12030.htm CIMSZO: Heltai SZEMELYNEV Heltai Jenő SZOCIKK: "H. Jenő, költő, regény- és drámaíró, szül. Budapesten 1871 aug. 17. Herzl Tivadar (1. o.) unokaöccse. Jogásznak indult, de újságíró lett, húszéves korában már a Magyar Hírlap szerkesztőségében működött. Első versei A Hét-ben, majd kötetbe gyűjtve Modern dalok címen (1892) váltak. s rövid idő alatt népszerűekké váltak. Ezekben a sanzonszerű, könnyed és pikáns bájú versekben szólalt meg először magyarul a városi fiatalember akkoriban kialakuló típusa. A magyar irodalom addigi patriarchális-úri ideálja helyett új emberideál tűnik fel bennök: kedv miden és előítéleteken kissé kívülálló, kedvesen könnyelmű bohém, aki a komoly bajokat bölcs megértéssel és iróniával küzdi le. Olvasóik akkor lelkesedtek értők legjobban, ha valamiképpen gúnyt űztek a versírás régi szertartásos formáiból és az élet túlságos komolyanvevéséből. H. krokijaiban, meséiben, novelláiban, regényeiben és vígjátékaiban hasonló filozófia fejeződik ki, mint verseiben. Műveinek világa meglehetősen rokon Murger Bohémélet-ével. Alakjai: fiatal és víg, csak enyhén érzelmes szerelmesek, ártalmatlan kalandorok, jókedvű bohémek. H. láthatóan szereti őket, s ha megszegik a polgári erkölcs szabályait, inkább tetszik neki a dolog, mintsem felháborodik rajtuk. Minden inkább, mint erkölcsprédikátor. Egész emberi magatartásával, kedves humorával az életben való elhelyezkedésnek új és vonzó példáját nyújtotta. Ezenkívül nyilván kifejezésmódjának elegáns könnyedsége az, ami népszerűségét megmagyarázza. Műveinek javarészét németre, franciára, olaszra, spanyolra és angolra is átültették. H. viszont számos francia és angol színdarabot fordított a magyar színpadok számára, H. 1914-1918-ig a Vígszínház dramaturg-igazgatója, később az Athenaeum könyvkiadó igazgatója és 1916-tól a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke, aki számos alkalommal képviseli a magyar színműírókat Parisban. 1927-ben a francia becsületrenddel tüntették ki. Rendkívül nagyszámú művei közül legjelentékenyebbek: Kató (1894); Versek (1923). Elbeszélései és regényei: A hét sovány esztendő (1897); Lou és egyéb elbeszélések (1900); Vitéz Háry János (verses történetek 1903); Nyári rege (1907); Írók, színészek és egyéb csirkefogók (1910); Scherzo {1911); Színes kövek (1911); Az én második feleségem (1912); Family-Hotel (1912); Kis komédiák (1913); Az utolsó bohém (1911); VII. Emánuel és kora (1913); Jaguár (1913); Tündérlaki lányok(l913); Lim-lom{l9l5); Végeladás (1916); A hét sovány esztendő és más elbeszélések (1918); A 111-es (1918); Kis meséskönyv (1920); Vörös pillangó (1921); Mese az ördögről (1923); Papírkosár (1926). Színművek: A királyné apródja (Makai Emillel, Vígszínház 1899); Bernát (u. o. 1907); A masamód (u. o. 1910); János vitéz (Kacsó P. zenéjéhez, Bakonyi K.-nal, Királyszínház 1904); Tündérlaki lányok (Vígsz. 1914); Naftalin (u. o. 1914); Kis cukrászda (u. o. 1922); Arcok és álarcok (u. o. 1925)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2030 .cimszó a lexikon 357 . oldalán van.