12194.htm CIMSZO: Irodalom SZOCIKK: Irodalom. 1. Költészet. A magyar zsidóság
1868. szólal meg először a magyar költészetben. Ekkor jelenik meg Budapesten a
huszonöt esztendős Kiss József Zsidó dalok c. versfüzete. A magyar zsidóság
első nemzedéke tehát, amely nem a gettó zárt falai közt nevelkedett fel,
azonnal szót kért a magyarság szellemi életében. Érdekes dokumentum ez az első
magyar zsidó verseskönyv: zsidó öntudatú lélek megnyilatkozása, de olyan
zsidóé, aki a hazatalálás illúziójával, mohó szomjúsággal akar gyökeret verni a
magyar földön. Kiss József utódjaiban, a magyar költészet későbbi zsidó
művelőinél a zsidó öntudat csak Kiss Arnold, Patai József, Giszkalay János,
Somlyó Zoltán, Lenkei Henrik, Ernőd Tamás, Feleki Sándor, Szabolcsi Lajos,
Peterdi Andor, Vér Andor, Bródy László költészetében jelentkezik. A zsidóság szerepe
a magyar lírában sajátos szerep. Zsidó öntudatnak nem sok nyoma van a magyar
költészet zsidó művelőinél, de felszínre bukkan bennük a zsidó lélek valamilyen
megnyilatkozása. Kiss Józsefben az otthonra vágyó, üldözött zsidó gyötrelmei
kapnak hangot; késői verseinek merengő humorából pedig mintha azoknak az öreg
zsidóknak szeme csillogna felénk, akik egy fájdalmas pálya csalódásai után,
illúziótlanul, de már ismét szeretettel simítják végig életük ábrándjait. Újabb
keletű az a fölényes gúny, amellyel a régi közösségének kötelékeiből kiszakadt,
de az újba eléggé bele nem nőtt zsidó nézi olykor a dolgokat s amelyet Heltai
Jenőnél a költő szelíd bölcsessége
enyhít és tesz
vonzóvá. Ignotus, Gellért Oszkár, Balázs Béla verseit az a tövigásó
zsidó intellektus, az a fenékig-világító precíz kimondásokat szerető zsidó ész
formálta, amely a Talmud tanulmányozása közben csiszolódott oly szenvedélyesen
élesre. Szilágyi Géza, Kemény Simon poézisében mintha Bált-imádó zsidó ősök
kétségbeesett érzékisége hangzana fel. A földnek, a családnak, az egészséges
szerelemnek az az igenlése, amelyet Gellértnél és a chásszidizmus ujjongó
misztikusaira emlékeztető Lesznai Annánál találunk, mintha még a földmíves
őshazából származnék. Aligha véletlen az is, hogy az impresszionizmus divatja
idején, mikor az emberek a különös ideg-ingerek után szaladtak, az egy-isten
ősi népének gyermekei képviselték a tarka jelenségek mögött levő lényeg elvét.
A felemelő isteni világét: Balázs Béla és Lesznai Anna, a lesújtó lényegét:
Füst Milán és Peterdi István. Zsidó vonás az a melankólia és az a lágy
szentimentalizmus is, amely a hontalanságunkból és talán onnan ered, hogy
kétezer éve már a gondolkodás örömei uralkodnak életünkben a földdel való élet
ősi, természetes örömei helyett. Vagy van-e zsidóbb Szép Ernő érzékenységénél,
öniróniájánál s népies stílusánál, amelyben a népiesség éppúgy nem bőr, hanem
csak köntös, mint Berzsenyinél a görög-latin
klasszicizálás? S ezek a költők épp a zsidó voltuk miatt tudják sajátos
hivatásukat a magyar költészetben betölteni. Itt egy érdekes jelenségre kell
felhívni a figyelmet. Kiss József fellépése, 1868 után két évtized telik el
anélkül, hogy egyetlen új zsidó költő jelentkeznék. Mi lehetett ennek az oka?
Nyilván az, hogy a zsidó lélek idegennek érezte az ezidőtájt uralkodó népies formákat. Vajda János, Komjáthy
Jenő, a «filozófus
költők» körében, a 80-as években tűnik fel csak egy új zsidó poéta:
Palágyi Lajos. S a parasztházakban és nemesi kúriákban született népies magyar
költészetbe a zsidók hozták be először a város szellemét. Kiss József, Heltai
Jenő, Ignotus, Szilágyi Géza verseiben nemcsak a modern nagyvárosi élet külső
képei villannak fel, hanem a történelem hagyományaival szakító, az egyéniség
jogait hangosabban követelő, sok régi erkölcsi parancsot előítéletnek érző
modern ember érzései is megszólalnak. Zsidó költők adaptálódtak először ahhoz
az új élethez, amely a városiasodó, iparosodó és demokratizálódó Magyarországon
szükségszerűen kialakulóban volt. Ők adtak nálunk először hangot a társadalmi
elégületlenségnek, a modern szkepszisnek és a felszabaduló érzékiségnek. Ők
teremtették meg azt a szabadabb szellemi levegőt, amelyre Ady Endre zsenijének
szüksége volt a maga problémáinak bátor felismeréséhez. Élénkebb összeköttetésben
állván a nyugati áramlatokkal, később is ők voltak nálunk minden európai
szellemi mozgalom első közvetítői: «idő kovászai, örök riasztgatók». Amint többségben voltak a
90-es évek folyóirata, Kiss József A Hétje körül, úgy az ő idegeik fogták fel legkönnyebben
a Nyugat törekvéseit, majd később ők álltak legtöbb megértéssel a Tett és a Ma
kollektivista eszményei mellé. A magyar művelődés időmutatója néhány órával
hátrább állna nélkülük… A zsidó lélek,
mióta nem maga-teremtette kultúrában él, mindig opalizál: egyik oldalról
a zsidóság, másik oldalról a környező nép színeit mutatja. Magyarul egy
oly korban szólalt meg a zsidóság, mikor teljes erővel, lelkesen és mohón folyt
az asszimiláció. Nem csoda, ha költészetében a zsidó közösség érzései oly szórványosan,
csak kivételszámba menően kaptak hangot. Mégis - bármily haloványan - megőrzött
bizonyos zsidó színeket. Nem kell ez ellen tiltakoznunk, a magyar művelődés
szempontjából sem veszedelem ez. A magyar nemzeti irodalomban épp úgy nem kell
eltűnnie a különböző faji, regionális és vallási közösségek színeinek,
mint ahogy a világirodalmat csak gazdagítják a különböző nemzeti irodalmak,
vagy ahogy az egyes ember is épp a sajátos egyénisége alapján válik hasznossá a
társadalom életében. A német művelődésnek nem árt, hogy időnként más-más német
törzs válik hangadóvá benne s a magyar szellemnek sem, hogy protestáns ága
eltér a katolikustól. A «zsidó irodalom» rémében csak elfogultak és gyűlölködők
festik az ördögöt a falra. Az igazság az, hogy a «kereskedők sajátos
színárnyalatokat hozott és termékeny érőt jelentett a magyar poézisben. A
magyar művelődéssel szemben, legalább annyi a követelése mint a tartozása.
2.Próza. A magyar irodalom első magyar-zsidó szépíróit, kik a múlt század
negyvenes éveiben léptek fel szerény igényű novellákkal, az irodalomtörténet ma
már jeltelen tömegsírba temeti. S valóban: írói munkásságuknak csupán históriai
jelentősége van. Az első magyar-zsidó prózaíró, kinek írói működésével
stílusának ragyogó magyarságával minden időben számolnia kell a magyar
irodalomnak: Ágai Adolf volt. Személyében képviselője az első magyar
zsurnalista írónak, írói törekvéseiben megteremtője : a franciás könnyedségű,
tiszta magyarságú tárcanovellának. A novellák feszessége, merevsége sokat engedett,
nehézkessége jelentősen megenyhült, amidőn Ágai új tartalommal töltötte meg s
friss, eleven stílussal öntötte formába. Apró csevegések, úti emlékek, aktuális
események adták novelláinak
témáit. Előadásának megvesztegető kedvessége, szatirikus emberlátása s humora
tette becsessé, népszerűvé tárcanovelláit. Az a zsidó humor, mely Ágai
prózaköltészetében színt és derűt adott írásainak, keserű gúnyba olvadt át
Kóbor Tamás műveiben. Reális világszemlélete, mely néha a romantikus
tárgymotívumokat is zolai megrajzolással hozta a naturalizmus közelségébe, a
fővárosi élet jelenségeinek ironikus megvilágításában talált bőséges anyagot a
filozófiai gondolatok kifejtésére s a lelki élet analitikus boncolására. A
józan bölcselkedés azonban sohasem tompította meséinek érdekességét, sőt ez
zsidó szempontból még csak növekedett a zsidó családi élet rajzának s a zsidó
problémák felvetésének keretében. Kóbor az első magyar zsidó író, ki rámutatott
a zsidóságon belül egyre szuvasodó generációellentét vallás-szellemi dekadenciájára.
Számos vonás állítja regényei mellé Bródy Sándor próza-költészetét. Bródy
Sándor ember- és miliőábrázolásában a naturalizmus szellemi irányának hatása
alatt áll. De mint drámáiban, itt is a legváltozatosabb irodalmi jelenségek
kapcsolódnak egymással. Egyéniségének a tektonikus nyugtalansága vezetődik le e változó-keveredő meglátások kifejező
formáiban. Regényírói tehetségének egyik legerősebb oldala az életmozzanatok s
alakváltozatok elemeinek még az elmosódó részletekre is kiterjedő megfigyelése.
Ugyanez a megfigyelő készség jellemzi Biró Lajos műveit is. Hideg
elvonatkoztatással szemléli az életet s az embereket. Szigorú és tárgyilagos
vizsgálódás eredménye minden egyes munkája, akár nagyobb koncepciójú regényben
analizálja az érdekfeszítő mesét és problémát bonyolító alakjait, akár
novelláiban önti ércbe őket. Egyike azoknak a magyar-zsidó íróknak, kik
Budapest kispolgárainak, szalon életének, klubjainak alakjait, nem egyszer
zsidó figuráit, élethű környezetrajz
bemutatásával vezeti be az I.-ba. Ezekről a különböző, de a lelkűkben,
gondolkodásukban, tulajdonságaikban tökéletesen ismert alakokról készült rajzok
a magyar I. legértékesebb alkotásai közé tartoznak. S amily művészien eleveníti meg az író elbeszéléseinek szereplőit,
épp oly nagyvonalúsággal tudja érzékeltetni korok és tömegek szellemét. A
bazini zsidók: tudatos zsidó író műve, s egyben értékes magyar regény. Azzá
teszi: a regény irodalmilag felépített szerkezete, a történelmi hangulatból
kiformálódó alakok, a középkorra emlékeztető rozsdás világ politikai életrajza
és nemes tendenciája, amidőn két irányba mutat: a zsidók felé, láttatva a
hasznot, mely az antiszemitizmusból
reakcióként fakad és a kereszténység
felé, rámutatva azokra, kik visszaélnek a kereszténység eszményeivel. A
naturalista világlátás eszmeiségének formanyelvén szólal meg Szomory Dezső is, de nála az objektivitás
helyébe valami egocentrikus önszemlélet
lép. Ez irányítja témakereső érdeklődését s ez telíti meg
szubjektivitással benyomásait.
Szentimentális, romantikus verseinek póztalansága szüremlett
át Heltai Jenő novelláiba és regényeibe. Egyéniségének kedves derűje,
meleg humora, az az életvidám világszemlélet, mellyel Heltai Jenő nézi az
embereket, az eseményeket, az élet komikus fordulatait és visszás ferdeségeit,
friss és könnyed stílusábrázolásban és
nyelvfestésben ütközik ki. Elbeszélő
művei, melyek ötletességben a francia szellemmel tartanak rokonságot,
igen gyakran a pesti világ tipikus alak- és élet jelenségeinek bemutatásával
szórakoztatnak. A magyar zsidó írók vették először észre, hogy az európai
nagyvárossá fejlődő Pestnek megvan a maga sajátos természetrajza, ember- és
csodavilága. De Pest költői közül egyik sem látta meg oly mélyen és jelenítette
meg oly örökmaradandón a főváros ifjúságának romantikáját, polgárlányának
szentimentalizmusát, középosztályának problémáit, mint Molnár Ferenc. A nagy drámaíró elbeszélő
költészetének legszebb darabjai:
párbeszédes novellái. Ezekben
juttatja kifejező formához: emberábrázoló művészetét, megfigyelő éleslátását,
szellemességének és humorának gazdagságát. Nagy koncepciójú alkotásaiban pedig:
korszellem-megelevenítő, környezet-festő, lélekelemző írói értékei tágítják ki
a regényhatás kereteit. Molnár Ferenc adta irodalmunknak a legkomolyabb, legirodalmibb
harctéri tudósításokat: a kortörténet jelentőségű Egy haditudósító Naplóját. A
munkásság szomorú világának jelenetsorozataival tette teljesebbé Pest
irodalomban tükröződő képét: Révész Béla. Objektív meglátás és alanyi
átszűrődöttség, Problémaelemzés és valóhű leírás kapcsolódásául elevenít meg
betűrajzainak vonalán : embereket, élethelyeket, gondolatokat és szociális
kérdéseket. Révész Béla a szocialista irányzatú magyar prózaköltés első
irodalomsúlyú művelője. Zsidó kérdések, aktuális zsidó életjelenségek
feloldódnak ugyan irodalmunk egy-egy nagyobbszabású művében, mint Erdős René,
Földi Mihály, Hatvany Lajos stb. regényeiben, de a kifejezetten zsidó témák
egyetemes irodalomtekintélyű feldolgozásait csupán Újvári Péter
regényköltészetében találni. Novelláiban és regényeiben nemcsak a meseanyag
lendületes és változatos képsorozata kapcsolódik összefüggő egésszé, hanem
lecsapódik belőle a zsidó miliő és
szellemkor utánérző hangulata is.
Jellemfestő erővel megmintázott alakjait utolérhetetlen humor aranyozza be.
Újvárinak írásművészete terem tette meg a magyar-zsidó irodalmat (l. Magyar
zsidó irodalom). 3. Dráma. A zsidók művelte irodalmi műfajok közül tárgyi
vonatkozásban a dráma szakadt el a leggyökértelenebb messzeségben a zsidó
témáktól. De viszont ép ez az irodalmi forma szívta fel magába legmélyebben a
zsidó intellektus rá hatásának eredményeit és értékjelenségeit. Nem véletlen,
hogy amidőn a magyar zsidóság belekapcsolódott a magyar irodalmi kultúrélet
folytonosságába, az első magyar zsidó író, Hugó Károly: a dráma formanyelvén
szólalt meg. Hugó a francia romantika programörökségén indult el s megalkotta a
francia klasszikus drámák mintájára a legsikerültebb hármasegységű magyar
drámát (Bankár és báró 1847), mely az észnek, a logikának diadalát jelentette a
szabályok és formák vonalán. A shakespeari szellemkultuszon felépülő
neoromanticizmus a zsidó Dóczy Lajosban találta meg egyik legjelentősebb
képviselőjét. Az új dráma architektúrájának minden alkotó, szintetikus eleme: a
nyelvi ornamentika, a szellemes dialektika, a vers zeneisége, a színes hangulat
határtalan költői szépségek megéreztetésére egyesül írói munkásságának
oeuvrejében. A naturalizmus drámája Bródy Sándor költészetében jelentkezett.
Dada című műve a magyar naturalista dráma egyetlen emléke, a valóság ábrázolás
és realista világszemlélet legtisztább lecsapódása. Bródy később szinte
eklektikus iránykereséssel hajlik el a romantika s realizmus felé, de
jelentkezése irányának hangját hosszú időn át nem hallgattatta el teljesen a reá
rétegeződő szellemi áramlatok hatásának problémalátása. És ha drámaírói
pályájának vége a szerelmi történetek romantikájába torkolt is, munkássága a
magyar színpad új s modern szellemének útraindulását jelentette. A század
elején a magyar nemzeti múltból vett történelmi tárgyú drámáival aratta
sikereit Fényes Samu, mint a romantikus tradicionális-hazafias színműírók
epigonja . De már ekkor a magyar-zsidó drámaírók fiatal csoportja új
hadállásokban indult harcra a magyar dráma világsikeréért, ők emelték a magyar
drámát világkultúr színvonalra s szerezték meg a külföld érdeklődését a magyar
színpad számára.