11764.htm   CIMSZO:     Gondviselés             SZOCIKK:    "Gondviselés (gör. pronoia), Isten előretudása és rendelkezése a dolgokról, akaratának megvalósítása céljából; jelenti még a világegyetem és minden történés ellenőrzését is. A G.-re nincsen eredeti héber szó, de a K. e. 2. sz.~i apokrypha, a Bölcsesség Könyve (14. 3, 17, 2) használja azt, majd az arabból fordítás útján a hosgóchó szó ment át a héberbe. A G. doktrínája nem-zsidó, sőt nem is monoteista gondolkodóktól ered, így Cicero és Seneca (De Providentia) fejtegették azt. Habár a számos attribútum közt, mellyel a zsidó gondolkodók az Egy-Istent, a személytelen legfőbb Lényt felruházták, a G. mint külön szó nem szerepel, mégis a fogalom sűrűn meg van magyarázva. A G.-ben való hit az örökkévaló akaratában, mindentudásában, az emberiséghez és különösen Izraelhez való viszonyában nyilvánul meg s ez a régi héber iratokban számos helyen kifejezésre jut. A következő bibliai helyek tanúskodnak a zsidóságnak a G.-be vetett spontán hitmegnyilatkozásáról, mely különbözik a mélyen átgondolt és kidolgozott isteneszmétől: ő látja az ember fiait (Zsolt. 33. 13,14); Uralma kiterjed minden emberi nemzedékre (Zsolt. 145. 13); Király és Pásztor (Zsolt. 123.1; továbbá Zsolt. 66. 8); idejében gondoskodik mindenkiről (Zsolt. 145. 16); az ember megszakítás nélkül isteni G. alatt áll (Zsolt. 22. 10, és Jób 14. 5); Isten irányítja az emberi dolgok menetét, a népek sorsát és szerencséjét (Zsolt. 37. 5, 46.10,46. 7, 91.1-7, 104. 13, 16, Példab. 16.4, Dániel 2.21, 4. 14, Jesája 10.5—10, Jer. 5. 24,18. 7-8, Jób 37. 2—7, Ámosz 4. 7). A Biblia a pátriárkák, de az egész Izrael életében és sorsában is a G.-nek döntő szerepet juttat. A G.-ben való hittel kapcsolatos az az optimizmus, amely jellemzi a bibliai világnézetet. A rosszat vagy az ember maga okozta, miután a rossz és jó közötti választás az ő szabad akaratán múlik, vagy az ember nevelése és büntetése miatt történt az. A bűnös talán legkedvesebb tárgya volt az isteni G.-nek és szeretetnek. A bibliai szerzők egyszerű hite a G.-t és az emberi szabadságot összhangzatba tudta hozni. A talmudszerző tannaiták és amórák állásfoglalása a G.-t illetőleg nem igen különbözött a bibliaitól. Véleményeiket számos feljegyzett paraboláik, allegóriáik, homiletikai és exegetikai fejtegetéseik tükröztetik vissza. «Minden, amit Isten tesz, jó célból teszi.» (Beráchót 60b). R. Akiba szerint minden esemény előre van meghatározva, jóllehet az embernek szabadságában áll a választás; a világ jóságosán ítéltetik meg, de a döntés az ember viselete és szelleme szerint történik (Ábót 3.24; Ábót di R. Natan 39). Isten célja tudatos még a gonosztevők látszólagos tenyészésében és az igazságosak szenvedésében is (Ábót 3-16, Jóma 86b); Isten a döntő bírája az ember sorsának és szerencséjének (Lev. R. 8.; Gen. R. 68» Peszikta 11b; Midrás Sámuel 5.; Tanchuma, Bamidbor 18); Isten őrködik az országok felett, Izrael és valamennyi nép felett (Szifré Deuter-40); senki sem sebezheti meg egy ujját sem, amíg azt a G. úgy nem rendeli (Chullin 7b). A Deuter. 31. 15 arról tanúskodik, hogy az ember testi, morális és szellemi képességeit születése előtt meghatározza a G., jóllehet a szabad választást, azaz akaratszabadságot meghagyja neki. (Tanchuma, Pekkudé; Jalkut 2. 716). A G. a zsidó liturgiában is sűrűn előfordul, már a legrégibb imaszövegekben is. A liturgia szerint Isten teremtő aktivitása szünet nélküli, «minden nap újra teremti a kezdet művét». G.-e nyilvánvaló Izrael történetében; segíti és támogatja az élőket, feltámasztja a halottakat, felemeli az elesőket, gyógyítja a betegeket, megszabadítja a foglyokat. Ez a naponként háromszor elmondott Semóne Eszrében foglaltatik. A rós-ha-sónó-liturgia különösen az Uneszane Tókef dicsérő imában hangsúlyozza a G. jelentőségét az ember fennmaradására, valamint az emberi sors előre-megállapítottságát. Mindezek a spontán vallási megnyilvánulások Philonál rendszerbe vannak foglalva. Szerinte Isten mint a világ jóságos Teremtője, művének Gondviselője is; ki folytatja alkotását s gondoskodik gyermekeiről, a világegyetemről pedig annak törvényszerűsége által; jósága kimeríthetetlen, ítélete kegyelemmel párosult. A középkori vallásfilozófusok közül Juda Ha-Levi a Cuzariban foglalkozik a G.-sel, amelyet az emberi szabadsággal összeegyeztethetőnek tart; a fatalizmust ellenben elveti. Végső analízisben minden dolog végoka Isten, de ő nem közvetlen okozója a történéseknek, hanem csupán távolabbi, kezdeti, míg a másodlagos vagy közvetítő okok főhelyén áll az ember szabad akarata; az ember nincs kényszerítve, de szabadságában áll a választás. Isten tudja, milyen lesz az ember választása, de nem oka a választásnak; hogy Isten a dolgokat előre tudja, ez nem mozgató ok. Egy másik középkori vallásbölcsész, Ábrahám ibn Daud, az Emunó Rómó szerzője a rossz létezését egyezteti a G.-sel. A rosszat nem okozhatja Isten, aki jóságos. A rossz nem pozitívum, hanem csupán tagadása a jónak, tehát nincs szerzője. Isten és az anyag nem ellentétes sarkpontok; Isten abszolút lényeg, az anyagnak nincs léte, hanem az minden tökéletlenség oka. Nem minden tökéletlenség rossz, mert az isteni G. valamennyi teremtményt a tökéletesség ama fokával ruházott fel, amely leginkább megfelel az ő természetének. Látszólagos tökéletlenséget a közösség nagyobb látókörének szempontjából kell tekinteni; így, ha valaki csekélyebb szellemi képességgel van megáldva a G.-től, akkor az a társadalomnak keze munkája útján lehet hasznára. Az emberi akaratszabadságnak ő is híve s mint aristoteliánus egyik legfőbb megelőzője Maimonidesnek. Utóbbi a Móré Nebuchimban foglalkozik a G.-sel (III. rész). Maimonides elveti az epikureusok tanítását, amely szerint minden véletlen és nincs G., de az aristoteliánusokét is annyiban, hogy ezek csupán a holdszférára vonatkoztatják azt. Maimonides szerint a G. nem egyedekkel törődik. Az aristotelesi Nicomachoszi Etika nyomán szól az általános és speciális G.-ről (Hasgóchó perótisz u-klólisz), de elveti a fatalizmus hitét, amely szerint mindent korlátoz Isten akarata és hatalma; ellenben vallja azt, hogy Isten bölcsessége kormányozza a világot, de ezen belül az embernek szabad akarata van. Az ember szabadnak teremtetett, Isten pedig igazságos s az embert jóval jutalmazza, rosszal bünteti, érdemei szerint. A G.-nek nem egyforma a viszonya minden emberhez; az Isteni befolyást az embernél az intellektus teszi lehetővé s minél nagyobb az ember része ebben, annál nagyobb a G.-ben is. A prófétai képességűek, a jámbor és jóságos emberek ezen tulajdonságaik mértékéhez képest részesei az isteni G.-nek, viszont az istentelenek az állatokhoz hasonlatosan sohasem részesei annak. Istennél a dolgok előretudása lényegénél fogva nem hasonlít az emberi tudáshoz, mert Isten tudása mindent magában foglal, magát a Végtelent is s nem vonatkozik időre; amit tud, mindazt öröktől fogva tudja, az nincs változásnak alávetve s Tudása azonos Lényegével Isten ismeri a dolgokat, még mielőtt kialakultak volna, ezért parancsolta az embernek, hogy bizonyos lehetőségektől óvakodjék. Maimonides theodiceája abban kulminál, hogy a rossz tagadó és fosztó, annak Isten nem lehet szerzője, aminthogy nincs is annak szerzője, mely utóbbi tétele szofiszta szójáték. A G.-t vallásfilozófiái alapon még Josef Albo és Gersonides, az Ikkórium és a Milchamosz La-Sém szerzői, továbbá Bachja ibn Josef, a Chóvósz ha-Levóvósz (A szív kötelességei) szerzője (l. Etika) fejtették ki. A modern zsidó vallásbölcselet nincs túl azon, amit a G.-ről Maimonides tanított. A vallástanok a G.-t mint az ember morális kötelességéről szóló tant tanítják, tekintet nélkül egyéb vallási irányukra vagy pártállásukra. Meg kell még jegyezni, hogy Josephus szerint (Antiquitates XVIII. 1, § 2) a G. elismerése vagy elvetése képezte a vita és ellentót tárgyát a farizeusok, szadduceusok és esszénusok között is. (V. ö. Emil Birsek, «Jew. Encycl» (1904); Drummond, «Philo Judaeus II.»; Muller, «De Godsleer der Joden» (Gröningen 1898). (L. még Akaratszabadság és Etika.) "                 Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1764 .cimszó a lexikon 316 . oldalán van.