11346.htm CIMSZO: Farizeusok SZOCIKK: "«Vedd magadra Isten királyságának igáját, Istenfélelem
legyen a bírád és bánj mindenkivel a szeretet parancsai szerint» (Szifré
Deutoronomium 32. 3), vagy mint azt Josephus látta, «mert a zsidó
törvényhozásban minden erény a vallás egy része» (Contra Apionem II. § 17,19;
Philo, De opificio mundi § 52. 55) Isten királyságának elfogadása Isten
parancsainak elfogadását is jelenti s mindkettőt az emberi ész és lelkiismeret
kívánja. Ezáltal lesz elkerülhető a bűnnek gondolata is (Szifra, Kedosim 2),a
bűn kerülése Isten szeretete miatt (u. o.) s ezáltal válik könnyűvé a
parancsteljesítés igája, melyért nem kérünk jutalmat (Avóda Zárá 13a); a
tisztátlan gondolatok elkerülése s ennek az elvnek a következménye (u. o. 20b).
A F. tanítása szerint tehát Isten királyságának elismerése mugában foglalja a
megnyugvást az ő akaratában s az emberekkel való bánásában s éppen így a
szerencsétlenségben is. Ez az «isteni királyság» h F. messiást hite, mely a
zsidó liturgia minden lapján feltalálható. Rendkívüli érdeme a F. tanításának,
hogy a népet a babonákról leszoktatták - ennek helyébe a tanulást tették, de
főleg, hogy a Biblia szavainak spirituális magyarázatot adtak s a démon- és
angyalhitet majdnem teljesen eliminálták a zsidóságból. Etikájuk ezen a tételen
alapszik: «Légy szent, mert az Úr, a te Istened is szent» (Mózes III. 19. 2),
azaz, mint Isten képmására teremtett lény, igyekezz Teremtődhöz hasonlatos
lenni (Kedósim 1., Mechilta Sir ha-Sir Szifré Deuter. 49, innen Máténál átvéve
5. 48). Fő törvényüknek hirdették: «Szeresd felebarátod, mint saját magadat»
(Sab. 30a), amely minden élőlényre vonatkozik s nincs a nemzetiséggel
elhatárolva: «Ahogyan Isten a napot hagyja világítani jó és rossz felett, úgy
terjeszti ki atyai szeretetét mindenkire (Sir ha-Sirim Zuta 1.; Szifré Numeri
134, u. a. Deuter. 31. 4a). «A pogányság azért gyűlöletes, mert erkölcsi
romlottságra vezet» (Szifré Numeri 157), de az idolatra, aki a Törvényt
tanítja, felette áll a főpapnak (Szifré Acháré Mósz 13). Merő ráfogás, hogy az
F. kétféle morált vallottak. Éppen az az igazság, hogy tanításaik és
cselekedeteik minden jóakaratot, erényt, őszinteséget, igazságosságot és
szeretetet tükröztetnek vissza. Egyetlen olyan adat nem maradt meg, amiből a
legcsekélyebb képmutatásra lehetne következtetni, sőt annak elítélői maguk az
F. tudósai: «Bármi jót tesz is az ember, azt Isten dicsőségére tegye» (Ábót
2.13, Berách. 17a). A Ketubót-traktátus elbeszéli, hogy Nicodemust a rabbik
megrótták, mert szegényeknek adott Alexander Jannaeus király halálos ágyán
feleségét és utódát, Salómé Alexandrát sem az F.-től, hanem a
«kaméleon-természetűektől» óvta, «akik hipokriták módjára Zimrihez hasonlóan
cselekednek, de Pinehász jutalmára számítanak» (Szóta 22b). Mégis valószínű,
hogy a F. köze éppúgy, mint minden más, főleg hatalomra jutott közületbe
szintén kerültek érdemtelen, jellemtelen és számító emberek s ilyen típusokról
maguk a talmudszerzők is említést tesznek. Így Josua ben Chananja a II. század
elején valósággal csapásnak tekinti őket, de ekkor már a F. feleslegesek voltak
s több évszázados működés után leélték magukat. Ilyen típus lehetett az,
amelyiket Jézus korholt, de viszont ugyanazt a panaszt magában a Midrásban is
megtaláljuk (Pesz. R. XXII, ed. Priedmann 111), hogy t. i. talliszt hordanak s
alatta bűnt takarnak szíveikben. Másrészt, Máté evangélista súlyos kitételeivel
szemben, éppen egy másik evangélistától azt tudjuk, hogy Jézus barátjai voltak
a F. (Lukács VII. 37, XIII. 31), akik a korai kereszténységgel is
szimpatizáltak (Apostolok Cselek. 5. 38; 23. 9), Joseph. Antiquitates XX. 9 §
1). Csupán a tisztátlanokkal és tudatlanokkal való bánásmódjával különbözött
Jézus a F.-tól, akiknek tanításait elfogadta és megismételte Hillel korábbi
ethikáját, de a korabeliek közül éppen a szerencsétlenek és kitaszítottak s a
tudatlanok felkeresésével fölötte állt a F. erkölcstanítóknak. A F., mint a
hipokratiság típusai valószínűen úgy kerültek be az evangéliumokba, hogy a
Hadrian korabeli zsidó szabadságharc idején a pauliánusok (Pál követői) már
nyílt állást foglaltak el a zsidósággal szemben és ahol az eredeti szövegben
főpap, Herodiánusok és szadduceusok szerepelnek, mint akik Jézust üldözték, ott
azt a F.-kal helyettesítették. Politikailag a F. szerepe a makkabeusok alatt
kezdődik s Jochanan Hyrkanos alatt jutnak hatalomra (időszám, el. 135), de az
azután követ kező Hasmoneus-dinasztia alatt ellenzék lettek, míg (78—69) Salómé
Alexandra alatt ismét hatalomra jutnak s a Szanhedrin teljesen az ő befolyásuk
alá kerül. Ez volt az egész zsidó állami élet legvirágzóbb korszaka, de