12055.htm CIMSZO: Herzl SZEMELYNEV Herzl Tivadar SZOCIKK: "Herzl Tivadar, író és hírlapíró, a modern cionizmus megalapítója, szül. Budapesten 1860 máj. 2., megh. Edlachban 1904 júl. 3. Egyik őse, Löbl, spanyol zsidó volt és az inkvizíció nyomása alatt áttért a kereszténységre és szerzetes lett. Utóbb Törökországba menekült és ott visszatért a zsidósághoz. H. nagyapja, Simon Löw Zimonyban élt. Atyja, Jakab Budapestre költözött és házasságot kötött Diamant Jeanettel. Ebből a házasságból származott H. Tivadar. H. Budapesten járt előbb a reáliskolába, majd a gimnáziumba és már 14 esztendős korában középiskolai tanulótársaival megalapította a Wir"" (Mink) c. szépirodalmi egyesületet, amelynek elnöke volt és amelynek ülésein előadta irodalmi zsengéit, meséket, novellákat, humoreszkeket. A H. család 1878. Bécsbe költözött, ahol H. Tivadar jogi- és irodalomtörténeti tanulmányokat folytatott az egyetemen. Eleinte a jogi pályára akart lépni és 1884. joggyakornok lett Salzburgban. Csakhamar azonban egészen az irodalomra adta magát. Számos tárcája, novellája, regénye jelent meg és több színműve került előadásra. Sikerei következtében a bécsi Neue Freie Presse 1891. párisi levelezőjévé szerződtette. 1895-ig kitűnő szolgálatokat tett lapjának azokkal a tudósításokkal, amelyekben mesteri képet festett Franciaország forrongó politikai és társadalmi életéről a Dreyfus-pör idején. A kérdések legmélyére ható, hol színesen impresszionista, hol drámai lendülettel magukkal ragadó cikkek legjavát Palais Bourbon c. könyvében (1895) gyűjtötte össze, amelyet egyik életírójához intézett levelében legjobb munkájának mond. 1895-ben Parisból visszatért Bécsbe, ahol haláláig a Neue Freie Presse tárca-és irodalmi rovatának szerkesztője volt. Gondosan cizellált tárcáit, amelyek a nemes rezignáció filozófiáját hirdetik, két kötetbe gyűjtötte össze Philosophische Erzahlungen c. alatt (1900 és 1904). Színdarabjai, amelyek közül a bécsi Burg-színházban is többet bemutattak, a következők: Seine Hoheit; Der Flilchtling; Prinzen aus Genieland; Wilddiebe; Y love You; Unser Katchen; Gretl; Das neue Getto; Solon in Lydien. H. azonban, noha egyes színpadi munkái nagyobb sikert arattak, nem volt igazi drámaíró és színműveinek erőssége csak szikrázóan szellemes, olykor mélységesen bölcs dialógus. A zsidósággal szemben eleinte meglehetősen közönyös. Felekezetéhez a Dreyfus-pör vitte vissza, amelynek igazságtalanságai fölkeltették az egyetemes kultúra kozmopolitájában az őseihez való hozzátartozás erős érzését. Még nagyobb hatással volt reá az a megdöbbentő látvány, hogy Oroszországban emberszámba sem vették a zsidókat és Európa még sem segít rajtuk, Amerika pedig védekezik a zsidó-nyomor inváziója ellen. Leküzdhetetlenül fölébredt benne a mindennél erősebb szánalom, mindjobban hatalmába ejtette az a vágy, hogy azoknak a zsidóknak, kik szülőhazájukban hontalanok, ""jogilag biztosított otthont"" kell megteremteni, ahol mint a saját maguk alapította zsidó állam szabad polgárai élhetnek. Ez a vágy, amely több régi meghitt barátjával is ellentétbe juttatta, az Íróasztala mellett bölcselkedő és elmélkedő irodalmárt szenvedélyesen erélyes, fáradhatatlanul munkabíró, támadásokat visszaverő, gúnyolódásokkal nem törődő agitárorrá formálta át és a cionizmus néven ismert világmozgalom élére helyezte. Ennek a mozgalomnak programmját fejtette ki Der Judenstaat (Wien, 1896) c, a legtöbb kultúrnyelvre lefordított művében, amely részben a lelkesedésnek, részben az ellentmondásnak visszhangját keltette az egész világ zsidóságában. H. azonban nem érte be azzal, hogy írásban folytassa a palesztinai zsidó állam ujjáalapitására irányuló propagandáját. Beutazta egész Európát, számtalan helyen tárgyalt, tanácskozott, részt vett bizalmas konferenciákon, felszólalt nyilvános üléseken, meggyőzni igyekezett zsidókat és keresztényeket, kapcsolatokat keresett a fellépése előtti különféle cionista jellegű rokontörekvések képviselőivel, míg végre sikerült 1897. Baselben megszerveznie az első cionista kongresszust, amelyen H. elnökölt és nagy mértékben előmozdította a cionista mozgalom egyik alapokmányának, a baseli programmnak megalkotását. A kongresszuson elhatározták a cionizmus pénzügyi megszervezését is ""Nemzeti Alap"" megteremtésével. H. ennek érdekében is Európaszerte tárgyalt a legnagyobb bankárokkal és más pénzügyi tekintélyekkel. A pénzügyi kérdések voltak homloktérben, különösen egy tervezett bankalapítással kapcsolatban, a második baseli kongresszuson (1898), amelynek sikere fokozta H. önzetlen buzgóságát. Fáradozásaiért soha egy fillért sem fogadott el, hanem csakis hírlapírói tevékenységének jövedelméből fedezte nem csekély agitációs költségeit is. Amikor 1899. összeült a harmadik baseli kongresszus, már beszámolhatott arról is, hogy közben személyen tárgyalásokat folytatott a Palesztinát járó Vilmos német császárral, aki megértést és rokonszenvet tanusított H. törekvései iránt. 1900-ban Londonig elnökölt a negyedik cionista kongresszuson, 1901. pedig Vámbéry Ármin közvetítésével Konstantinápolyban kihallgatáson járt Abdul Hamid szultánnál, aki a Medjidje-rend nagyszalagját adományozta neki. 1901-ben az ötödik baseli kongresszuson a zsidó nemzeti bank akcióképességéről tett jelentést, majd újra tárgyalt Konstantinápolyban a szultánnal, Londonban Rothschildékkal és angol kormánnyal, Egyiptomban lord Cromerrel, Pétervárot Plehwe belügyminiszterrel és Witte pénzügyminiszterrel. 1902-bel jelent meg Alt-Neuland c. regénye, amelyben költői képet fest eszméinek megvalósulásáról. 1904-ben Oroszországban személyesen győződött meg azoknak az óriási zsidó tömegeknek szenvedéseiről, amelyeknek Palesztinában új otthont akart biztosítani. Ezekről a tapasztalatairól is beszámolt a baseli kongresszuson, ahol nagy vihart keltve, fölmerült a Palesztinán kívül való letelepülés eszméje is, amelyet H. azonban csak mint ideiglenes gyarmatosító kisegítést vett figyelembe. H.-t a támadások nem riasztották vissza munkásságának folytatásától. Audiencián jelent meg az olasz királynál, Merry del Val pápai államtitkárnál, majd 1904. magánál a pápánál is. A szakadatlan izgalmakkal járó agitáció végzetes hatással volt H. szívbajára, amelynek ismételt fürdő kúrák és szanatóriumi kezelések sem hozhatták meg az enyhülést. Negyvennégy éves korában helyezték sírba a döblingi temetőben atyja mellett. Mozgalom indult meg, hogy H. holttestét Palesztinába vigyék, mint ahogy a modern cionizmus másik nagy vezérének, Nordaunak holttestével tették.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2055 .cimszó a lexikon 360 . oldalán van.