12078.htm       CIMSZO:        Hillel                            SZOCIKK:     "Hillel, 1. a zsidóság legkiválóbb tanítója az ókorban. Élete Herodes uralkodására esik s 40 évvel megelőzte Jézust. H. a róla elnevezett s utána évszázadokon át fennállott Akadémia alapítója és feje volt. Babyloniai születésű volt s később jött Jeruzsálembe. Családja a legelőkelőbbek közül való volt s Dávid királyig vezette vissza családfáját. A tradíció szerint 120 évig élt, ebből negyvenet tanulásra fordított, attól kezdve pedig Izrael elismert szellemi vezetője lett. Tanítói Sémája és Abtalion, a két híres írásmagyarázó volt, akiknek híre vonzotta őt Jeruzsálembe. Itt mesterének utóda s a Szanhedrin fejedelem (nászi)-elnöke volt az időszámítás előtti 30 és 10 év között. Nagy hírnevét H. egyrészt végtelen szívjóságának s magas erkölcsi felfogásának, másrészt annak köszönhette, hogy elismerten a legélesebb eszű jogtudós volt Judaeában, akinek döntései törvényerővel bírtak a zsidóságban. Szent életét, mely teljes harmóniában állott tanításaival, a tradíció bőségesen megörökítette s főleg a Babyloni Talmud ismerteti azt részletesen. Ránk nézve fontosabbak etikai tanításai, melyek a szeretetet és békét leginkább tükröztetik vissza. H. az emberszeretetet tartja az egész zsidó tanítás központjának. Midőn egy pogány a zsidó tanok összességét kérdezte tőle, H. így foglalta azt össze: «Ami gyűlöletes neked, azt ne tedd embertársadnak; ez az egész Törvény, a többi csupán magyarázat» (Sabb. 31a). Ezáltal H. az egész zsidó morál alapjául Mózes III. 19. 18. versét fogadta el. Ezt az ő tanítását vitte szét az egész világon H. unokájának, I. Gamaliel pátriárkának tanítványa, a tarzoszi Saul (Pál apostol), de ugyanebből indult ki Jézus is, azzal a különbséggel, hogy ő az emberszeretetet második parancsnak fogta fel az istenszeretet mellett (Máté 22. 39 ; Márk 12. 31, Lukács 10. 27). Az emberszeretetet H. következetesen nevezte a «teremtmények szeretetének», e meghatározás számos hangsúlyozása nyilvánvalóan mutatja, hogy a szeretetet minden élőlényre kiterjesztette. «Ne ítéld meg felebarátodat, amíg magad is nem voltál az ő helyén», szintén tőle származó aforizma, melyet Máté átvesz tőle (Máté 7. 1). A szeretet gyakorlati alkalmazásában addig ment el, hogy elszegényedett, de jobb napokat látott ismerősének lovat ajándékozott, mert az illető a lovaglást megszokta. Tőle való az a Maimonidesztől is hirdetett tanítás, hogy mindenkit, aki rászorul a segítségre, korábbi társadalmi helyzetének és szokásainak figyelembevétele mellett kell támogatni. Mindenek felett az állandó tanulást tartotta kötelességnek, kapcsolatban a tiszta és istenfélő élettel s ezért volt maradandó és legnagyobb hatással a zsidóságra. A Talmud számos aforizmáját is megörökítette tudományos fejtegetésein kívül. Ezek közül fontosabbak : «Aki törekszik a hírnév után, az elveszti nevét; aki nem növeli tudását, az apasztja; aki nem tanul, az méltó a halálra; aki a koronából (t. i. .a törvénytudásból) hasznot húz, az elveszik» (Áb. 1- 13); «A tanulatlannak nincs ellenszenve a bűntől; a tudatlan nem lehet jámbor ; a szégyenlős nem tanulhat, a szenvedélyes nem taníthat; az üzletember nem lehet bölcs». H. iskoláját H. házának, Bész H.-nek nevezték, ellentétben Sammáj házával. Kétségtelen, hogy már a két vezetőnek is számos vitája volt a Biblia, Midrás, Halacha és Haggada felfogása és magyarázata terén. H. fontossága abban áll, hogy a zsidóság vallásos és erkölcsi tanításának valóságos megtestesülése volt, továbbá, hogy új alapra helyezte és felújította a szentírás-exegézist, melyet Ezra alapított meg. A hagyomány, mely oly hosszú idő után megőrizte emlékét, H-t. mint az istenfélelem, jámbor alázatosság, emberszeretet és tudás nagy emberét örökítette meg s egyetlen csodatevéssel vagy ehhez hasonlóval nem értékeli alá magasztos történelmi alakját. (V. ö. W. Bacher, «Agada der Tannaiten» (2. kiad. I. k.); Goitein, «Das Leben und Wirken des Patriarchen Hillel» ; Franz Delitzsch, «Jesus und Hillel» (3.kiad. 1879); Rieger, «H. u. Jesus» (1896). - II. H. pátriárka (330-365), III. Juda pátriárka fia és utóda. Több jogi döntése és rendelkezése mellett az ő műve volt a naptárjavítás, hogy a hold és napévet egyensúlyba hozza, mely célból a szökőéveket (hónapot és napot) iktatta be a naptárba a Szanhedrin megbízásából. Constantinus császár zsarnoksága alatt a vallási üldözés a zsidókra is kiterjedt s így nehézségekbe ütközött a H.-nak a Szanhedrint összehívni, holott az egész diaszpóra zsidósága csak a pátriárkától és Szanhedrintól fogadott el irányítást; így az ünnepnapok megállapításánál is Julianus Apostata császár rendkívül jóakarattal viseltetett H.-lel szemben s őt többször kitüntette, leveleiben barátságról biztosította s a zsidók sorsának javítását ígérte meg a külön zsidó-adót pedig felfüggesztette. (V. ö. Graetz «Geschichte der Juden», Halévy, «Dórót ha-Risónim»; Heilprin, «Széder ha-Dórót» (Warschau 1897); Krochmel, «Jerusalaim ha-Benujah; Machzor-Vitry» (Berlin 1893). — III. H. amóra a 3. sz.-ból, nem pátriárka, hanem csupán unokája I. Juda pátriárkának, fia III. Gamalielnek és testvére II. Judának. Kortársa volt Origenes ker. egyházatyának, akivel gyakran tudományos vitákat folytatott. Nem hitt a Messiás eljövetelében, mert szerinte az Ezékia király idejében már eljött (Szanhedrin 99a). Számos erkölcsi mondása is fennmaradt, p. o. az Ábót-traktátusban (II. 4): «Ne különítsd el magad a hitközségtől»; «Ne használj értelmetlen kifejezéseket azon hiszemben, hogy végül is megértik»; «Ne mondd, hogyha majd időm lesz rá, tanulni fogok, mert hátha már nem lesz időd»; «Ne bizzad el magad halálod órájáig». V. ö. Bacher V., «Agada d. Amoräer és Jew. Encyclop.»."                           Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2078 .cimszó a lexikon 364 . oldalán van.