11534.htm CIMSZO: Földrajz SZOCIKK: "Földrajz. Ez a tudomány főképen a topográfia formájában ősi idők óta ismeretes volt a zsidóságban. Legrégibb irata, a Genesis, és a Biblia többi könyve a földrajzi adatoknak csodálatosan gazdag és a bebizonyított tényekkel feltűnően megegyező gyűjteményét adják. A középkor zsidósága a F.-tudomány művelésében elvitathatatlan érdemeket szerzett. Nem csak nagyszerű tudományos utazók voltak a zsidók között, mint Benjámin de Tudelaa XI. és Regensburgi Petachjah a XII. sz.-ban, akik Mezopotámia legkeletibb részéig eljutottak s az összes bejárt országokat kitűnően megfigyelték, hanem a nyugati út felfedezésében egyenesen döntő részük is volt. Ennek teoretikus alapját a zsidók széleskörű kartográfiai ismeretein építették ki. A föld gömb alakúságát a Zóhár már kifejezésre juttatja (l. Zóhár) s a gömb alakúságban való hit oly időkben, amidőn az a keresztény egyház tanításaival ellenkezett, a zsidó tudás szabadságáról tesz tanúbizonyságot. Az ú. n. «Katalán portulano» v. tengerészmappa korszakalkotó a kartográfia történetében s ez tisztán zsidók műve. Ez főképp a Földközi-tenger hajósai számára készült, a hajózásra alkalmas útirányok megjelölésével. A mappa 1280 körül készült Majorca szigetén, ahol zsidó kartográfiai iskola volt. 1339-ben Angelico Dulcert készített egy portulanót, amely máig is megmaradt. Ezt 1375-ben korrigálta Chrescas lo Juheu, aki Marco Polo észrevételeit is csatolta a mappához s így közvetve hozzájárult Columbus vállalkozásához, amely nyugat felől kereste a Keletre vezető utat. Chrescas mappáját, az ú. n. Katalán portulanót, az aragoniai király a francia királyhoz küldte s máig meg van a Louvre-ban. A híres mappa a későbbiek alapját képezte, beleértve azt is, amelynek nyomán Columbus haladt. Ez a legnagyobb valószínűség szerint Ábrahám Jacuto salamancai egyetemi tanár gömbvetülete volt. (A felfedezéseket l. Közgazdaságtan) Columbus vállalkozásán kívül, mint önálló felfedező kitűnt a XV. sz.-ban Gaspard da Gama, egy poseni születésű zsidó tengerész, akit a hírneves portugál Vasco de Gama már Indiában, Goaban talált s aki a portugál felfedezőt támogatta az alkirálynál. Csupán, amikor szívességtételei után Vasco de Gama tortúráztatta, tért át a kereszténységre s vette fel a felfedező nevet. Gaspard da Gama az elsők egyike volt, aki Kokinkínában és Brazíliában is megfordult. Ugyanakkor, amikor Columbus a zsidó tőkével és közbenjárással megszervezte és vezette expedícióját, Indiát kelet félé kereste fel két portugál zsidó, Ábrahám de Beja és Joseph Zapateiro, akik útjukról be is számoltak. A zsidók előszeretettel tanulmányozták a Szentföldet is. Idevonatkozó régebbi geográfiai művek Meir Aldabi Sebilé Emmuna-ja, Abraham Farissol és Davi Gans, továbbá a frankfurti Joseph Schwarz művei a XIX. sz. első felében. (Utóbbit M. Luncz adta ki héberül újból 1900.). Jelentékenyebb modern zsidó geográfusok és etnográfusok (az etnológiát és néppszichológiát l. Filozófia és Szociológia): I. Külföldiek: Ibn Kordádbah (IX. sz.) a Spanyolország és Kína közti utat írta le. Jacob ibn Tarik, Ceylonban járt a IX. sz.-ban. Ábrahám ibn Ezra, a XII. sz.-ban élt kitűnő exegeta, az egész Nyugatot és Elő-Ázsiát beutazta. Joseph «a spanyol» néven ismert zsidó utazó hozta Keletről Nyugatra az arab számok használatát. Eldad Ha Dani, a Babilonia és Spanyolország közti részt; a francia Estori Farchi a XIV. sz. legelején Spanyolországot és a Keletet hét éven át járta geográfiai kutatás céljából. Mecia, kartográfus, az említett Chrescas lo Juheu kortársa. David Reubeni (l. Álmessiások), óriási területen utazott. A marokkói Jahonadab, 24 nyelven beszélt, Észak-Afrika utazó volt a XVI. sz.-ban. Antonio de Montesinos, Dél-Amerika belsejében utazott a XVII. sz. közepén. J. Rinmann, a XIX. sz.-ban Indiát beutazta etnográfiai szempontból. Moses Pereira de Pavia, XVII. sz. kokinkínai utazó. Teixeira, délázsiai és kínai kutató. Sámuel Romanelli, XVIII. sz. marokkói kutató. Július Loewenberg, Peschel életírója és barátja, a Geschichte der Geographie kiváló szerzője. G. S. Pollack, új-zeelandi kutató. N. Isaacs, zuluföldi kutató. W. G. Palgrave*, Nejd első felkutatója. Jos. Wolf, Bokhara első felkutatója. Jos F. Stern és Jos Halévy (l. Nyelvészet) Abeszszinia. Angelo Heilprin (l. o.), kiváló geológus és sarkutazó. Binger kapitány, Niger-vidék kutatója. Fou kapitány, Dél-Afrika kutatója. Bessels, egyik első északsarki kutató. Szamojlovits orosz mérnök, északsarki kutató. Aldo Pontremoli Olasz fizikus, északsarki kutató. Alfréd Philippson, bonni egyet. tanár, geográfus és geológus. Jacob Saphir, jemeni kutató. Emin pasa*, Belső-Afrika. Louis Lucas, Belső-Afrika. Chorny, kaukázusi kutató. Elkan Adler, a «Jews of Many Lands» szerzője. II. Hazaiak (életrajzaikat l. az illető neveknél); Ballagi Károly*, tanfelügyelő. Déchy Mór*, kaukázusi utazó, a Földrajzi Társ. alelnöke. Hatschek Ignác, az első magyar kartográfus. Klein Sámuel, Palesztina. Lasz Samu, földrajzi író, Prinz Gyula*, pécsi egyet. tanár, geológus, közép-ázsiai utazó. Roheim Géza, etnológus és földrajzi író. Stein Aurél, Sir, világhírű archeológus és kutató (Gobi-sivatag és Közép-Ázsia területe). Vadász Elemér*, geológus. Vámbéry Ármin*, ázsiai kutató, etnográfus. L. Nyelvészet. .Irodalom. M. Kayserling, Christoph Columbus und der Anteil der Juden an den spanischen und portugiesischen Entdeckungen (1894); Correa, The three voyages of Vasco da Gama (London 1869) ; Lelewel, Géographie du Moyen Age IV. (Carmoly et Lelewel, Notice Historique sur Benjamin de Tudéle) (Brüssel 1852) ; R. Luria, Sull litinerario di Benjámin da Tudela (Vessilo Israelitico XXXVI.); Zunz, Gesammelte Schriften I. (Tudelai B. útleírásainak számon fordítása közül legjobb Asher angol ford. (London 1841), héber új kiadása Grünhuttól (Jerusalem 1902) ; E. Adler. Travels of B. Tudela ; Sombart, Die Juden u. das Wirtschaftleben (igen gazdag forrásmegnevezéssel a F.-ra vonatkozóan is) ; Jacobs, Story of Geographical Discovery (New-York 1904) ; Pollack, Residence in New-Zeeland (2 vol. London 1831—37) ; E. Adler, Jews of Many Lands (Philadelphia 1905) ; Zunz, Literatur der Juden (Gesam. Schriften 1.): Weissentorn, Zur Geschichte der jetzigen Ziffern (1892)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1534 .cimszó a lexikon 285 . oldalán van.