11776.htm CIMSZO: Goldziher SZEMELYNEV Goldziher Ignác SZOCIKK: "Goldziher, 1. Ignác, világhírű orientalista, szül. Székesfehérváron 1850 jún.22., megh. Budapesten 1921 nov. 13. Atyja jómódú, művelt és vallásos kereskedő volt, G. Vilmos szemésztanár (1. o.) és Bacher Vilmosné G. Ilona kiváló pedagógus (l. o.) pedig unokatestvérei voltak. Gimnáziumi tanulmányait a cisztercitáknál végezte szülővárosában, de már 16 éves korában a budapesti egyetemen Vámbéry tanítványa volt s mellesleg állandóan képezte magát a zsidó tudományokban is. 19 éves korában a berlini, majd a lipcsei egyetemen folytatta tanulmányait s itt a hírneves Fleischer kedvenc tanítványa volt. Miután az utóbbinál fil. doktorátust tett, 1870. a leideni, majd oxfordi és cambridgei egyetemek keleti kéziratait tanulmányozta.1872-ben hazajött s 22 éves korában egy. magántanárnak habilitálták, de már a következő évben b. Eötvös József kultuszminiszter nagyobb áll. ösztöndíjjal keleti tanulmányútra küldte s G. hosszabb ideig Cairó-ban, Damaszkuszban és Palesztinában tanulmányozta az arab filológiát, mohamedán teológiát és egyházjogot. 1875 óta a Magyar Tud. Akadémia lev., majd 1892. rendes tagja, gróf Kuun Géza halála után pedig a nyelvtudományi szakosztály elnöke lett s az Akadémia belső életében haláláig vezető szerepet vitt. Tagja volt számos legelőkelőbb külföldi akadémiának és tudományos intézetnek, így a szentpétervári Császári és a Porosz Kir. Akadémiának Berlinben, a göttingeni Tudós Társaságnak, a müncheni Bajor Kir. Akadémiának, a madridi Acadeinia Reálnak, a londoni Royal Asiatic Societynek, a Deutsche Morgenlándische Gesellschaftnak, a svéd, a hollandi, kalkuttai és egyiptomi Keleti Társaságoknak, az Académie Francaisenek, a leideni és amszterdami akadémiáknak, a londoni Jewish Historical Societynek és más nagyhírű tudományos társulatoknak a világ minden részén, az aberdeeni és cambridgei egyetemeknek pedig díszdoktorává avatták. Számos alkalommal képviselte a Magy. Tud. Akadémiát és a magyar kormányt a jelentékenyebb külföldi tudományos kongresszusokon, így többek közt az 1889-i Stockholmban tartott orientalista kongresszuson, amelyen maga a svéd király nyújtotta át G.-nek a legkiválóbb orientalistának kitüntetésére szolgáló nagy aranyérmet. Az 1901. párisi és az 1908. saint-louisi világkiállítások alkalmával tartott akadémiák kongresszusára is G.-t küldték ki, mint a magyar tudományosság legméltóbb reprezentánsát. G. a budapesti egyetemen 1870 óta tanított mint magántanár és 1894. kapott nyilvános rendes tanári címet jogok nélkül, azonban katedrához csak 1905. jutott s ez alkalommal köszönt le a Pesti Izr. Hitközségnél harminc év óta viselt főtitkári állásáról. Közben számos külföldi egyetem meghívta tanárának, így a prágai, leideni, oxfordi és cambridgei egyetemek, az utóbbi közvetlen a hírneves Robertson Smith halála után, de G. valamennyit elhárította példátlanul álló szerénységgel. G. az Orsz. Rabbiszemináriumnak 1899 óta tanára volt, mint a zsidó vallásbölcselet leghivatottabb művelője. Óriási irodalmi működést fejtett ki s fiatal korától élete végéig munkatársa volt a legszámottevőbb magyar, német, francia és angol tudományos folyóiratoknak és enciklopédiáknak, így a Magy. Tud. Akadémia kiadványainak, a Zeitschrift d. Deutschen Morgenlándischen Gesellschaft, a Journal of Royal Asiatic Society, a Journal Asiatique, a Wiener Zschr. f. Kundé d. Morgenlandes, a Zeitschrift für Völkerpsychologie, a Revue de Histoire des Réligions, a Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft, Literaturblatt f. orientalische Philologie, Zeitsebrift f.alttestamentliche Wissensehaft, Zeitschrift f. Assyriologie, Byzantinisehe Zeitschrift, Zeitschrift d. Deutschen Palestina-Vereins, Jewish Quarterly Review, a Revue des Études Juives, Jüdische Zeitschrift,Monatsschrift f.d. Geschichte des Judeatums, Magyar Zsidó Szemle stb. folyóiratoknak, a, Nöldeke, Kaufmann, Steinschneider stb. Emlékkönyveknek, a héber Jesurun és az olasz Scienzia folyóiratnak. Mint orientalistának legnagyobb érdeme, hogy óriási apparátussal felszerelve, ő volt az első, aki a tudományos kritika szempontjából feldolgozta az iszlám tradícióit, úgyszintén, aki interpretálta a mohamedán jogot, valamint a mohamedán világ másfél évezredes vallási fejlődését és belső szellemi, különösen teológiai küzdelmeit. Kutatási területe ennélfogva kiterjedt az egész iszlám-kultúrkörre, tekintet nélkül a legkülönbözőbb nyelvekre. Így G. szanszkritul és oroszul is megtanult, miután ezen nyelvterületekre is kihatolt az iszlám kultúrköre, de éppenígy már fiatal korában megtanult törökül és új-perzsa nyelven is. Az orientális tudományok történetében G. neve közvetlenül De Sacy, Renan és Fleischer neve mellett említtetik, mint azok legméltóbb szellemi örököse. 1913-ban elfogadta az upsalai egyetem meghívását több hónapra ferjedő előadások tartására, de 1920. a párisi egyetem kitüntető meghívását ismét elhárította. 1917—18-ban dékánja volt a bpesti egy. filozófiai fakultásának. Születése 60. évfordulóján 1910. tanítványai emlékkötetben rótták le iránta hálájukat,1911. pedig a külföld legkiválóbb orientalistái nyújtották át a G.-Festschriftet. G. főbb művei: I. Zsidó tudományra vonatkozóak: Studien über Tanchum Jerusalmi (Leipz. 1870); Ballagi Mór héber nyelvtanának átdolgozása (1872); Der Mythos bei den Hebráern und seine geschichtliche Entuickelung (Leipzig 1876. angolul 1877 London); Das arabische Original von Maimunis Sefer Hamischpot; Über eine formel in der jüdischen Responsenliteratur und in den muhammedanischen Fetwas; Die Sabbathinstitution im Islam; Proben mu-hammedanischer Polemik gegen den Talmud; Ibn Hut, the mohammedan mystic and the Jews of Damascus; Bemerkungen zur neuhebraischen Poesie; Said ben Hasan d‘Alexandrie; Mélanges Judeo-Arabes; Hebraische Elemente in muhammedanischen Zauberformeln; Az álmok jelentősége a régi hébereknél; A talmud és midrás grammatikájáról; Muhammedanische Traditionen über den Grabesort des Josua; Über das Patriarchengrab in Hebron ; Maimo-nides Gutachten über Musik ; Über jüdische Sitten und Brauche aus muhammedanischen Schriften; Polemik der Drusen gegen den Pentateuch, Renseignements de source musulmane sur la dignité de Réch-Galouta; A zsidóság lényeg és fejlődése (1922) stb. II. Az egész Iszlám kultúrkörének filológiájára, teológiájára, vallásbölcsészetére, költészetére, tudománytörténetére, polgári és egyházjogára, archeológiájára vonatkozó főbb művei: Beitrage zur Geschichte der Sprachgelehrsamkeit bei den Arabern (3 k., Wien 1871—73); Beitrage zur LÁteratur geschichte der Schia (u. o. 1874); Az iszlám (1871, franciául is); Die Zahiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte (Leipzig 1884); Abhandlungen zur aralnschen Philologie (2 Bde. Leyden 1896 — 99); Die Legende vom Mönch Barschische (Kirehhain 1896); A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődésében (1877); Le culte des ancétres et le culte des morts chez les Arabes (Paris 1885); A mohamedán jog eredete (1884); Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben (1885); Mohammedanische Studien (2 Bde. Halló 1889— 1890., G. leghíresebb munkája); A pogány arabok költészetének hagyománya (1893); Der Dican des Garwal ben Al Huteja (Leipzig 1893); Salid b. Abd-el Kuddush und das Zindikhtumu wahrend d. Regierung d. Chalifen Al-Mahti (1893); Renan mint orientalista (1894); A történetírás az arab irodalomban (1895); Emlék-beszéd R. Fleicher felett (1899); A buddhizmus hatása az iszlámra (1903); Vorlesungen über der Islam (Heidelberg 1910. 2. kiad. 1925, Becker porosz kultuszminiszter előszavával, magyarul 1912); The influence of partition on Islam (1912); Tradition als Dogma (Stockholm 1918); Katholische Tendenz und Partikularismus im lslam (u.o. 1914); Islam fordomoch nu(u.o. 1915) Vámbéry Ármin emlékezete (1915); Stellung der alten islamischen Orthodoxie zu den antiken Wissenschaften (Berlin 1916); Streitschrift des Garali gegen die Batmijja Sekte (Leiden 1916); Die Richtungen der islamischen Koranauslegung (u. o. 1920). Ezeken kívül ő írta az arab történelmi és irodalmi részt a Nagy Képes Világtörténet, az Egyetemes Irodalomtörténet, a Pallas, Révai és a Brockhaus Lexikon nagy kiadásába s az iszlámról szóló részt a Kultur der Gegenwartba. Sajtó alatt vannak több kötetre tervezett hátrahagyott munkái és szétszórt értekezései Gesammelte Schriften címen. 1926-ban az École Nationale de Langues Orientales Vivantes Parisban kiadta G. műveinek jegyzékét Heller Bernát feldolgozásában s ebben 580 nagyobb művét és tanulmányát sorolja fel. G.-t halála után a külföld legilletékesebb tényezői úgy említették, mint nem csupán az iszlám legkimagaslóbb ismerőjét és legkiválóbb orientalistát, hanem mint korának egyik legkimagaslóbb elméjét is. 1924-ben szülő városa méltó ünnepségek közt avatta fel a G. szülőházán elhelyezett emléktáblát." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1776 .cimszó a lexikon 319 . oldalán van.