11323.htm CIMSZO: Fajelmélet SZOCIKK: Nyelvben, érzésben és gondolkodásban a magyarságba forrt a magyar zsidó és öntudatosan magyarnak vallja magát. Ebben a szemléletében annyira következetes, hogy túlnyomó többsége sértésnek veszi a faji elosztályozását és tiltakozik minden törekvés ellen amely közte és a magyar nép között mesterséges válaszfalakat emel és illuzóriussá akarja tenni a törvényt is, amely emancipálta és nem nemzetiségnek, hanem a magyar nép egyeteméhez tartozó felekezetnek deklarálta. Mindenesetre igaz, hogy a zsidóságnak a magyarsághoz való viszonyát logikusabban határozza meg a politikai és kulturális egybeforrottság és a közös fejlődés egyéb adottsága, mint a biológiai származás egyformasága, vagy különfélesége, amely minden ma élő népben úgyis túlontúl problematikus. A F. persze még a politikai és kulturális összeforrottságot is tagadja és erre vonatkozó bizonyítékait nem a háborúból veszi, mikor a közös szenvedés nem tett különbséget zsidó és nemzsidó magyar között, hanem a forradalomból és a proletárdiktatúrából, amelynek minden ódiumát a zsidóságra hárítja azon az alapon, hogy zsidók is szerepeltek a súlyos következményű felfordulásban. Két ténykörülmény szól ez ellen az igazságtalan általánosítás ellen. Az egyik az, hogy csak zsidó kezdeményezésből nem robbanhatott volna ki a forradalom. A nemzet sorsát akkor a nemzsidó tömegek döntötték el. Azok a zsidók pedig, akik csatlakoztak a proletárdiktatúrához, nagyrészt olyan egyénekből álltak, akik a zsidóságtól egészen, vagy majdnem egészen elszakadtak. A másik ténykörülmény tehát az, hogy az ellenforradalmat zsidók is támogatták, az első kezdeményezői a szegedi zsidó tisztek voltak és nélkülük éppen úgy nem lehetett volna megszervezni az ellenforradalmat, mint ahogy nem lehetett volna megszervezni a nemzsidó tömegek nélkül a forradalmat sem. Ha a F. nem veszi a zsidóság mellett szóló tanúságtételnek az ellenforradalmat, mért akar akkor ellene bizonyítani a forradalommal? Ez az ellentmondás olyan kézenfekvő, hogy a józan kritika nem fogadhatja el a F. erőszakos tantételeit, annál kevésbé, mert nem csak a gyakorlati élet tapasztalataival ellenkeznek, hanem a tudomány tapasztalataival is. A háborút követő izgalmak között azonban, sajnos, ritkán juthatott szóhoz a józan kritika és itt is történtek kísérletek arra, hogy a F. kétséges érvényű szelekciója idegennek bélyegezze a zsidóságot. Gyökeret ereszteni és megterebélyesedni mégsem tudott itt a F. és az egy Méhely Lajos zoológuson kívül alig akadt tudós, aki irodalmi megművelésre is érdemesítette volna. De ellenirodalma sem támadt és ez bizonyítja legjobban, hogy itt nem vette senki sem komolyan a Németországból importált F.-et. L. Antropológia, Asszimiláció, Antiszemitizmus. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1323 .cimszó a lexikon 255 . oldalán van.