12078.htm CIMSZO: Hillel SZOCIKK: "Hillel, 1. a zsidóság legkiválóbb
tanítója az ókorban. Élete Herodes uralkodására esik s 40 évvel megelőzte
Jézust. H. a róla elnevezett s utána évszázadokon át fennállott Akadémia
alapítója és feje volt. Babyloniai születésű volt s később jött Jeruzsálembe.
Családja a legelőkelőbbek közül való volt s Dávid királyig vezette vissza
családfáját. A tradíció szerint 120 évig élt, ebből negyvenet tanulásra
fordított, attól kezdve pedig Izrael elismert szellemi vezetője lett. Tanítói
Sémája és Abtalion, a két híres írásmagyarázó volt, akiknek híre vonzotta őt
Jeruzsálembe. Itt mesterének utóda s a Szanhedrin fejedelem (nászi)-elnöke volt
az időszámítás előtti 30 és 10 év között. Nagy hírnevét H. egyrészt végtelen
szívjóságának s magas erkölcsi felfogásának, másrészt annak köszönhette, hogy
elismerten a legélesebb eszű jogtudós volt Judaeában, akinek döntései
törvényerővel bírtak a zsidóságban. Szent életét, mely teljes harmóniában
állott tanításaival, a tradíció bőségesen megörökítette s főleg a Babyloni
Talmud ismerteti azt részletesen. Ránk nézve fontosabbak etikai tanításai,
melyek a szeretetet és békét leginkább tükröztetik vissza. H. az
emberszeretetet tartja az egész zsidó tanítás központjának. Midőn egy pogány a
zsidó tanok összességét kérdezte tőle, H. így foglalta azt össze: «Ami
gyűlöletes neked, azt ne tedd embertársadnak; ez az egész Törvény, a többi
csupán magyarázat» (Sabb. 31a). Ezáltal H. az egész zsidó morál alapjául Mózes
III. 19. 18. versét fogadta el. Ezt az ő tanítását vitte szét az egész világon
H. unokájának, I. Gamaliel pátriárkának tanítványa, a tarzoszi Saul (Pál
apostol), de ugyanebből indult ki Jézus is, azzal a különbséggel, hogy ő az
emberszeretetet második parancsnak fogta fel az istenszeretet mellett (Máté 22.
39 ; Márk 12. 31, Lukács 10. 27). Az emberszeretetet H. következetesen nevezte
a «teremtmények szeretetének», e meghatározás számos hangsúlyozása
nyilvánvalóan mutatja, hogy a szeretetet minden élőlényre kiterjesztette. «Ne
ítéld meg felebarátodat, amíg magad is nem voltál az ő helyén», szintén tőle
származó aforizma, melyet Máté átvesz tőle (Máté 7. 1). A szeretet gyakorlati
alkalmazásában addig ment el, hogy elszegényedett, de jobb napokat látott
ismerősének lovat ajándékozott, mert az illető a lovaglást megszokta. Tőle való
az a Maimonidesztől is hirdetett tanítás, hogy mindenkit, aki rászorul a
segítségre, korábbi társadalmi helyzetének és szokásainak figyelembevétele
mellett kell támogatni. Mindenek felett az állandó tanulást tartotta
kötelességnek, kapcsolatban a tiszta és istenfélő élettel s ezért volt
maradandó és legnagyobb hatással a zsidóságra. A Talmud számos aforizmáját is
megörökítette tudományos fejtegetésein kívül. Ezek közül fontosabbak : «Aki
törekszik a hírnév után, az elveszti nevét; aki nem növeli tudását, az apasztja;
aki nem tanul, az méltó a halálra; aki a koronából (t. i. .a törvénytudásból)
hasznot húz, az elveszik» (Áb. 1- 13); «A tanulatlannak nincs ellenszenve a
bűntől; a tudatlan nem lehet jámbor ; a szégyenlős nem tanulhat, a szenvedélyes
nem taníthat; az üzletember nem lehet bölcs». H. iskoláját H. házának, Bész
H.-nek nevezték, ellentétben Sammáj házával. Kétségtelen, hogy már a két
vezetőnek is számos vitája volt a Biblia, Midrás, Halacha és Haggada felfogása
és magyarázata terén. H. fontossága abban áll, hogy a zsidóság vallásos és
erkölcsi tanításának valóságos megtestesülése volt, továbbá, hogy új alapra
helyezte és felújította a szentírás-exegézist, melyet Ezra alapított meg. A
hagyomány, mely oly hosszú idő után megőrizte emlékét, H-t. mint az istenfélelem,
jámbor alázatosság, emberszeretet és tudás nagy emberét örökítette meg s
egyetlen csodatevéssel vagy ehhez hasonlóval nem értékeli alá magasztos
történelmi alakját. (V. ö. W. Bacher, «Agada der Tannaiten» (2. kiad. I. k.);
Goitein, «Das Leben und Wirken des Patriarchen Hillel» ; Franz Delitzsch,
«Jesus und Hillel» (3.kiad. 1879); Rieger, «H. u. Jesus» (1896). - II. H.
pátriárka (330-365), III. Juda pátriárka fia és utóda. Több jogi döntése és
rendelkezése mellett az ő műve volt a naptárjavítás, hogy a hold és napévet
egyensúlyba hozza, mely célból a szökőéveket (hónapot és napot) iktatta be a
naptárba a Szanhedrin megbízásából. Constantinus császár zsarnoksága alatt a
vallási üldözés a zsidókra is kiterjedt s így nehézségekbe ütközött a H.-nak a
Szanhedrint összehívni, holott az egész diaszpóra zsidósága csak a pátriárkától
és Szanhedrintól fogadott el irányítást; így az ünnepnapok megállapításánál is
Julianus Apostata császár rendkívül jóakarattal viseltetett H.-lel szemben s őt
többször kitüntette, leveleiben barátságról biztosította s a zsidók sorsának
javítását ígérte meg a külön zsidó-adót pedig felfüggesztette. (V. ö. Graetz
«Geschichte der Juden», Halévy, «Dórót ha-Risónim»; Heilprin, «Széder ha-Dórót»
(Warschau 1897); Krochmel, «Jerusalaim ha-Benujah; Machzor-Vitry» (Berlin
1893). — III. H. amóra a 3. sz.-ból, nem pátriárka, hanem csupán unokája I.
Juda pátriárkának, fia III. Gamalielnek és testvére II. Judának. Kortársa volt
Origenes ker. egyházatyának, akivel gyakran tudományos vitákat folytatott. Nem
hitt a Messiás eljövetelében, mert szerinte az Ezékia király idejében már
eljött (Szanhedrin 99a). Számos erkölcsi mondása is fennmaradt, p. o. az
Ábót-traktátusban (II. 4): «Ne különítsd el magad a hitközségtől»; «Ne használj
értelmetlen kifejezéseket azon hiszemben, hogy végül is megértik»; «Ne mondd,
hogyha majd időm lesz rá, tanulni fogok, mert hátha már nem lesz időd»; «Ne
bizzad el magad halálod órájáig». V. ö. Bacher V., «Agada d. Amoräer és Jew.
Encyclop.»."
Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A
lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a
www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu,
http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2078 .cimszó a
lexikon 364 . oldalán van.