11314.htm       CIMSZO:        Ézékiel                         SZOCIKK:     "Ézékiel próféta könyve, az Utolsó Próféták közt a harmadik helyen áll. Jeremiás kortársa, de hogy személyes összeköttetésben állott-e vele, vagy ismerte-e iratait, nem tudjuk megállapítani. Az állami politikában Cidkijáhu felkelését esküszegésnek tartja (17.), minden szövetségkötést paráználkodásnak bélyegez, mert végül vallási elkeveredésre vezet (23.). Nebukadnecár fogságba hurcolta és itt jutott a prófétai hivatás újabb fogalmazásához. A haza földjén a próféta mindig a nép egyetemével találta magát szemben, a fogság szétszóródottságában már nem volt nemzet s ő most úgy érzi, hogy az egyeseket kell lelki gondozásban részesíteni. Ő az első lelkipásztor, aki a jövő számára neveli az egyeseket «Emberfia, őrnek rendeltelek Izrael nemzetsége fölé. Ha igét hallasz Tőlem, intsd meg őket Nevemben. Ha azt mondanám a bűnösről, hogy halált érdemel és te nem intenéd meg, ... vérét tőled kérem számon» (3. 17—19.). Ezzel függ össze az ő tana a személyes felelősségről. «Mit példálóztok Izráel földjéről, hogy az atyák ettek vadszőlőt és a fiak foga vásik bele. Életemre: nem lesz okotok így példálózni. Minden lélek, az atyák lelke csakúgy, mint a fiák lelke, amely lélek vetkezik, az hal meg. Az igazságosnak az ő igazsága és a gonosznak az ő gonoszsága reá száll. Azt mondjátok: nem helyes az Isten útja? Az Én utam nem volna a helyes, talán a ti utatok nem a helyes? Vessétek el magatoktól minden bűnötöket, melyet elkövettetek és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért halnátok meg, Izrael háza« (18). A fogságban is tapasztalnia kell, hogy a történeti megrendülés az egyeseket nem hatotta át kellően. «Eljutott hozzám Isten szózata: Ember fia, Izrael nemzetsége salakká lett Előttem, csupa réz, ón, vas és ólomsalakká lett a kohóban, holott azelőtt ezüst volt. Azért Én összegyűjtlek, amint összeszedik az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot és ónt a kohóba, aztán fújják alatta a tüzet, hogy megolvasszák, úgy foglak összeszedni haragomban és felháborodásomban és beteszlek és megolvasztalak» (22). Az ő próféciáján már meglátszik az ébredés korszakának szelleme. Most, hogy a nemzeti talajból kiszakadtak, a nemzeti hagyományok minden része becsessé vált kegyeletes érzésük előtt és a szertartások gyakorlásában is emeltyűjét látták a nemzeti és erkölcsi helyreállításnak. Azért van E.-nek egész külön Tórája könyve végén, mely az újjáépítés idejére szól. (40f. végig). És ezért szól prófétai beszédeiben is a szertartásokról. E. nyelve kemény, nyers, Izráelt állandóan a lázadás házának szólítja. De ez mind csak a múlt Izraeljének szól, mely bűnhődik is. De lesz még Izráelnek feltámadása. «Isten kivezetett egy völgybe, mely tele, volt csontokkal, amelyek teljesen kiszáradtak. És szólt: Emberfia, fölélednek-e ezek a csontok? Én feleltem: Uram, Istenem, Te tudod. Erre így szólt hozzám: Prófétálj e csontoknak és mondd: Ti száraz csontok: Én lelket adok belétek, hogy feléledtek... És egyszerre: beléjük szállt a lélek, feléledtek, talpra álltak, rengeteg tömegben. Szólotta Isten ismét: Ezek a csontok: Izrael háza. Ők azt mondják: kiszáradtak már a csontjaink, oda a reménységünk, elvesztünk. Mondd meg nekik: Ím Én megnyitom a ti sírjaitokat s felhozlak benneteket sírjaitokból és elvezetlek Izrael földjére ... És akkor egyesítem őket egy nemzetté. Szolgám, Dávid király lesz a pásztoruk» (37). De nem marad a szűk nemzeti élet határai között az ő tekintete. Maga Izrael üdve is csak a népek Istenre eszmélését szolgálja. «De majd tiszta vizet locsolok rátok, hogy megtisztuljatok minden bűneitektől. És új szívet adok belétek és új lelket és eltávolítom a kőszívet belőletek és hússzívet adok belétek ... És akkor a népek, akik közöttetek laknak, megtudják majd, hogy Én, Isten, újjáépítettem a leromlott helyeket, az elpusztult helyeket újból beültetem» (36. 36). Irodalom. Cornill (Jew. Encycl.) ; u. a., Das Buch d. Propheten Esechiel (1886); D. H. Müller, Esechiel-Studien (1895); Ewald, Die Propheten Des Alton Bundes (1841); Hitzig, Der Prophet Esechiel (1847): S. D. Luzzatto, Perus al Jirmia ve-al Jehezkel (1876) ; Amend, Der Prophet E. (1880); Davidson, The Book of the Prophet E. (Cambridge 1896); Bertholet, Das Buch Hesekiel (1897); Toy, The Book of E. in Hebrew with notes (1899) ; Kretschmer, Das Buch E. (1900)."                             Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1314 .cimszó a lexikon 251 . oldalán van.