12150.htm       CIMSZO:        Hósea                          SZOCIKK:     "Hósea, Ámosz Próféta kortársa, Izraelben a működött. Jerobeám ideében (783—144).Könyve a 12 kis próféta elseje. Az ellenséges nyomás alól való megkönnyebbülés elvakította kortársait, hogy észre sem vették a politikai látóhatár elborulását. Az ország belső állapota is aggasztó volt. Hét király követte egymást a trónon, néhányan elődeik meggyilkolása árán jutottak oda. Annál elevenebbre izzott H. lelkében a vallásos intuíció. Isten képét melegebbre színesítette, a bűnt sokkal mélyebben gyökerezőnek találta, a nemzet nála teljes egységben szerepelt. Míg Ámosz szerint Isten mérőónnal kezében ül trónján, hogy igazság szerint döntsön Izrael sorsa fölött, addig H.-rál áradozik a könyörülettől: «Miképp áldoználak fel, Efrájim, szolgáltatnálak ki Izráel, megesik az Én szívem rajtad, fellángol az Én szánalmam». «Hisz Én vezettem Efrájimot járószalagon, karjaimra vettem, emberséges kötelékekkel vonszoltam a szeretet szálain, mintegy leoldottam a jármot a nyakáról és nyújtottam neki táplálékot». «Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazság és jog alapján, eljegyezlek szeretet és könyörület fejében, eljegyezlek hűség alapján, hogy ismerd Istent». Istenről szóló tanítása e mondatban csúcsosodik ki: «Szeretetet kívánok s nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatot». Azért ő is a vallásos szemléletnek teljes megújítását kívánja : «Vessetek igazságot s arassatok szeretetet új ugart törjetek, mert itt az ideje, hogy Istent keressétek addig is, míg eljön, hogy igazság esőjét hullassa rátok». Isten magasztos fogalmához viszonyítva, mély süllyedésben látja népét: «Elvész népem ismeret híján!». Első sorban a papok felelősek a nép süllyedéséért. «Népem bűn áldozataiból élnek és vétségeikre vágynak; olyan a pap, mint a nép». Ami pedig a népet illeti: «nincs hűség, nincs szeretet és nincs Istenismeret az országban ; hamis eskü, hittagadás, házasságtörés elterjedt, vérbűn vérbűnt ér». A bűn termőtalaja a kánaáni földre való telepedés és az ottan talált kultúra átvétele. A «paráznaság szelleme» vezette félre a népet; ennek a terméke a királyság intézménye, melyet idegenimádásból vettek át. «Adtam nekik királyt haragomban, de el is veszem felháborodásomban.» «Majd ők magok mondják: nincs királyunk, mert nem féltük Istent és a király mi jót is tehet nekünk?» A paráznaság e szelleme hatja át a külpolitikái is. «Efrájim szelet legeltet és keleti szél után futkos, nap-nap után szaporítja a hazugságot és kudarcot, majd Asszíriával köt szövetséget, majd Egyiptomnak kedveskedik olajjal», sőt az aranyborjút is Asszíriába szállították ajándékul és a papok azt siratják most. «Szégyenkeznie kellene Efrájimnak, Szamaria királya olyan, mint a tajték a vízen. Szelet vetnek és vihart aratnak, nem szökken szárba és nem érlelődik lisztté a gabona és ha teremne is, idegenek emésztenék meg.» «Efrajim szerelmet bérelte. Olyan Efrajim, mint egy ide-oda röpködő galamb: most Egyiptomhoz fordul, aztán Assyriával futkos. A gyógyulást csak az egyszerű, ősi, romlatlan élethez való visszatérésben látja: «Rábeszélem és elviszem a pusztába, ott majd szép szerivel beszélek vele, onnan megadom neki szőlőit és a szomorúság völgyét a remény kapujává teszem.» «Akkor egyesülnek majd Juda gyermekei Izrael gyermekeivel, egy vezért választanak maguknak és kivonulnak az országból.» H. messiási eszméje világot átfogó, kiterjed az állat- és élővilág egyetemére, mégis az ember a célpont. «Szövetséget kötök számukra a mezei vadakkal és az égi madarakkal, a föld csúszó mászóival, az íjat, kardot és háborút eltörlöm az országból és nyugton hagyom őket.» «Én megesketem az eget, az pedig megesketi a földet, a föld megesketi a gabonát, mustot és olajt, azok pedig megesketik Jiszráelt és bevetem őt magamnak a földbe és megszeretem a nem-szeretettet». A vallás szellemébe mély bepillantást nyújt e záró igéje, melynek értelmében a vallás csak azt tartja meg a helyes úton, kiben erkölcsi akarat is van. «Ki oly bölcs, hogy belássa ezeket, meggondolt, hogy megszívlelje: hogy egyenesek Isten útjai, de csak az igazlelkűek járnak rajta, míg a bűnösök megbotlanak rajta.» "                         Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2150 .cimszó a lexikon 381 . oldalán van.