11872.htm CIMSZO: Gyulafehérvár SZOCIKK: Gyulafehérvár (régebben Károlyfehérvár) 9645 lak. (1920), melyből 1770 zsidó, a legrégibb és évszázadokig az egyetlen erdélyi város, hol zsidók törvényes alapon lakhattak. Bész-dinjét már 1591. említi egy hébernyelvű forrás, de az első okmányszerű adat 1623-ból való, mely évben Bethlen Gábor fejedelem engedélyt adott a törökországi spanyol zsidóknak a városban való letelepedésre. Ennek következtében ott egy szefárd rítusú hitközség keletkezett külön templommal és elöljáróval, de egyébként az askenázokkal közös vezetés alatt. Az 1650-iki alkotmánytörvény (Approbatae Constitutiones) kifejezetten Gyulafehérvárra korlátozza a zsidók lakhatását. Mivel hatósági és magánszemélyek gyakran háborgatták őket, kérésükre Apafii Mihály fejedelem 1673. privilegiális levelet adott nekik, hogy bántódásoktól védve legyenek. Ezt a kiváltságlevelet több ízben megújíttatták a zsidók. A XVIII. sz. elején a Rákóczi szabadságharcával kapcsolatos zavarok annyira megtizedelték a gyulafehérvári zsidókat, hogy 1724. már csak heten voltak adófizetők, mely szám 1743-ig 24-re, az 1754-iki összeírás szerint pedig 31-re emelkedett. Az előbb említett évben a «zsidó compagni» magyar nyelvű beadványban panasszal fordul a kir. kormányszékhez, hogy a vidéken «dispersim» (szétszórtan) lakó zsidóság vonakodik hozzájárulni a hitközség adóterheihez. 1736-ban kezdik meg az első hitközségi jegyzőkönyvet, az ú. n. pinkászt amely legrégibb enemű dokumentuma az erdélyi zsidóságnak. Az első feljegyzések Ábrahám b. Izsák Russo «chacham» (rabbihelyettes) keze írása, aki 1738. halt meg. Russo, mint neve és írása mutatja, spanyol zsidó volt, de az volt abban az időben az elöljárók nagy része is. Feljegyzéseit héber nyelven fogalmazta meg, később zsidó német (jiddis) és spanyol-zsidó nyelven, de mindig héber, még pedig majd askenáz, majd szefárd betűkkel írtak a feljegyzéseket, aszerint, ki volt az írójuk. De már az első évtől fogva a könyv utolsó lapjától kezdve visszamenőleg magyar és német nyelvű és írású feljegyzéseket is találunk. A Gy.-i hitközség birtokában nagyrészt a hitközségi bíróság (bész-din) tárgyalásainak jegyzőkönyvei találhatók. A bész-din ítélete alá tartoztak keresztények követelései és panaszai is zsidók ellenében, míg fordított esetben vegyes bíróság (Forum Judaic -Mixtum) döntött, amelynek egy vagy több keresztény tagja is volt, rendszerint a püspök vagy a városi magisztrátus képviselője és ily esetekben az utóbbi jegyezte fel a pinkászban az ítéletet. A bész-din döntése ellen a püspöki udvarhoz, vagy a városi tanácshoz volt fellebbezésnek helye aszerint, hogy melyik volt éppen a zsidók főhatósága. A zsidók jobban szerették a püspök fönnhatóságát, mint a városét s midőn b. Mártonffi György püspök idején kivették őket ennek jurisdictiója alól s a városéba utalták, nem nyugodtak addig, míg a korábbi állapotot vissza nem állították. Mivel a bész din tárgyalásai a mindennapi élet számtalan kérdésére vonatkoznak, a jegyzőkönyv eleven és a közvetlenség erejével ható képet fest a zsidók társadalmi életéről, szokásairól, foglalkozásairól és mindenféle viselt dolgairól. De mivel a jegyzőkönyveket rendszerint a rabbi is, mikor az állás be volt töltve, aláírta, sőt néhányszor rabbi- vagy elöljáró-választási jegyzőkönyveket és más fontosabb, a hitközség életét érintő eseményeket is feljegyeztek, a jegyzőkönyv sokszor egyetlen forrása a gyulafehérvári rabbik történetének, akik 1754—1868. az országos főrabbi címét viselték (l. Erdély), valamint magának a hitközség történetének is. Az utolsó feljegyzés benne 1835-ből való, tartalma tehát egy századra terjed. A jegyzőkönyv 273 számozott és többé-kevésbé teleírt és mintegy 100 üres kis-folió alakú lapból áll, de a 122-179. levél hiányzik belőle. Nagy kultúrtörténeti fontosságánál fogva helye egy zsidó múzeumban volna. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1872 .cimszó a lexikon 333 . oldalán van.