12100.htm CIMSZO: Hittérítés SZOCIKK: "Hittérítés. Rendszeresített H.-i intézmény nincs és nem is volt a zsidóságban. Jochanan Hyrkanosz király az időszámítás előtti 2. sz.-ban a zsidóság felvételére kényszerítette ugyan az idumeusokat, de az nem lehetett más, mint politikai célzatú önkényes ténykedés és nem is találkozhatott osztatlan helyesléssel. A görög bibliafordítás kétségtelenül a pogányságnak az Egy-Istenhitre való térítését célozta, de nem erőszakos eszköznek, hanem inkább barátságos meghívónak szánták. Meg is volt a hatása és mint a Zsoltárodban is említik. «Istenfélők» egész tömege lepte el a zsidóságot. Ezek az Istenfélők olyan pogányok voltak, kik az Egy-Isten-hitet vallottak és bizonyos zsidó vallási szokásokat vettek fel anélkül, hogy mindenestül zsidó vallásúakká váltak volna. Josephus Flavius tanúsága szerint (Contra Ap. II. 39) nagy számmal voltak, kiket az 1. sz. végén a szombati áhítat megkapott és zsidóságra térített. A római klasszikusoktól, Cicerótól, Horatiustól, Juvenalistól tudjuk, hogy ezek nem csupán az alsóbb néprétegekből kerültek ki. Prozelita volt a biblia arameus fordítója Akyles is. Azt is Josephustól tudjuk, hogy Adiabene (Assyria egy tartományának) királynője Heléna két fiával Izatesszel és Monobazosszal együtt (kiket a Talmud is említ) zsidó vallásra térlek. (Antiqu. XX.) De hittérítésre a zsidóság, mely önmaga vallásának védelmére is élet-halálharcot vívott, nem gondolt, sőt tőle telhetőleg megnehezítette aprozeliták felvételét. Bizonyára bizalmatlankodott meggyőződésük ereje iránt, mert egyébként várta az egész világnak Egy-Isten hitére térését, de ezt a messiási idő eljövetelétől várta, amint már Jesája próféta könyvében olvasta: «az idegenek is, kit Istenhez csatlakoznak hogy őt szolgálják és Isten nevét szeressék, hogy híveivé legyenek, sőt mind, akik tartják a szombatot és nem szentségtelenítik meg és kitartanak szövetségem mellett: elhozom szent hegyemre és megörvendeztetem imádságom házában... mert házam mind a népek imaházának fog neveztetni» (56 6—7.). Az egyes tekintélyek nézete egyébként megoszlott a prozeliták felvétele tekintetében. Sammai rideg álláspontra helyezkedett egy jelentkezővel szemben, Hillel ellenben előzékenységet tanúsított iránta. Mások a lassú kulturális hatást a zsidóság szétszóródásától várták. A 3. században R. Eleazár ezt mondta: «Isten azért szórta szét a zsidóságot a népek közé, hogy idegenek csatlakozzanak hozzá és hivatkozott e prófétai versre: «elvetem Őket a földön» (Hősed 2. 25.), már pedig magot elvetni csak megsokszorosítása céljából szokás (Peszachim 87b.). Csakugyan rávilágít ez állítás alaposságára az a monda hogy, R. Méir és Akiba is prozeliták sarjai. A prozeliták felvétele férfiaknál circumcisió, mindkét nemnél pedig rituális fürdő vétele fejében történt. De e felvételi szertartást megelőzően nyomatékosan figyelmeztetni kell a jelentkezőt a zsidó vallás súlyos igájára, a szombati és étkezési törvények nehézségeire is és csak újabb beleegyezés után veszik fel. (Sulchán Áruch, Jóre Dea 268. §.) A prozelitát a zsidóság elméletben újszülöttnek tekinti. A circumcisió és rituális fürdő vétele után felvett prozelitát gér cedek igaz prozelitának nevezi a Talmud, ezzel szemben van gér seker álprozelita, aki külső indokokból, félelemből vagy anyagi javak kedvéért tér át; gér tósov Izrael területén lakó olyan idegen, aki nem lépett be a zsidó vallás közösségébe. (L. Idegen)" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2100 .cimszó a lexikon 372 . oldalán van.