11547.htm CIMSZO: Forradalom 1918—19 SZOCIKK: "Forradalom 1918—19. A világháború következtében beállott gazdasági válság és a nagy háborús veszteségek indították meg azt a defetista propagandát, amely a központi hatalmak országában pacifista népmozgalommá erősödött. Magyarországon az osztrák szoldateszka elleni tömeghangulat annyira támogatta a körülményeket, hogy a 48-as függetlenségi párt tagjai, akik monarchista-ellenes álláspontjuk miatt eddig meglehetősen távol állottak az állampolitika irányításától, most alkalmasnak vélték a helyzetet a magyar nemzeti aspirációk érvényre juttatására és főként a maguk soraiból megalakították a Nemzeti Tanácsot Károlyi Mihály vezetésével. A Nemzeti Tanács húsz tagja közül zsidószármazásúak voltak: Diner-Dénes József*, Biró Lajos, Hatvany Lajos*, Sándor Pál, a szociáldemokrata emberei közül: Böhm Vilmos*, Kunfi Zsigmond*, Schwimmmer Róza, Weltner Jakab. Károlyi személyét a háborús események hozták előtérbe, mert a sorozatos veszteségek elodázhatatlanná tették a különbeké kérdését, s mert Károlyi mindvégig ennek a híve volt és az antant felé való kapcsolatai kedvezőbb eredményeket ígértek más államférfiak kísérletezéseivel szemben, a Nemzeti Tanács egyedül őbenne látta, azt a politikust, aki az országot megmentheti legválságosabb helyzetében. Károlyi okt. 26. Bécsbe utazott kormányalakítás céljából, 27. azonban már vissza is érkezett a kormány átvételére való felhatalmazás nélkül. Ez a sikertelen kísérlet teljesen felkavarta a néphangulatot és mozgásba hozta a tömeget, amely demonstrációs felvonulásra indult. De a Lánchídnál fegyveres erő állta az útját és az eldördült sortűznél a tömegből két ember vesztette életét. Az egyik, a forradalom első zsidó áldozata: Fisch Jenő kiskunfélegyházai származású egyetemi hallgató. A forradalmi megmozdulást többé megállítani nem lehetett. Okt. 30. a forradalmi szervezetek hatalmukba kerítették a térparancsnokságot, a pályaudvarokat, a postát és a telefonközpontokat. Okt. 31. már az egész főváros a Nemzeti Tanács kezében volt, mire a király a kényszer hatása alatt, Schönbrunnból Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek. Az új kormánynak mindössze csak két zsidó tagja volt, Szende Pál* pénzügyminiszteri államtitkár és Kunfi Zsigmond* a közoktatásügyi tárca minisztere. A demokratikus politikai irányzat megszólaláshoz engedte a bolseviki agitációt is, mire Kun Béla nov. 18. hazatért Moszkvából és dec. 10. már megjelent a Vörös Újság. Ekkor már az állampolitika köztársasági tendenciája kétségtelenné vált, mire 1919 jan. 11. Károlyi Mihály lemondott a kormányelnökségről és a Nemzeti Tanács a magyar népköztársaság elnökévé tette meg. Az új Berinkey-kabinetben megmaradt Kunfi, hadügyi államtitkár lett Böhm Vilmos, külügyi államtitkár Diner-Dénes József* és a pénzügyek élére Szende Pál* került. Márc. 19. a végzetes Vix jegyzék következtében Károlyi átadta a hatalmat a szocialistáknak, akiknek nevében Kunfi az előretörő kommunistákkal megegyezést kötött. Márc. 21. megalakult a Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság a kommunista gazdasági berendezkedést a proletariátus diktatúrájának alapján az orosz bolsevizmus szisztémája szerint kívánta kiépíteni. Ennek első feltétele a magántulajdon megszüntetése volt; a kapitalista berendezkedés, a bankokrácia, a magánkézben lévő kereskedelem letörése és iparüzemek teljes kommunizálása. A magyar zsidóság, amelynek legnagyobb része a kapitalista termelés különféle ágazataiban, de főleg a kereskedelem munkaterületén építette ki gazdasági bázisát, legelsőnek érezte meg a kommunizáló államberendezkedés ránézve súlyos jelentőségű gazdasági politikáját. A felekezetében élő és a kapitalista berendezkedéshez ragaszkodó magyar zsidóság helyzetét megnehezítette az a körülmény, hogy a tanácskormányban számos olyan nemzetközi világszemléletet valló zsidószármazású népbiztos kapott helyet, akik már rég megtagadták felekezetüket és élesen szembehelyezkedtek bolsevizáló törekvéseikkel a régi államberendezkedés visszaállításáért küzdő zsidósággal. A népbiztosok kormányának az előbbi kormányok taglétszámát sokszorosan felülmúló keretében hitehagyott zsidó származásúak voltak a keresztény népbiztosokon kívül Kun Béla* (külügy), Böhm Vilmos* (szocializálás), Kunfi Zsigmond* (közoktatásügy), Pogány József* (hadügy), Rónai Zoltán* (igazságügy), Landler Jenő* (belügy), Varga Jenő* (pénzügy), Erdélyi Mór* (közélelmezés) és ugyancsak tagjai voltak még a kormánynak Lukács György*, Szabados Sándor*, Szántó Béla*, Kelen* és Vágó Béla* 1919 márc. 22. Szamuelly Tibort* kinevezték diktátornak, a munkássághoz és a vörös hadsereghez nem tartozó osztályok ellenőrzésére. Szamuelly szereplése és a politikai nyomozó élén álló Korvin-Klein Ottó* működése következtében a legsúlyosabb időket élte át a magyar zsidó polgárság is, mert a gazdasági szorongattatáson fülül napirenden volt a túszok szedése, hogy így fojtsák el az ellenforradalmi mozgalmakat. Ellenforradalmi tevékenysége miatt 44 zsidót végeztetett ki a forradalmi törvényszék, amelynek elnöke László Jenő* volt. 1919 júl. 25. a Szentes, Mezőtúr, kisújszállási vonalon sikerült román támadás következtében, 30. a vörös hadsereg feladta a Tisza-vonalat, mire Kun Béla átadta a hatalmat a szocialistáknak. (L. Ellenforradalom.)" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1547 .cimszó a lexikon 289 . oldalán van.