11396.htm CIMSZO: Fejviselet és hajlevágás SZOCIKK: "Igen jellemző, hogy éppen a zsidók iránt rendkívül szigorú I. Miklós cár már 1845. rendeletileg meg akarta szüntetni ezt a szokásmaradványt, de eredménytelenül. A szefárd zsidóknál a zsidó vallásosság és tudományosság virágzása idején is kiváló rabbik adtak kifejezést a női fejelfedést korlátozó intézkedések és szokások iránt való ellenszenvüknek. Így Mózes Alaskar responzumaiban az egész fejlefedést puszta szokásnak tartja, amelynek semmiféle kötelező ereje nincs. Nem kevésbé jellemző, hogy a középkorban a zsidó tudományosság centrumában, a Provence-ban a zsidók előtt ismeretlen volt a fejlefedés, mellyel vallásos megnyilvánuláskor sem éltek ők, akik a héber nyelvű tudományos irodalom, a bibliaexegézis és filológia megalapítói voltak. Erre vall a XIII. századbeli Izsák de Vienne Ór Zorua c. műve (2. 43), mely szerint a francia rabbik fedetlen fővel imádkoztak és náluk a gyermekek Szimchász-Tóra ünnepén ugyanúgy járultak a Tóra elé. Mégis, ez csupán Dél-Franciaországban volt meg, mert a fedetlen fővel való imádkozást sem Spanyolországban, sem sehol nem engedték meg, aminthogy ez — mint jeleztük — a bibliai korban is el volt tiltva, a kohanitáknak pedig előírt diadém, a «Kóhen gódól»-nak, (a főpapnak) aranyozott szegélyű diadóm viselet volt kötelezően előírva szertartásoknál. A fedetlen fővel való imádkozást elítélik a középkor legkiválóbb rabbijai is, így Maimonidesz, Alfaszi és mások, sőt szintén szefárd részről a Jóre Dea, a Sulchan-Áruch egyik része is. Csupán Franciaországban voltak ez ellen, R. Ábrahám ben Nathaniel de Lunel, a ha-Manhig szerzője, csodálkozik azon, hogy a spanyol zsidók ima közben befedik fejüket. Másrészt mindenkor csupán szokásnak nyilvánítják az egészet éppen a legkiválóbb és legvallásosabb rabbik és egyházi tudósok, így a XVIII. sz. leghíresebb zsidó tudósa, R. Élija Vilna is. Viszont, mint szokás a jelzett provence-it kivéve, mindenütt függetlenül, tehát bibliai korra visszamenőleg megvolt s el is volt terjedve, mint azt a XVI. századi József del Medigo krétai szül., sokat utazott padovai rabbi műveiből tudjuk. Minthogy pedig a fej elfedése vallásos alkalmakkor általános szokás volt, ennek az ú. n. zsidóeskünél is meglehetős lényeges szerepe volt az újkor folyamán. Annál érdekesebb, hogy kimutathatólag éppen Magyarország volt az első amely törvényesen gondoskodott arról, hogy az eskületételnél a fej fedve maradhasson, miután a zsidók saját Bibliájukra tesznek esküt a bíróságok előtt. Ez az 1517-ből való törvény egyenesen megköveteli, hogy «pileum judaicum in capite habens» tegyenek esküt. (A «pileus» a zsidóktól viselt sapka v. a cappa volt.) E helyt helyt nem lehet említés nélkül hagyni, hogy ugyanabban az időben Európa nyugati részén a zsidó egyáltalán nem lehetett a bíróságok előtt tanú, mert rájuk a baseli zsinat idevonatkozott döntése irányadó, mely szerint nem tanúskodhattak. A magyar törvényhozás tehát az akkori viszonyokhoz mérten ismét humánus volt. A fövegben való eskületételre a XVI.—XIX. század első felében számos német állam intézkedett törvényes úton sorjában, míg az egészet el nem törölték, mint korszerűtlent. A fejviselet, ill. a kalap használata ellen a XIX. század elejétől, a belső zsidó-reformmozgalmaktól kezdve magának a zsidóságnak egy része foglalt állást Németországban, Ausztriában, Magyarországon, majd Amerikában, ahol reformhitközségek alakultak. Magyarországon a mozgalom vezetője Chorin Áron (l. o.) aradi hírneves főrabbi volt, aki idevonatkozó támadó művét az orthodoxia ellen írta ily címmel: Igeret Elószof oder Sendschreiben eines afrikanischen Rabbis an seine Kollegen in Európa (Prag. 1826), melyre természetesen a válasz orthodox részről nem maradt el s jogosult is volt, mert Chorin ebben a kérdésben is mint valamennyiben, túlment a helyes és korszerű célon s a vallás komoly tradícióit támadta meg. Irodalom. Löw Lipót, Gesammelte Schriften II. köt., Eine Vorlesung über Barhauptigkeit címmel és Zunz, Gesammelte Schriften II. köt. ; a Busch-féle Jahrbuch 82. k., továbbá Jew. Encycl." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1396 .cimszó a lexikon 267 . oldalán van.