12167.htm CIMSZO: Idegen SZOCIKK: "Idegen, aki a nép vagy vallásfelekezet közösségén kívül áll. Elbírálása sokféle szempont alá esik, de az I. fogalma mégis úgy bontakozik ki a zsidó ethikából, hogy nem oldódott el az emberi szolidaritástól. A Talmud szerint a Biblia minden erkölcsi tanítása az ember teremtéséről szóló elbeszélésben fut össze, mert az az emberiség egyszármazására utal. Ebben sokkal átfogóbban interpretálódik az embernek embertársához való viszonya, mint abban a parancsban, hogy: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. A felülről jött paranccsal szemben az egyszármazás bibliai igazolása természettudományi tényként hat. A Biblia törvényein és a próféták tanításain valóban az egytestvérűség gondolata vonul végig. Templomavató imájában így könyörgött Salamon király: «Minden imádságot, minden könyörgést, mely lészen akármely embertől, vagy a Te egész népedtől» . . . «de minden idegent is, aki nem a Te néped közül, az Izrael közül való, ha eljön messze földről a Te nevedért... Te meghallgassad a mennyekből, a Te lakhelyedből és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög». (Királyok I. 8. 38, 41, 43). Jesája próféta ajkán pedig ezt mondja az Isten: «Az Én házam imádság házának neveztetik mind a népek számára». Philo (l. o.) bölcseleti magaslatból foglalkozik az I.-kérdéssel és arra a konklúzióra jut, hogy miután a béke biztosítéka a monotheizmusban rejlik, a politheizmus ellenben háborúra vezet, a zsidóságnak ezért az a kötelessége, hogy az egész emberiségért imádkozzon. (A nyelvzavar 42. §.) A nacionalizmus kibontakozásának korában még nem érvényesülhet teljes erejében az emberi egyetemesség gondolata és politikai vagy nemzetgazdasági kényszerűségek itt-ott hátraszorították. A Biblia ezért kétféle I-t ismer: külföldit (nochri) és meghonosodottat (gér). A külföldi I-t politikailag megbízhatatlannak, ellenséges érzelműnek is tekintették és azért nem lehetett külföldit királlyá választani. (Méz. V. 23. 21.) Haladékot sem kellett adni adósságaira a külföldi I-nek, mert a zsidó hitelező nem számíthatott a kölcsönösségre. (Móz. V. 5.5.) De ha valaki külföldi származású rabszolgáját úgy megüti, hogy meghal a keze alatt, akkor «megbüntettessék» (Móz. II. 21. 20.). A Mechilta ezt a parancsot halálbüntetésre értelmezi. A meghonosodott I.-nel szemben enyhül a bibliai szigorúság. «Egyazon jog legyen közöttetek, úgy a bennszülött, mint az I. számára».) Móz. III. 24, 22.) «Ha. I. tartózkodik közöttetek, el ne nyomjátok. Mint a bennszülött közületek, olyan legyen közöttetek az I. és szeresd azt, mint tenmagadat, mert I.-ek voltatok Egyiptom országában» (Móz. III. 19. 33. 34). Később már nem csak a rideg jogot követeli az I. számára a Biblia, de a szeretetet is. «Szeressétek azért az I-t, mert ti is I.-ek voltatok Egyiptomban.» (Móz. V. 10. 19.). Az I. árvát, vagy özvegyasszonyt, napszámost épp úgy védi a Biblia a jogferdítés, a kizsákmányolás ellen, mint a bennszülöttet és átokkal is sújtja az idegensanyargatót «S mondja rá a nép: ámen» (Móz. V. 27, 19). A vallásra vonatkozóan az I.-nel szemben türelmet hirdet a Biblia. A zsidó gazda köteles I. rabszolgájának megadni a szombati munkaszünetet, de viszont magát a rabszolgát nem kötelezi a törvényes nyugalom és a Talmud szerint a saját szükségletére minden munkát elvégezhet (Jebámot 8. 8). A zsidóvallásra való kényszerítés esete csak elvétve fordult elő az ókor zsidóságában, ellenben eltűrték a saját vallásának gyakorlását, ha az I. nem űzött bálványimádást és szabad akaratából ismerte el az Egy-Istent. Sőt olykor még ennél is messzebbre ment a bibliai türelem. A szamaritánusokról mondja: «istenfélők voltak, bár a maguk istenségét is imádták» (Kir. K. II. 17 32). A papok és Izrael gyülekezete mellett nemzsidó «istenfélőket» is említenek a Zsoltárok; a görög zsidóirodalom is említ ilyeneket. A lélekfogdosástól idegenkedtek és nehezen vettek fel nemzsidót a zsidó vallásba. A Talmud (Jehámot 4b) előírja, hogy ha valaki fel akarja vétetni magát a zsidóságba, azt ezzel a formulával kell lebeszélni a szándékáról: «Nem tudod-e, hogy sok gyötrés alatt nyög most a zsidóság és sokat kell szenvednie?» Csak ha ezek után is állhatatos, lehet őt felvenni, de még ekkor is figyelmeztetni kell a zsidó vallás terhességére. De ha már felvették, akkor meg is becsülték az áttért I-t. «A prozeliták kedvesebbek Isten előtt, mint Izrael fiai, mert ezek csak a villámlás, földrengés és kürtszó hatása alatt vállalták a Tórát, az idegen azonban önként jött (Tanchuma, Lech lechó 6). Még pogánykultusza miatt sem ítélték el az I-t. R. Jochanán nem is bélyegezte bálványimádóknak a külföldi pogányokat, mert csak ősi hagyományaikat követik (Chullin 13b). A kereszténység virágzásának idején Majmuni így nyilatkozott: «A másvallásúakra vonatkozó kérdést illetőleg tudd meg, hogy Isten a szívet kívánja így, tehát a szív tisztasága szerint ítélendők meg a cselekedetek. Helyesen mondották régi mestereink, hogy a más népek jámborai is részesülnek a jövendő élet üdvösségében, ha mindazt, amit el lehet sajátítani az Isten ismeretéből, elsajátították és erényekkel tökéletesítettek magukat». Ugyancsak ő írja: «Mózes csak Izraelnek adta a tórái parancsokat, vagy azoknak, akik át akarnak térni a zsidóságra, de aki ezt megtenni nem akarja, arra nem lehet rákényszeríteni a Tórát. Az Isteneszmét egyébként a Kereszténység és az Iszlám is terjeszti»." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2167 .cimszó a lexikon 384 . oldalán van.