11345.htm CIMSZO: Farizeusok SZOCIKK: "Régebbi alakulatukat chászidim-nek hívták. Csupán lassú és hosszas küzdelem és kitartás után jutottak a F. vezető szerephez a vallási törvénykezés és írásmagyarázat terén, mert a papokból álló szadduceus pártnak a Hasmoneus uralkodók jobban kedveztek, mint a velük szemben kevésbé engedékeny F -nak. A szadduceusok a papi privilégiumok tudatában s azt megőrzendő, féltékenyen ragaszkodtak az írás betűszerinti magyarázatához s főpapi elődjeikre, így Cádokra hivatkoztak, míg a F. Mózesre s az írás szóbeli magyarázatát fogadták el s tették ezen az alapon lehetővé a tanulást és művelődést, egyszersmind pedig a vallási demokrácia és haladás princípiumának alapját vetették meg. Ők az Exod. 19. 6. alapján hirdették, hogy «Isten minden népnek örökségül adta a királyságot, a papságot és a szentséget» (II. Makkab. 2. 17). A F. ily felfogása teljesen megegyezett a bibliai felfogással, mert aszerint az egész Izrael népe papi nép volt s az eredetileg papoknak szánt tisztasági törvények valamennyije ki lett az egész népre terjesztve. A F.-nak köszönhető, hogy az áldozás helye, a templom zsinagóga lett (l. Zsinagóga), ahol a nép összessége az imát a tanulással egyesíthette s amely legfőbb tanintézet lett, mert a F. magyarázata szerint a Tóra «Jákob gyülekezetének öröksége» (Deuter. 33. 3). Iskolákat és zsinagógákat alapítottak mindenütt, a F. tették a Tórát nevelési tényezővé és hatalommá az egész világon a zsidó nép részére, de a valóságban az egész emberiség részére. Rendkívül ügyeltek a tisztasági törvényekre s a szertartásokra, különösen a szombat szentségére s a Kiddusra; a papoknak előírt összes tisztasági törvényeket magukra vállalták. A F.-nak minden palesztinai, sőt azon kívüli községben megvoltak a maguk közösségei, ligái, amelyek az istentiszteletre s a tanításra ügyeltek. Tőlük ered mindaz, ami a későbbi zsidóságban máig meglévő szokás, így a rendszeres és rendszeresített istentisztelet tartás időhöz kötve, meghatározott imákkal. Általában véve rendkívül érdekes a papokkal való ellentétük. Míg egyfelől elismerik az örökletes törzspapságot s önként ragaszkodnak a tized fenntartásához, másrészt demokratizálni igyekeznek a kasztpapságot s úgy tekintik a kohanitákat, mint Izrael népének kiküldötteit, de mellettük az áldozásnál a népnek is képviselve kellett lennie, mint azt a F.-tól létesített «maamódósz» intézmény tanúsítja. A főpapot a Szanhedrin egyik szervének tekintették, akinek velük egy úton kellett járni. Számos régebbi zsidó népszokást is bevittek a zsinagógái életbe s lassankint a szadduceusok fölé kerekedtek, miután a tradíciók respektálásával a nép szeretetét vívták ki (Josephus Antiquitates 13, 10, § 6, 16, § 2. 18.1, § 3—4; Jóma-traktátus 19b). Emellett azonban a haladás eszméjét is szolgálták különösen a törvénykezésben és kevésbé voltak rigorózusak, mint a bibliai szöveget szó szerint értelmező szadduceus papok az ítélet kimondásánál és végrehajtásánál (Josephus Antiquitates 13.10, § 6.); amikor pedig a szadduceus kódexet eltörölték, az a nap a Talmud szerint népünnepély volt (Meg. Taánit 4). A F. voltak azok, akik mint a Szanhedrin bírái a mózesi hadijogban leiktatott, de csupán rövid életű és elavult «szemet-szemért» intézkedést nem szó szerint magyarázták, hanem pénzváltságra alakították azt át (Mechilta, Mispótim 8.; Bába Káma 84b; innen Máté 5.38). A megtorlást a jogban a szadduceusok akarták alkalmazni főbenjáró bűnöknél, de a F. csupán akkor alkalmazták, ha hamis tanúzás alapján valakit kivégeztek. Azonban majd minden esetben oly szigorú jogi rendszabályokkal vették körül a halálbüntetést, hogy azt a gyakorlatban alig hajtották végre (Szanhedrin 6. 1; 6. 1., 3. Makkab. 10). Ugyanígy szabadabb magyarázatot engedélyeztek a levirátusi házasságnál, melyet szintén nem betű szerint értelmeztek, valamint magánjogi esetekben, mint pl. kártalanításnál. Leginkább különbözött felfogásuk a szadduceusokétól a szombat megszentelésére vonatkozólag. A F. a nép munkaszüneti ünnepnapjának, a család és otthon ünnepének tekintették azt, míg a szadduceusok csupán templomi ceremóniának, mely által az egész ünnepnapnak rigorózus jelleget adtak. Egyik legmagasztosabb cselekedetük volt az a nehezen elérhető dolog, hogy a főpap kezeiből kivették az Engesztelő Nap főfunkcióját, mely abban állott, hogy ő vezekelte le a nép bűnét; a F. ezt a lelki cselekményt magára az Engesztelő Napra ruházták úgy, hogy a vezeklés áldozás és papság nélkül történt s mindenki maga vezekelt, ha bűnbánata őszinte volt (Jóma 8. 9; Szifra, Acháré Mót 8). Ők valósították meg, hogy a jeruzsálemi zarándoklást a nép egybekötötte valamely kiválóbb iskolafő tanításának és prédikációjának meghallgatásával. Legnagyobb változást a Sevuósz ünnep alkalmával létesítettek s ők adták meg ennek az ünnepnek történelmi jellegét s alakították át a túlnyomóan agrárjellegű ünnepet a Tízparancsolat felolvasásának ünnepévé. A nők méltóságának emelésére is rendkívül sokat tettek a F. s Salómé Alexandra királynő idején a keszubó intézményt, a házassági szerződést intézményessé tették, hogy ezáltal a nőket a férfiak szeszélyétől megóvják s a családi életet emeljék. A törvényes és formális válást a szadduceusokkal szemben szintén ők tették lehetővé s e tekintetben Hillel s különösen R. Akiba voltak a kezdeményezők. Míg a szadduceusok születésüket illetőleg méltán tartották magukat arisztokratáknak, addig a F. a tudomány arisztokratáinak tekintették magukat s tőlük ered az a mondás, hogy egy fattyú, aki ismeri a törvényt, magasabb nívón áll, mint egy tudatlan főpap (Horájót 13a). Az általuk hozott döntések kötelező törvényerejét el kellett ismerni, úgyszintén a máig meglévő naptárt, mely különbözött a papi naptártól. A fajtisztaságot illetőleg még fokozták a mózesi törvények szigorát. A F. kétségkívül számos újabb törvénnyel bástyázták körül a Tórát, de ennek oka abbeli princípiumuk volt, hogy az ember tudatában minél jobban beidegződjön az Isten előtt való teljes felelősség minden ténykedéséért s az élet megszentelése a számos kötelesség gyakorlása által. Az előbbit Ol Malchusz Somájim-nak (Isten királysága igájának), az utóbbit Ol ha-Micvósz-nak(Isten parancsai igájának) nevezték. Minden zsidó mindkettőt magára vállalja, midőn reggel és este a Semá-t ricitálja (Berácót II. 2)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1345 .cimszó a lexikon 258 . oldalán van.