11992.htm CIMSZO: Házasság SZOCIKK: "«Az Isten vezeti az egyedül valókat a H.-ba, még a törvénytelen származásúakat is; lám, megindul egy ember a világ egyik széléről, a másik az ellenkező széléről, mégis összetalálkoznak és egy bekélnek» (Midras Ber. r. 65). A Biblia egynejűségben gondolta a H.-ot: «Ezért hagyja el a férj atyját, anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy egy lénnyé váljanak (Móz. II. 2. 24). Maleachi próféta szerint az oltár is sír, ha elvált asszonyok könnyei borítják el. Arra azonban, hogy csak egy feleséggel élhet az ember, nincs parancs a mózesi törvényben. Sőt eltűri a többnejűséget, bár érezteti szociális nehézségeit és ezeket azzal hárítja el, hogy védelmébe veszi a többnejű házasságból származó gyermekeket és elébe vágva az apai önkénynek, amely válogatna a kegyeit feleség és a kevésbé kegyelt között, mindre terjeszti ki az öröklés jogát (Móz. V. 21, 15). Védelmébe veszi az özvegyet is, bárha az erre vonatkozó rendelkezés látszólag az elhunyt férj védelmét célozza. Az elhunyt férfi testvérét ugyanis arra kötelezi a Biblia, hogy feleségül vegye annak özvegyét és «testvére házát ilyen módon felépítse». Vagyis: hogy e sógorházasságból született fiútódban az elhunyt neve tovább élhessen. Az akkori szociális viszonyok között hasznos lehetett ez a rendelkezés, de már akkor nem tartották minden esetben végrehajthatónak és maga a Tóra nyújtott módot a sógorházasság elkerülésére a chalica (l. o.) által. De a H. szentségéről való felfogás sehol sem domborodik ki olyan élesen, mint abban a törvényben, amely a házasságtörésre vonatkozik. A házasságtörést halállal sújtja a Biblia (Móz. III. 20. 10; V. 22. -2). Ezzel szemben megengedi a házasság felbontását, még pedig úgy, hogy ezt a férj jogának állapítja meg, a nő számára pedig csak azt a jogot biztosítja, hogy házasságának felbontása után szabadon elmehet, új férjet is választhat, de nem választhatja újból volt férjét is. (Az Új-testamentum erről más felfogást vall.) A H. intézményének teljes kiépítése már talmudi intézkedés. A H.-ot társadalmi kötelességnek minősíti a Talmud: «Szaporodjatok és sokasodjatok.» Ez a törvény a férfiaknak szól, nem a nőknek is. R. Jochanan ben Beróka mondja: «Férfiaknak, nőknek is szól.» (Jebámot 6. 6). Akinek nincs felesége, nem is ember (u. o. 63a). «Aki teljesíti (szabályos házasságban) a fajfenntartás kötelességét, olyan, mintha vért ontana. Jaakov szerint «olyan az, mintha Isten képét bontaná le» (u. o.). Ben Ázáj talmudszerzőt, aki nőtlen maradt, elítéli a Talmud (Toszefta Jesámot 8. 4). A házasság korhatárát is szabályozta a Talmud. A Pirke Abót (5. 24) megállapítja: «Tizennyolcéves korában házasságra érett a gyermekifjú». «Ha lányod megérett a házasságra szabadítsd fel rabszolgádat és add hozzá, [ha másképpen nem tudnád férjhez adni] (Peszárchim 113a). A talmudi házasságjog szerint a kiskorú nő csak apai engedelemmel köthetett házasságot; az apától való megkérése tehát kötelező volt. A H. előtt rendszerint szerződést kötöttek az apától kapott kelengyére, a hozományra és a nő végkielégítésére vonatkozólag, amelyet az apa tartozott adni, vagyonának egy tizedéig legalább. Elválás esetén a nő igényt tarthatott végkielégítésre, amelyet a keszubó (kesszübe) okiratban biztosítottak. Hajadon állapotból férjhez ment leány legalább 200 zuzt, özvegy pedig legalább 100 zuzt kapott; kohanita apák az alapösszeg kétszeresét követelték leányaik számára. Ehhez a végkielégítési alapösszeghez járult még a hozomány után igazodó jelzáloggal biztosított összeg is, a hozománynak kb. 150%-a. Azért állapították meg ilyen magas összegben a végkielégítést, hogy megnehezítsék a válásokat (Jebámot 89a). Árvaleány legalább 50 zuzt kapott a községtől, de rangjához mérten többet is. A ketuba ős sémi intézmény, de a Tóra még nem említi. A keszubóban biztosított összeget nem a férj, de a nő gyermekei örökölték anyjuk halála után. A házasságot a talmudi házasság jog szerint az eljegyzés (kiddusin, vagy éruszin) teszi teljessé. A kiskorú leány és leányzó (naára) eljegyzését az apa végezte a leány helyett. A házasságkötést lakomával ünnepelték meg, a lakodalmon való részvételt olyan fontos kötelességnek tekintették, hogy még a peszáchi kovászkitakarítást is elmulasztották miatta (Peszáchim 3. 7.) Az eljegyzési időt fiziológiai okokból lehetőleg rövidre szabták (Midrás Sám. 17. § 4). Részben még a Bibliára megy vissza a házassági akadályok statuálása. A házasság érvénytelen: 1. Kohanita és felszabadított rabszolganő, törvénytelen leány és lelenc között. (Kiddusin 4.1 — 3). 2. Levita és törvénytelen leány között; levita és lelenc között; laikus és törvénytelen leány között; laikus és lelenc között. 3. Főpap és elvált asszony között; főpap és parázna között. 4. Vérrokonok között a Biblia (Mózes 3. 18) kategóriái szerint. A Talmud még kibővítette a rokonsági kört és megtiltotta a házasságot mindkét ágon való nagyanyával, mostohanagyanyával és a gyermek menyével (Jebámot 21a). Törvénytelen még a kasztrálttal és a nem zsidóval kötött házasság (Mózes V. 7, 1; Jebámot 8, 3). A Talmud az ethikai szempontok tekintetbe vételére is kötelezi a házasulót. «Akiba tanítja: aki nem magához való nőt vesz el, öt törvény ellen vét: 1. Ne állj bosszút. 2. Ne tarts haragot (össze nem illő házasságban bosszúállás és haragtartás kísérti az embert). 3. Ne gyűlölj (az össze nem illő házasok gyűlölik egymást). 4. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat (szerencsétlen házasságban a felebaráti szeretet is megsemmisül a házasfelek között). 5. Éljen a testvéred melletted (de ilyen házasságban fenyegetve van a békés együttélés, már csak azért is, mert az asszony szerelme más felé fordulhat)» (Ábót di R. Natán 26). «Tilos az embernek eljegyeznie magát, mielőtt a nőt szemügyre veszi, mert hátha később kivetni valót talál rajta, holott írva van: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat» (Kidd. 41a). «Aki leányát öreg emberhez adja, vét ez ellen a törvény ellen: Ne szentségtelenítsd meg lányodat, hogy paráznaságra add» (Szanh. 76a). Érdekesen világítja meg a Talmud átöröklődési teóriáját a következő maxima: «Magas növésű ne vegyen el magas növésűt, törpe ne vegyen el törpét, világosszőke ne vegyen el világosszőkét, fekete ne vegyen el feketét, mert ezek a testi tulajdonságok az utódokban még felfokozódhatnak. (Bediór. 45b). A házasságkötés (éruszin), mennyezet (chuppa) alatt történik. A Talmud idejében az apák fiúgyermekük születésekor cédrusfát, leány születésekor ciprusfát ültettek, hogy abból készíthessék később a baldachinhoz való oszlopokat. Két lakodalmat tartottak, a menyegző napján és az ezt követő szombaton. A lakodalmi vendégséget a talmudi időkben a vőlegény barátai és közülük különösen a két susbin, az aravezetők mulattatták és ezek meg is ajándékozták a házasságkötő párt. A menyasszonyt zeneszóval kísérték a szülői házból új otthonába, a jegyespárt ez alkalommal megkoszorúzták. A közönség közé mandulát, diót szórtak és dicsőítették a menyasszony szépségét, Hillel szerint akkor is, ha nem volt szép. A zsidó vigadozásnak azonban nem szabad zavartalannak lenni, azért Mar bar Rabina példájára (Beráchot 30b) értékes kelyhet törtek össze a menyegzői lakomán. A későbbi vallásgyakorlatban ezt a házasságkötés vallásos szertartása végén a vőlegény végzi. (L. Chupó vekiddusin)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1992 .cimszó a lexikon 350 . oldalán van.