12007.htm       CIMSZO:        Héber nyelv Magyarországon                          SZOCIKK:     "Héber nyelv Magyarországon. A H. oly régi, mint maga a zsidóság ebben az országban, mert a zsidó liturgia nyelve mindig a héber volt. A legrégibb ismert irodalmi termek Nagyszombati Izsák (l. o.) Minhagim c. kompilációja azonban csak a XIV. sz.-ból való. Viszont az ugyanezen időből származó legrégibb magyar nyelvű bibliafordítások töredékei kétségtelenül nem a héber eredetiből készültek. Ugyanez áll a Károli Gáspár teljes bibliafordításáról is (Vizsoly 1591), bár ő maga az ellenkezőjét állítja. Hébernyelvű irodalomról Magyarországon azonban még ez időtájt sem tudunk. Pedig bizonyosan kellett lennie, hisz a zsidók között mindenütt voltak tudósok, ha nem mások, a rabbik, akik hivatásukból folyólag művelték a zsidó vallástudományt, amelynek nyelve a keresztény Európában kizárólag a héber volt, Csakhogy ebből a korszakból alig egy pár rabbi nevét ismerjük, műveikről meg éppen nem tudunk. Tudjuk ellenben hogy a reformáció nyomán, mint Európa egyéb részeiben, úgy Magyarországon is elterjedt a héber nyelv ismerete, kivált a protestáns keresztény tudósok között. Magyar ifjak tekintélyes számban keresték fel e külföldi főiskolákat, onnan hozták magukkal a héber nyelv több-kevesebb ismeretét és irodalmi használatát. Ennek bizonysága azok az üdvözlő versek, melyekkel ez ifjak köszöntötték tanulótársaikat disszertációik alkalmából s amelyeket ezekkel együtt nyomtatásban is megjelentettek. Ezek a versezetek túlnyomóan hebegő kísérletek csupán, amelyek közt ritkán akad nagyobb gyakorlottságra valló néhány sor. A XVI. és XVII. sz.-ból. mintegy 50 szerzőtől ismerünk ilyen verseket. Egyesek az élő beszédben is tudták használni a hébert. Kelp Márton Apafi Mihály fejedelem ravatala felett héber gyászbeszédet mondott. Néha nők is héberül leveleztek. Dálnoky Lőrinc 1643. héberből latinra fordította Emmanuele Portó zsidó szerző egyik művét. Ugyanő lelkes buzdító beszédet mondott a héber nyelv megtanulása erdőkében. Apáczai Cseri János kolozsvári székfoglalójában rajongó szeretettel szól a héber nyelvről, mint a nyelvek ősanyjáról, mint Dávid és Ezsajás nyelvéről, annak szépségeiről és kifejező gazdagságáról. A kereszténység és zsidóság határvonalán áll a szombatos Péchi Simon (l. o.) a XVII. sz. első felében, akinek alapos héber nyelvismeretéről tanúskodnak nagyszámú fordításai (Mózes 5. könyve, a Zsoltárok, a Sziddur, egyéb liturgikus és rituális művek részei). Péchi ez ismereteit kétségkívül külföldi utazásai alatt szerezte, mert itthon nem igen lehetett rá alkalma az erdélyi zsidók csekély száma miatt. De lehetséges, hogy tanulhatott az ezidő tájban Gyulafehérvárott letelepedett szefárd zsidóktól, akik általában magasabb kultúrfokon állottak. Viszont Nagy-Magyarországon ettől a századtól kezdve mindsűrűbben sorakoznak a zsidó tudósok, főként rabbik, akiktől héber-nyelvű művek maradtak fenn. E művek kevés kivétellel mind a talmudi tanulmányok körébe tartoznak. Annál meglepőbb egy igazi héber költőnek, a móri származású Lewisohn Salamonnak váratlan feltűnése a XIX. sz. elején. Azontúl a H. mint a költészet kifejező eszköze nemigen jő számításba. Voltak ugyan koronként ügyes héber verselők, különösen fordítók, mint pl. Schönfeld Baruch (1778-1853) és Bacher Simon (1823-92) (l. o.) De költőnek a legújabb időkig alig válik be más, mint a később Palesztinába elszármazott Avigdor Hameiri (l. o.), aki egyes egyedül az Ember tragédiáját is lefordította héberre. A magyar költészet sok gyöngyét már korábban átültették héber nyelvre. Nagyobb jelentőségre jutott a H., mint a zsidó vallástudomány nyelve, miáltal megúvta összefüggését a többi országok enemű tudományával. Észrevételek és interpretációk a Talmud és a decisorok egyes részeihez és főként vallásügyi kérdésekben adott vélemények (responsumok, l. o.) teszik az irodalom javarészét. Több folyóirat is szolgálta az ú. n. rabbinikus irodalmat; a modem zsidó tudománynak van szentelve az 1921 óta megjelenő Hacófeh c. folyóirat (l. o.). Másnemű tudományos művek sokkal ritkábban keletkeztek héber nyelven : a zsidók gyors elmagyarosodása miatt itt nem volt sem mód, sem szükség a tudományok héber nyelven való művelésére és terjesztésére. Az utolsó évtizedben Erdélyben történt kísérlet a héber nyelv felélesztésére iskolai tannyelvül való bevezetése útján, a sikert ígérő kezdés azonban nyomasztó külső körülmények ellenhatása miatt egyelőre nem vezetett eredményre. A héber nyelvtudomány Magyarországon nem tudott gyökeret verni és nem hozott létre eredeti alkotásokat. Csak iskolai használatra készültek nyelvtani kézikönyvek, még pedig előbb keresztény, mint zsidó részen. A reformáció hatása alatt Európa szerte álmot szőttek a tudósok a héber nyelv közeli rokonságáról a modern nyelvekkel. Magyarországon is így jött létre a héber-magyar nyelvhasonlítás, amelynek irodalma a XIX. sz. elejéig nyúlik le. A XVII. és XVIII. sz.-ban magyar szerzőktől mintegy 10 latin nyelvű héber nyelvtan jelent meg külföldön, 4 pedig külföldi szerzőktől Magyarországon, ami a héber nyelvvel való beható foglalkozásra mutat. A XIX. sz. azonban visszaesést mutat e téren. A zsidó iskolákban csak a bibliatanítás alkalmi kiegészítője a héber nyelvtan, amelyet rendszeresen alig tanítanak. Száz év alatt ezért alig 2—3 héber grammatika jelent meg zsidó szerzőktől Magyarországon."                               Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2007 .cimszó a lexikon 352 . oldalán van.