11672.htm CIMSZO: Gamaliel SZOCIKK: "Gamaliel, hat pátriárka neve. A G.
név már a Bibliában is előfordul, mint a Manasse-törzs fejedelme. A talmudi
korszakban Hillel családjának tagjai viselték főleg a G. nevet. Hillel unokája
I. G. «nászi» (fejedelem) és a jeruzsálemi Nagy Szanhedrin elnöke a főpap
mellett. Mint nagyatyja Hillel, úgy ő is számos törvény, megalkotója s ezekben
a «tikkun ha-ólom», a világ megjavítása vezette őt is (Gittin 4 1—3; Jebám. 16.
7; Ros hasána 2. 5). A vallási törvényhozásnál vezető szerepe, volt, erre
vallanak az ország különböző részeibe küldött intézkedései, melyeknek levél
formájuk volt (Szanhedrin llb; Toszefta Szanhedrin 2-6.; Jerusalmi Szanhedrin
18d). Rendelkezései a diaspora zsidóságára is kiterjedtek. G.-t az
Új-Testamentum is említi mint farizeust és törvény tudóst, akit a nép nagyon
tisztelt (Apostolok Cselek. 5. 34) s aki Jézus tanítványainak védelmére kelt
(u. o. 38-39) G. volt a tarsusi Saul (később Pál, az egyházalapító) mestere is
s Pál maga dicsekszik vele, hogy G. lábainál ült (Apóst. Cselekedetei 22. 3). A
Talmud több anekdotát jegyzett fel róla s ezek is rendkívüli tekintélyét
bizonyítják; így (Peszachim 88b) azt olvashatjuk, hogy maga a király és
királyné, I. Agrippa és Kypris keresték fel G.-t, hogy rituális kérdésben
megkérdezzék véleményét. Mily nagy volt a tisztelet iránta, azt legjobban
jellemzi a talmud nekrológja: «Amikor meghalt, a Tóra tisztelete alábbhagyott,
s tisztaság és jámborság szűntek meg élni» (Szóta 15.18). G. volt az első, aki
a Rabbán címet is viselte, amely a papi hierarchia megszűntével a tudósok
hierarchiájában csupán a Bész-Din legfőbb elnökét illette meg az első
századokban. Nyilvánosan tanított is, de ezt csupán az említett új-testamentumi
részből tudjuk, viszont arról bőségesen ír a Talmud, hogy iskolafő, 111.
törvénykezési elnök volt. G. fia a Róma elleni harcok egyik vezetője volt,
unokája pedig II G., aki az első és második század fordulóján a palesztinai
zsidóság feje és Jochanan ben Zakkai szellemi örököse volt. Utóbbi volt az, aki
Vespasianus császárnál kieszközölte G. családjának megkímélését. Jóllehet II.
G. is a Szanhedrin elnöke volt, a jeruzsálemi Templom elpusztítása után Jabnéba
tette át székhelyét, mint, az ottani iskola és Bész-Din elnöke. Nagy gondot
fordítottak kortársai s maga Johanan b. Zakkai is arra, hogy G. tekintélyét
minél inkább fokozzák, ezért előbbi is alárendelte magát G.-nak, jóllehet
szellemileg felette állott. Egyik tanítványa volt II. G.-nek Elieser ben
Hyrcanos, aki sógora is lett. II. G. volt az, aki hivatalosan, Rómától is
elismerve, először viselte a «nászi» (fejedelem), majd patriarcha címet, melyet
utódai örököltek. G.-t a római kormányzó Szíriában erősítette meg méltóságában
(Szanhedrin 11b). Rendkívül sokat tett a zsidóság belső egységének
helyreállításáért, amit nagy részben el is ért. Ezért emelte a jabnei
törvényház és akadémia tekintélyét is. Ő alatta fonottak össze a Hillel és
Sámmáj-féle iskolák, melyek még a Templom lerombolása után sem egyenlítették ki
ellentéteiket. Tekintélyének megőrzéséről a Talmud több helye tanúskodik. Egyik
legkiválóbb tanítványát, R. Josua ben Chananját megalázó vezeklésre ítélte,
ellenszegülése miatt, de midőn ez megjelent előtte, átölelte és megcsókolta s
így szólította meg: «Légy üdvöz, mesterem és tanítványom; mesterem a
tanulásban, tanítványom abban, hogy aláveted magad akaratomnak». Intézkedései
vallási és polgári ügyekben törvény erejével bírtak az egész Római Birodalom
zsidósága előtt. Rövid időre lemondatták méltóságáról, de később
visszahelyezték abba. A legfontosabb esemény II. G. patriárcha életében Rómába
való utazása a zsidóság nevében és érdekében. Ez útján kísérőtársai voltak R.
Akiba, továbbá elnöktársa, R. Eleazár ben Azarja és Jósua ben Hemmijah. Az
utazás valószínűen Domitianus császárságának utolsó éveiben történt, 95-ben s a
zsidóságot fenyegető gonosz törvények elhárítására irányult. Az utazás mély
nyomot hagyott a halachikus és aggadikus irodalomban is. A rómaiakkal ekkor
folytatott vitái is fel vannak jegyezve. Nagyobb nézeteltérése volt azonban a
keresztényekkel, akiket a Talmud minim-mel jelöl és szektáriusoknak tekint G.
nem ok nélkül feltette a zsidóság egységének megbontását tőlük. Igen nagy
érdeme az imakönyv revíziója: ő véglegesítette a naponkénti két főima
elhelyezését, ú. m. a Sémá-t és a Tizennyolc Áldásmondást, melyet utoljára ő
revideált. Ugyancsak ő rendelte el annak naponként háromszori elmondását. Mély
vallásossága ethikájának tisztaságával párosult: «Amíg te magad szánalmat érzel
mások iránt, Isten irgalommal lesz irántad, de ha nem érzel szánalmat, akkor
Isten se fog könyörülni rajtad». (Toszefta Bába Káma 9. 30; Jer. Bába Káma u.
o.; Sabbab 151a). Családjának és tudós vendégeinek megengedte a görög nyelv
használatát is, jóllehet a zsidók nemzeti okból közönséges embernek ezt nem
engedték meg. G. fia, Simon említi (Szóta 49b), hogy házukba sokan jártak
«görög bölcsességet» tanulni. Mint tudós úgy a halachában, mint az exegézisben
és a speciális jogban egyenlő nagyság volt kiváló kortársaival; allegóriái
különösen költőiek. A Talmud több szónoklat töredékét is feljegyzi (Szemáchot
8.) II. G. már nem érte meg a Bar Kochba-forradalmat, csupán annak
előkészítését, országos gyász nyilvánult meg temetésén s a prozelita Aquila, G.
és Akiba tanítványa emlékévet építtetett a sírján, mely a tradíció szerint
azonos a Jabne mellett ma látható, de későbbi építménnyel. Az egyszerű fehér
lepelben való temetést ő rendelte el, hogy a pompát megszüntesse másoknál is. G
utóda fia, I. Juda, majd ennek fia III G. lett örökség útján. A Misna
revízióját, melyet atyja a Patriarcha alatt kezdtek, ő alatta fejezték be. Több
szép erkölcsi mondását közli a Misna (Ábót 2. 2-4), ezek a Tórával való
foglalkozásra és a közügyekkel való törődésre vonatkoznak. Jellemző az a
mondása, mely a rómaiakra vonatkozhat: ""Óvakodj a kormányzattól,
mert a kormányon levők magukhoz vonzzák az embereket saját érdekükből;
barátoknak tüntetik fel magukat, amíg hasznuk van belőle, de elhagyják az
embert, aki szükségbe jutott». Tudományos kérdésekben való döntéseit a Talmud
jegyzi fel (Nidda 68b, B. Batra 189b; Jerus B. B. lOd.; Chullin 106a; Ber.
Berách. 60d.) fia, II. Juda pátriárka, majd annak fia, IV. G. követte, aki a
III. sz. vége felé élt Az ő fia volt III. Juda. Ez utóbbi pátriárkák már
valószínűen III G. óta Tibériásban éltek. Hillel leszármazottjai közül egyenes
ágon Palesztinában az utolsó pátriárka volt VI. G., akit lemondattak, mert nem
engedelmeskedett a császári rendeletnek, mely az újabb zsinagógák építését
eltiltotta. Ő volt az, aki barátságos hitvitákat rendezett zsidók és
keresztények közt. Emellett kiváló orvos hírében is állott s az V. sz.-beli
Marcellus római orvosi író említi, hogy a lépfene orvosságát G. .pátriárka
találta fel. A palesztinai pátriárkátus megszüntetése császári parancsra
történt; a diasporából odafizetett zsidó önkéntes adót is ekkor szüntették meg
s római adóvá alakították át (426). Irodalom. Graetz, Geschichte der Jnden
m.IV.; Schürer, Geschichte des Volkee Isrel (2. kiad.II.): J. Werembonrg, Essay
sur historie et Géographie de