11935.htm       CIMSZO:        Halotthamvasztás                                 SZOCIKK:     "Halotthamvasztás. A zsidó vallás törvényei a H.-sal szemben nem foglalnak el határozott tiltó álláspontot. A Biblia az emberi holttestre vonatkozólag nem intézkedik törvényszerű kijelentéssel, az elföldelés tehát ősrégi tradíción alapul csupán, viszont az elégetés nincs eltiltva. A kodifikátorok mégis a szokáson alapuló elföldelést négy leszögezetlen deszka lap köze (l. Temetés) a Deuteronomium 21. 23-ból következtetik ; így Maimonides is erre a kitételre hivatkozik : «neked el kell őt temetned». Erre való hivatkozással a Sulchan Áruch szerint «a földbe való eltemetés pozitív parancs». Bizonyos, hogy az elhamvasztás pogány szokás volt, melytől a zsidó nép és vallás irtózott, jóllehet a királyok és előkelők holttesteinek elégetése szokásos volt. Még a Hasmóneusok korában díszes ruhába öltöztetve égették el az előkelőket, ha így kívánták. A Misna-Abóda Zárá 1. 3 szerint: «Minden oly temetés, mely tűzzel áll kapcsolatban, bálványimádás »Kétségtelen, hogy a zsidó vallásos felfogást ez fejezi ki leghívebben. A köznép alkalmazkodott is ehhez s éppen azért el is tiltották a H.-t a zsidó állam fennállása idején. Dogmatikus alapon azonban nem tehető ellenvetés a H-sal szemben Maimonides (Jad Hachazaka 8.) szerint sem. Albo Josef XIV. századi toledoi híres vallásbölcsész Ikarimjának 4. 80-ban pedig kritizálja Ábrahám ibn Daudot és Nachmanit ellenszegülésükért, melyet ezek a megfontoltabb és konzervatívabb tudósok hangoztattak a H. ellen oly időben, mikor a máglyák lobogó tüze a zsidóságot irtózattal töltötte el. Igen érdekes, hogy az olasz kabbalisták és rabbik úgyszólván egyhangúlag ellenezték a H.-t rendkívül nagy világi műveltségük dacára is ugyanakkor, midőn a modern H. megkezdődött. Benamozegh Elia a múlt század második felében működő hírneves livornói főrabbi hébernyelvű tanulmányt írt e tárgyról s nem tartja azt a zsidó szokásokkal összeegyeztethetőnek. Viszont Tedeschi Moise triesti főrabbi a múlt század végén nemcsak megengedte, hanem saját holttestére vonatkozóan is így intézkedett, ő azonban egyetlen kivétel volt az egész olasz rabbikarban. Benamozegh merev ellenszegülése a kabbalisztikus tradíciókból magyarázható s az abban foglalt ama tanból, mely a test épségét holt állapotban sem óhajtja veszélyeztetni. Ez a felfogás a keresztény vallás feltámadási hitével bizonyos analógiát vall. Az orthodoxia mindenütt elítéli a H.-t és sehol sem engedélyezi, a modern zsidóság rabbijai pedig általában véve azt az álláspontot foglalják el, hogy funkcióra való felkérés esetén nem zárkózhatnak el az elől."                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1935 .cimszó a lexikon 342 . oldalán van.