett ennek az oka? Nyilván az, hogy a zsidó lélek idegennek érezte az ezidőtájt uralkodó népies formákat. Vajda János, Komjáthy Jenő, a «filozófus költők» körében, a 80-as években tűnik fel csak egy új zsidó poéta: Palágyi Lajos. S a parasztházakban és nemesi kúriákban született népies magyar költészetbe a zsidók hozták be először a város szellemét. Kiss József, Heltai Jenő, Ignotus, Szilágyi Géza verseiben nemcsak a modern nagyvárosi élet külső képei villannak fel, hanem a történelem hagyományaival szakító, az egyéniség jogait hangosabban követelő, sok régi erkölcsi parancsot előítéletnek érző modern ember érzései is megszólalnak. Zsidó költők adaptálódtak először ahhoz az új élethez, amely a városiasodó, iparosodó és demokratizálódó Magyarországon szükségszerűen kialakulóban volt. Ők adtak nálunk először hangot a társadalmi elégületlenségnek, a modern szkepszisnek és a felszabaduló érzékiségnek. Ők teremtették meg azt a szabadabb szellemi levegőt, amelyre Ady Endre zsenijének szüksége volt a maga problémáinak bátor felismeréséhez. Élénkebb összeköttetésben állván a nyugati áramlatokkal, később is ők voltak nálunk minden európai szellemi mozgalom első közvetítői: «idő kovászai, örök riasztgatók». Amint többségben voltak a 90-es évek folyóirata, Kiss József A Hétje körül, úgy az ő idegeik fogták fel legkönnyebben a Nyugat törekvéseit, majd később ők álltak legtöbb megértéssel a Tett és a Ma kollektivista eszményei mellé. A magyar művelődés időmutatója néhány órával hátrább állna nélkülük… A zsidó lélek, mióta nem maga-teremtette kultúrában él, mindig opalizál: egyik oldalról a zsidóság, másik oldalról a környező nép színeit mutatja. Magyarul egy oly korban szólalt meg a zsidóság, mikor teljes erővel, lelkesen és mohón folyt az asszimiláció. Nem csoda, ha költészetében a zsidó közösség érzései oly szórványosan, csak kivételszámba menően kaptak hangot. Mégis - bármily haloványan - megőrzött bizonyos zsidó színeket. Nem kell ez ellen tiltakoznunk, a magyar művelődés szempontjából sem veszedelem ez. A magyar nemzeti irodalomban épp úgy nem kell eltűnnie a különböző faji, regionális és vallási közösségek színeinek, mint ahogy a világirodalmat csak gazdagítják a különböző nemzeti irodalmak, vagy ahogy az egyes ember is épp a sajátos egyénisége alapján válik hasznossá a társadalom életében. A német művelődésnek nem árt, hogy időnként más-más német törzs válik hangadóvá benne s a magyar szellemnek sem, hogy protestáns ága eltér a katolikustól. A «zsidó irodalom» rémében csak elfogultak és gyűlölködők festik az ördögöt a falra. Az igazság az, hogy a «kereskedők sajátos színárnyalatokat hozott és termékeny érőt jelentett a magyar poézisben. A magyar művelődéssel szemben, legalább annyi a követelése mint a tartozása. 2.Próza. A magyar irodalom első magyar-zsidó szépíróit, kik a múlt század negyvenes éveiben léptek fel szerény igényű novellákkal, az irodalomtörténet ma már jeltelen tömegsírba temeti. S valóban: írói munkásságuknak csupán históriai jelentősége van. Az első magyar-zsidó prózaíró, kinek írói működésével stílusának ragyogó magyarságával minden időben számolnia kell a magyar irodalomnak: Ágai Adolf volt. Személyében képviselője az első magyar zsurnalista írónak, írói törekvéseiben megteremtője : a franciás könnyedségű, tiszta magyarságú tárcanovellának. A novellák feszessége, merevsége sokat engedett, nehézkessége jelentősen megenyhült, amidőn Ágai új tartalommal töltötte meg s friss, eleven stílussal öntötte formába. Apró csevegések, úti emlékek, aktuális események adták novelláinak témáit. Előadásának megvesztegető kedvessége, szatirikus emberlátása s humora tette becsessé, népszerűvé tárcanovelláit. Az a zsidó humor, mely Ágai prózaköltészetében színt és derűt adott írásainak, keserű gúnyba olvadt át Kóbor Tamás műveiben. Reális világszemlélete, mely néha a romantikus tárgymotívumokat is zolai megrajzolással hozta a naturalizmus közelségébe, a fővárosi élet jelenségeinek ironikus megvilágításában talált bőséges anyagot a filozófiai gondolatok kifejtésére s a lelki élet analitikus boncolására. A józan bölcselkedés azonban sohasem tompította meséinek érdekességét, sőt ez zsidó szempontból még csak növekedett a zsidó családi élet rajzának s a zsidó problémák felvetésének keretében. Kóbor az első magyar zsidó író, ki rámutatott a zsidóságon belül egyre szuvasodó generációellentét vallás-szellemi dekadenciájára. Számos vonás állítja regényei mellé Bródy Sándor próza-költészetét. Bródy Sándor ember- és miliőábrázolásában a naturalizmus szellemi irányának hatása alatt áll. De mint drámáiban, itt is a legváltozatosabb irodalmi jelenségek kapcsolódnak egymással. Egyéniségének a tektonikus nyugtalansága vezetődik le e változó-keveredő meglátások kifejező formáiban. Regényírói tehetségének egyik legerősebb oldala az életmozzanatok s alakváltozatok elemeinek még az elmosódó részletekre is kiterjedő megfigyelése. Ugyanez a megfigyelő készség jellemzi Biró Lajos műveit is. Hideg elvonatkoztatással szemléli az életet s az embereket. Szigorú és tárgyilagos vizsgálódás eredménye minden egyes munkája, akár nagyobb koncepciójú regényben analizálja az érdekfeszítő mesét és problémát bonyolító alakjait, akár novelláiban önti ércbe őket. Egyike azoknak a magyar-zsidó íróknak, kik Budapest kispolgárainak, szalon életének, klubjainak alakjait, nem egyszer zsidó figuráit, élethű környezetrajz bemutatásával vezeti be az I.-ba. Ezekről a különböző, de a lelkűkben, gondolkodásukban, tulajdonságaikban tökéletesen ismert alakokról készült rajzok a magyar I. legértékesebb alkotásai közé tartoznak. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2195 .cimszó a lexikon 394 . oldalán van.