11538.htm CIMSZO: Főpap SZOCIKK: "Ellenben rendkívül szigorúan ügyeltek
mindenkor a következőkre: származásra anyai ágon is, p. o. rabszolganőtől
született kohanita sohasem lehetett F.; a legitim házasságból való születésre,
tekintetbe véve azt is, hogy minden rendű kohanita kizárólag csak hajadont
vehetett nőül, de özvegyet és elváltat nem a Levit. 20 1,13—14 szerint; a feltétlen
tiszta életre; a test épségre, melynek következtében bármiféle testi defektus
alkalmatlanná tette az illetőt funkciók gyakorlására; a F.-nak külsőleg is
imponáló, szép férfiúnak kellett lennie, szellemiekben pedig ügyeltek
bölcsességére. A F. részére előírt kötelességek és jogok a következők voltak:
hivatalba lépését megelőzte a felszentelés, amely egy hétig tartó ceremóniákból
állott, melyeket a Exodus 28. és Leviticus 8. tartalmaz. A felkenés a
Szentélyben őrzött olajjal történt s a funkciókat a kohaniták teljesítették;
fejére arany diadémot illesztettek, mely fehér szalaggal volt ellátva «Szent az
Örökkévalónak» felirattal. Ebből az arany diadémből kiemelkedett egy tiara
melyet «micnefesz»-nek neveztek. (Ez utóbbi fejviselet szolgál mintául a későbbi
pápai viseletnek, mely igen sokban a zsidó F. ornátusából fejlődött). A
kohanitáknak előírt rendes viselet felett volt a «Méil», mely ujjtalan
bíborszínű köpeny volt, aranygombokkal ellátva. A többi rész veres, viola,
bíbor és skarlát színekben váltakozó kockákból állott. A vállon az Efód volt
elhelyezve két onyx-kővel, melyre Izrael tizenkét törzsének neve volt felírva,
jeléül annak, hogy a F. az egész népért vezekel. A mellen a «Chosen» ékeskedett
tizenkét drágakővel kirakva, azonkívül az egész ornátushoz hozzájárult az Urim
és Tumim. Az ornátust összefogó öv ékesebb volt a többi papokénál. Ebben a
főpapi ornátusban avatták, 111. szentelték fel. A Biblia szerint az előírt
módon való első felszentelést Mózes gyakorolta, Áron utódát, Eleazárt pedig atyja
ornátusában iktatta be. Ez a szokás később is kötelező volt s az utódot elődje
ornátusába öltöztették be felszentelése alkalmával. A F. magas rangját a Biblia
azzal jelképezi, hogy bűne a nép bűnével azonos volt (Levit 4. 3, 22). A F.
csupán jom kippurkor, de egyedül mehetett be a Szentek Szentélyébe. Az egész
évnek ezt a legünnepélyesebb mozzanatát hosszas testi és lelki tisztulás és
vezeklés előzte meg. Ha ez nem volt a legteljesebb mértékben kielégítő, akkor a
F. adlátusa látta el az engesztelő napi magas funkciót. A F. az egész kohanita
törzsért és az egész népért könyörgött és vezekelt a Szentek Szentélyében és
mikor onnan kijött, ovációban részesítette az egész nép. (Ennek a funkciónak a
leírását a Jóma-misna alapján a, jom-kippuri machzor is tartalmazza teljes
részletességében.) A F. ezen fontos funkciója alkalmával nem díszes ornátust,
hanem csupán fehér halotti lepelt viselt porig való megalázkodása szimbólumául
(l. Alázatosság). Egyéb előírt funkciói voltak : az áldozás minden reggel és
este, saját magáért és a papságért; részt vett a szombati és ünnepi, valamint a
hónap első napjának szertartásain; joga volt bárhol funkciót teljesíteni az
egész államban ; az egész kohanita törzs s a leviták alája voltak rendelve és a
többi kohaniták felkenésekor csak ő funkcionált. Jobb- és baloldalán állandóan
a két utána következő legmagasabb rangú áldozár segédkezett; ezek közül az
első, a Szegam maga is nagy méltóság s a F.-i funkciókban való akadályoztatása
esetén helyettese volt. Elnöke volt a Szanhedrinnek (l. o.), s helyisége a Nagy
Templom oltárának volt berendezve; idejének legnagyobb itt tartozott tölteni, a
többit családja Jeruzsálem falain belül épített lakásában, a kohanitákra
vonatkozó előírás értelmében csupán nős férfiú lehetett. Jogában állott a taniúvallomást
megtagadni, ellenben a Szanhedrin, melynek fejedelem-elnöke (nászi) volt, ill.
annak háromtagú bizottsága felette is ítélkezhetett — elvileg — súlyos esetekben. Ez utóbbinak
gyakorlására azonban sohasem volt szükség A F. a kohaniták törvényeire
fokozottabb szigorral tartozott ügyeim s koporsó után vagy halottal egy fedél
alatt nem mutatkozhatott még az esetben sem, ha közvetlen családtagját
gyászolta is; ruháit ellentétben Izrael népének valamennyi tagjával, nem felül,
hanem csupán alól szaggatta be gyásza jeléül. Ez alkalommal az egész nép
képviselete elébe járult vigasznyújtásra s a fogadás szigorú etikett szerint
ment végbe. A F. trónján ülve, nem pedig a többi gyászolók módján zsámolyon,
fogadta a küldöttséget s jobbján helyettese, a Szegan, baloldalán az Av
besz-din, a legfőbb bíróság feje állott míg a részvétnyilvánításra előírt
formasággal válaszolt. A népküldöttség ezalatt a földön ült, a F. gyásza
jeléül. A fent említett források alapján összesen